Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

ä24 À nemzetgyűlés 287. ülése 1Û24, képviselő urnák, hogy ha hozzájárulok a nyilvánossághoz — amit nagyon nehezen teszek — és ennek elfogadását kérem, akkor én ezt igy kívánom is végrehajtani és a nyilvánosság kérdését semmi szin alatt nem kívánom elhomályosítani. (Zsitvay Tibor: A felszólalás jogához ragaszkodunk!) Ez benne is volt az eredeti javaslatban is. Mindezekre a nehézségekre való tekintettol, amikor a nyilvános tárgyalást tényleg elfogadjuk és leszögezzük a javaslatban, arra kérem a tisztelt Nemzetgyűlést, méltóztassanak ezt a módosítást elfogadni. Az erre vonatkozó végrehajtási ntasitás pedig nem fog késni, mert amikor ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, meg kell jelennie ezzel egyidőben az egész törvényre vonatkozó végrehajtási utasításnak és ugyancsak meg kell jelennie az utasításnak a nyilvános tárgyalásra vonatkozólag is. (Zsitvay Tibor: Ebben a szellemben!) Mindenesetre ebben a szellemben. Legyen nyugodt a képviselő ur abban a tekintetben, hogy megkérdezés nélkül ezt sem fogjuk csinálni. (Cserti József : De ne félév múlva ! — Berki Gyula: Ne türelmetlenkedjék!) Még a bíróságot nem sikerült megalakítanunk s igy hiába adtuk volna is ki előre az utasítást. Én tudom, hogy mit dolgoztam ebben az ügyben és nyugodtan mondhatom azt is, hogy nem az én mulasztásomból történt, vagy azért, hogy talán lusta lettem volna, vagy az időmet nem használtain volna fel, hogy ez mindezideig szabályozva nincsen. Megvan a határozat és csak a végrehajtási utasításnak kell elkészülnie s akkor minden gyorsabban fog menni. Ezek alapján kérem Berki Gyula képviselő ur módositó indítványának elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Tisztelt Nemzetgyűlés! Én ennek a szakasznak bekezdésenként való tárgyalását rendeltem el. Tekintettel azonban arra, hogy Berki Gyula képviselő ur módosító indítványa folytán a tárgyalásba bevonatott, illetőleg érintetett a 10—13. bekezdések tartalma is és különösen tekintettel arra, hogy az ezekben a bekezdésekben foglalt rendelkezésekben a szervi összefüggés megvan, mert az egész eljárást érintik, elrendelem a. 10—13. bekezdések együttes tárgyalását. Felteszem ezután a kérdést, kivan-e még valaki szólani e bekezdésekhez! Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: Tisztelt Nemzetgyűlés! Én részemről átérzem e kérdés nehézségét, amelylyel itten foglalkozott Zsitvay Tibor t. képviselőtársam, mert mindenesetre nehéz eg*y jogásznak véleményt adni abban a tekintetben, hogy rendeletre bizzunk-e olyan megállapítást, amely az eddigi szokás szerint fontosságánál fogva törvényben volt megállapitva. De másfelől kétségtelen, hogy érvek hozhatók fel amellett is, amit a. földmivelésügyi minister ur világosan kifejtett, hogy tulajdonképen olyan intézkedésekkel, olyan eljárási szabályokkal állunk szemben, amelyeknek először az életben le kell vizsgázniok, mert ezeket itt előre pontosan megállapítani nem lehet. Én csak arra kérem a t. földmivelésügyi minister urat, hogy azokra a nyilatkozatokra vonatkozólag, amelyeket a földmivelésügyi minister ur magára nézve a jövő tekintetében kötelezőleg a Nemzetgyűlés előtt tett, néhány felvilágosítást méltóztassék megadni. Ugyanis mindenesetre fontos tudnunk, hogy ki fogja ezt a törvényt, ezt a novellát végrehajtani. Az eredeti törvény erre vonatkozó intézkedése a 100. Vban igy szól (olvassa): évi február hó 8-án, pénteken. »Ezt a törvényt a földmivelésügyi minister, az ígazsaguggyminister és a pénzügyininister hajtja végre és mindegyikük a maga ügykörében a törvény végrehajtásához szükséges részletes, valamint az átmeneti szabályokat is még pedig amennyiben az más minister ügykörét is érinti, az utóbbinak hozzájárulásával — rendeletileg megállapíthatja.« A második bekezdés igy szól (olvassa); »Az itt megadott felhatalmazás alapján kiadott rendeletek a szükséghez képest módosíthatók, kiegészithetők, vagy hatályon kivül helyezhetők, azonban csak az OFB hozzájárulásával. Amennyiben szükséges, az igazságügyminister a telekkönyvi szabályokat módosíthatja, kiegészítheti, vagy pótolhatja. Az igazságügyminister a telekkönyveknek bármely birtokrendezés következtében szükséges általakitásánál és a telekkönyveket általánosan érintő más eljárás következtében szükséges kiigazításánál irányiadé szabályokat is rendelettel állapithatja meg.« E törvény végrehajtásánál, a novellánál, ugy látom, ezideig ilyen irányban intézkedés nincs. Lehet itten arról beszélni hogy a törvényhozók, már t. i. azok, akik hivatva vannak a hozandó törvényeket előkészíteni, ugy gondolták, hogy itt is természetszerűleg majd per analogiam az eredeti törvény fog intézkedni; mindenesetre ez a pótlás még jelenleg* a javaslatból hiányzik és ez a hiány csak technikai kérdés, amely pótoltatni fog annak idején. De itt előállhat egy eset és ezt figyelembe kell venni, hogy igy per analogiam alkalmazzuk-e ezt ebben az esetben is. A kérdés szerintem nem egészen olyan egyszerű, mint volt az eredeti törvénynél. Mert hogyan áll a dolog? Lehet eltérés — és azt hiszem, hogy ezzel legalább még most elméletileg számolni kell — arra nézve, hogy a ministerium vagy az egyes ministerek — nem tudom, hogyan fog majd ez végeredményben rendeztetni, nem fognak egyetérteni az OFBgal azon egyszerű oknál fogva, mert ugy-e, az OFB. talán jobban ragaszkodik a formalizmushoz, az OFB. talán több jelentőséget tulajdonit annak, hogy a nyilvános előadásnál nem annyira fontos, hog'y a felek részvétele fokoztassék, illetőleg érvényesülhet majd az életben az OFB nál olyan tendencia, hogy arra törekszik, ami emberileg egészen érthető, hogy t. i. a saját munkáját megkönnyitse. Ez tulajdonképen mindenkiről feltételezhető anélkül, bogy az illető integritását vagy becsületét érintené; azt hiszem, nagyon kevés ember és testület van, amely mesterségesen arra törekednék, hogy saját munkáját megnehezítse, illetőleg az eredményes munkálkodást mindig a jövőbe tolja ki. Ez a tendencia feltétlenül érvényesülni fog- vagy érvényesülni akar; hiszen tulajdonképen először minden gondolat és vélemény csak érvényesülni akar és csak a jövő mutatja meg, hogy tud-e érvényesülni vagy sem? Ezzel szemben áll szerintem a másik érdek, amely épugy országos érdek. Nem elég, hogy ivaiami a biróság szempontjából alaposan intéztessék el, hanem nagyon fontos az is, hogy ilyen, pláne tömegeket érintő ügy alaposan intéztessék el és azt hiszem, hogy itt az alaposság rovására nem szabad mindenképen a gyorsaságot erőltetni.^ Az a tendencia, amelyet a ministerium képvisel, szerintem könnyen ellentétbe kerülhet az OFB. véleményével ,és tendenciájával. Ha mi per analogiam szabályozzuk ezt a kérdést, akkor elzárjuk a lehetőségét annak, hogy a minis-