Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-237
'À nemzetgyűlés 237. ülése 19,24. javaslat tárgyalása során végeredményben al- ! kalniam volt megindokolni azt az álláspontot, I amely az együttes bizottság szövegezésében az- ' után kifejezésre is jutott. Ha most azt hallom, hogy ezzel a szöveggel széniben igen lényegesnek látszó módosítás hangzik el, akkor vitába kellene szállanom Berki Gyula t. barátommal a tekintetben, hogy valóban nem osztozom nézetében, amikor azt mondja, hogy minden egyéb szempontnál fontosabb a gyorsaság. Én a birói eljárásban, megvallom, legyen bármilyen fontos közérdek a gyorsaság is, sokkal előbbre és mindennél előbbre helyezem az alaposságot, és az igazságot és méltányosságot. Épen ezért voltam bátor kezdettől fogva harcolni azért, hogy a felek maguk tudják, hogy róluk mit adnak elő, és ha ezt hallják és tudják, módjuk és alkalmuk legyen, — ha mindjárt a felszóalásnak a legkisebb keretekbe szorított mértékéig is, — helyreigazításokat tenni és a maguk jogát a velük szemben esetleg megnyilvánulni készülő méltatlansággal szemben kellő időben, kellő fellépéssel megvédeni. Én tehát ehhez a javaslathoz aggodalom nélkül csak abban az esetben adhatom szavazatomat, ha azt a megnyugtatást kapom a föl dini velésügyi minister úrtól, hogy azt, amit az együttes bizottság a nyilvános előadásnak és a szóbeliségnek, a felek jelenlétének és felszólalási lehetőségének minimumaképen állapított meg, az eljárási rendeletben az első alkalommal szórói-szóra ugy méltóztatik rendezni, mint ahogy itt már az együttes bizottság szövegezésében tervezve van. Én osztozom abban az aggodalomban, amely Berki Gyula t. barátom felszólalásában megnyilvánult, hogy a gyakorlati élet esetleg azt fogja mutatni, hogy ez a különlegesen megszorított felszólalási jog, hogy egy-egy félnek legfeljebb tiz percig van joga felszólalni, amikor a felek tizei, százai vannak, — tényleg olyan nehézségeket, olyan túlhosszu tárgyalásokat idéz elő, hogy ezzel szemben a gyakorlatban később talán szükség lesz arra, hogy ezeket a szabályokat, például a hasonlóérdekü felek együttes képviseletét, ujabb rendelettel szabályozni kelljen. Mondom, osztozom ebben az aggodalomban. Ha tehát abban a tekintetben megnyugtatást kapok, hogy az első rendezés azon az alapon fog , történni, amelyet az együttes bizottság és az összes pártok az én javaslatom alapján helyesnek tartottak, és ettől eltérés csak akkor fog történni kormányrendelet alapján, ha a gyakorlat azt bizonyítaná, hogy ez az általunk elfogadott szöveg a gyakorlatban tényleg nem válik be és tényleg elhúzza a tárgyalásokat, és ha a megváltoztatás a bejelentés szerint akként fog történni, hogy azért a felszólalás joga maga meglesz, ha ugyan erősen korlátozott formában is, és maga a nyilvánosság is meglesz: akkor a magam részéről hajlandó vagyok hozzájárulni az előttem felszólalt képviselő ur javaslatához. Még pedig abból az érdekből, amelyből azt hiszem, ő főképen kiindult: nem annyira a gyorsaság érdekéből, mint inká'bb azért, hogy esetleges ilyen gyakorlati tapasztalatok után ne kelljen a nemzetgyűlésnek újra földbirtokreformnovellákkal foglalkozni Ez vau olyan fontos érdek, amely indokolttá teszi, hogy eredetileg elfoglalt álláspontomból ilyen megnyugtatás esetén eltekintsek és ehhez a javaslathoz hozzájáruljak. Ha azonban ilyen megnyugtatást nem kapnék, nagy sajnálatomra nem lennék abban a helyzetben, hogy ettől az álláspontomtól eltérjek. évt február hó 8-án, pénteken. 323 . Etoök-A földnüvelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István {nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A novella szerkesztésénél igen sok szó esett a nyilvánosság kérdéséről. \ égre a határozatot a nvilvánossag mellett hozták meg. Ebben az uj javaslatban, amelyet Berki Gyula képviselő ur az én tudtommal és pártunk beleegyezésével terjesztett be, a nyilvánosság ki van mondva. Kategorice ki van mondva, hogy a tárgyalás nvilvanos, azonban ennek mikénti alkalmazására vettük be azt a rendelkezést, hogy a ministertanács rendelettel állapit ja meg. Be kellett ezt venni azért, mert itt nagyon sok körülményre kell figyelemmel lenni s e tekintetben még a birósáp-gal is tárgyalásokat kell folytatni» úgyhogy ezt a törvényben oly precízen leszögezni, hogy esetleg változtatni se kelljen rajta, szinte lehetetlenség. Ha a törvényben lefektetett módszeren az élet változtatást követelne, az a változtatás nem teljesihető másként, mini egy ujabb novellával. De ha ministertanácsi rendelettel lesz az eljárás szabályozva, akkor, ha a gyakorlatban ez a rendelet nem felel meg, egy másik ministertanácsi rendelettel novella nélkül is lehet azt módositani és újból szabályozni. Ez az indoka annak, hogy ez a javaslat igy tétetett meg. Mert az aggályok igenis nagyok. Amikor a novella alapcéljául én is azt tűztem ki, hogy az ügyek mennél gyorsabban elintéztessenek, hogy mennél előbb túl legyünk a földbirtokreform végrehajtásán egész Magyarországon, ugyanakkor a nyilvános tárgyalással szemben igen nagy aggályok merültek fel. Ebben a rendeletben például szabályoznunk kell a képviselet mikéntiségét is. Vannak ugyanis olyan helyzetek, hogy csoportosan tárgyalják egy birtok-komplexummal kapcsolatban nem tudom hány község ügyét, vagy pedig olyan nagy községek ügyét tárgyalják, amelynél talán egy tucat birtokos vagy 12—15 birtokos is van érdekelve. Viszont azonban van olyan tárgyalás is, amelynél ugyanegy községben való eljárás ellen 3000 fellebbezés is beadatott az OFB-hoz. Méltóztassanak elképzelni, hogy ilyen esetben, ha nem oldjuk meg a nyilvánosság kérdését, ha nem találjuk meg a nyilvános tárgyalás helyes módját, miként fog állani az eset! Mert viszont háromezer ember nem jöhet össze egy helyre, helyiséget sem lehet nekik adni. Azt is meg kell beszélni, hogy az ügyvédekkel szemben hogyan járjunk el. Méltóztassanak elképzelni, hogy 8—15 nappal előbb kell a feleket értesíteni a tárgyalás napjáról s amikor az a község megkapja az értesítést, akkor tömegesen akarnak feljönni az emberek, s abban az esetben, ha a bíróság az előbbi napra is kitűzött egy tárgyalást, hogyan fogja azt elvégezhetni, ha mindenki felszólal, akinek joga van felszólalni! Erre nem elegendő egy nap, hanem legalább is két-három napig fog tartani az ilyen tárgyalás. Abban az esetben pedig, ha egy másik ügynek a felei is feljönnek és aznap nem kerül tárgyalásra az ügyük, sőt esetleg két-három napig sem kerül tárgyalásra, mit fognak csinálni az emberek ^ Ezt nagyon megfontolva, meggendolva, a bírósággal letárgyalva, rendeleti utón igyekszünk szabályozni és ha majd az élet megmutatja, hogy mi szükséges ennek könnyítésére, ugy azt rendeletileg akarjuk pótolni. De a nyilvánosság határozottan le van szögezve ebben a javaslatban is. Itt is csak azt mondhatom a
