Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-230

A nemzetgyűlés 230. ülése 1924 vau s amikor én is hasonló módon óhajtóin a kérdés elintézését, beszélnem kell a szakszervezetekről, amelyeknek igy is, ugy is hivatásává kell tenni ezt a kérdést, sőt a jövőben az állam kiegészitő szerveként kell ezen a téren szociális tevékenységet kifejtenie. T, Nemzetgyűlés ! Arra kérem tehát önöket, méltóztassanak megérteni a munkanélküliségben rejlő mérhetetlen nagy veszélyt és a munkanélküliek mérhetetlen elkeseredését; ne méltóztassék ezt a kérdést lekicsinylő mosolygással kezelni, (Ugy van! a széhőbaloldalon.), mert soha sem lehet tudni, hogy az elkeseredett tömegek mikor és milyen cselekedetekre ragadtatják magukat, (Mozgás a jobboldalon.) Távoi áll tőlem, hogy olyasmit tárjak a nemzetgyűlés elé, ami bizonyos mértékig fenyegetést rejthet magában. Én a munkások érdekében, a munkások nevében kötelesség szerüleg járok el és mint ennek a törvényhozó testületnek egyik tagja, az ország érdekében tartom kötelességemnek, hogy erről a kérdésről ily módon beszéljek és szükségesnek tartom, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban mindazt elmondjam, amit saját tapasztalataim alapján sikerült megtanulnom. Ezek után arra kérem a t. Nemzetgyűlést, szíveskedjenek a határozati javaslatomhoz hozzájárulni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Zárszó jogán szólási joga van gróf Széchenyi Viktor képviselő urnák. (Nincs itt!) A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Ugyancsak zárszó jogán szó illeti Rothenstein Mór képviselő urat. (Nincs itt!) A képviselő ur nincs itt, töröltetik. (Egy hang a jobboldalon: Móric, hol vagy"' — Derültség jobbfelől. — Zaj a szélsöbaloldalon. — Peidl Gyula: Ez a legszellemesebb ! — Meskó Zoltán; Ö is megpróbálja!) Zárszó jogán szó illeti Propper Sándor képviselő urat. Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Öt esztendő múlt el az ellenforradalom óta és azóta sok minden történt a világon, nálunk Magyarországon is s a külföldön is, ami elég volna ahhoz, hogy a lelkeket kiengesztelje, egymáshoz közelebb hozza. Öt esztendő után a magyar börtönökben még mindig mintegy 800 ember ül, rövidebbhosszabb időre elitélve (Peidl Gyula: Inkább hoszszabbra!) olyan dolgokért, amelyeket öt esztendővel ezelőtt róttak fel bűnül. Az internálótáborban a belügyminister ur mai kijeientése szerint csak negyven ember van internálva politikai okokból. (Éhn Kálmán: Ötvenhét! — Egy hang a jobboldalon: Kicsire nem nézünk! -- Zaj. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister, aministereínök helyettese: Negyvenhat! — Meskó Zoltán: Licitáljunk!) vagyis a belügymiü

ister ur lefokozó szándéka ellenére meg lehet állapitani, hogy jelentékeny azok száma, akik még lakat alatt vannak, noha már rég be kellett volna következnie az ellenforradalom likvidálásának. Közben az a csekélység is megtörtént, hogy a forradalmak vezéreinek szempontjából a kérdés már likvidálva van. Azok, akiket nem végeztek ki, az orosz fogolycsere következtében a börtönökből kikerültek és ma Oroszországban vannak, mindenesetre sokkal jobb helyzetben, mint azok, akiknek nem volt szerencséjük vezérnek lehetni s úgynevezett nagy túszként szerepelni, akik tehát apróbb, jelentéktelen emberek voltak, akik parancsokat hajtottak végre, azoknak az úgynevezett vezéreknek parancsait, akik a büntetés elől már megmenekültek. Logikai, erkölcsi és büntetőjogi jelentősége tehát már nincs a politikai üldöztetés fentartásának. Ez az én szerény nézetem. Annál nagyobb azonban ennek a társadalmi jelentősége. Ugy látom és ugy bírálom meg a dolgot, hogy a poli ti•. éri január hó 29-én, kedden. 25 kai üldöztetések folytatása, az emberek ben tartása, a börtönökben, internálótáborokbau, egy esoinó ember számára lehetetlenné tétele az országba való visszajövetelnek, ez valamennyi mérgező anyag a társadalom testében (Ugy ran ! a szélsöbaloldalon.) és olyan ék, amely lehetetlenné teszi az egészséges kibontakozást. Ezek a szempontok késztettek engem az iüdemnitási vita folyamán arra, hogy a szóban forgó javaslatomat megtegyem. Lehet, hogy naiv voltam, de azt hittem, hogy öt esztendő után, az események tanulságai alapján az ón meglátásom és érzésem visszhangra talál a kormányuál s a nemzetgyűlés többségi pártjánál, amely tulajdonképen ma felelős a viszonyokért és felelős lesz a jövendőben is. Épen azért, mert naiv módon ezt gondoltam, végtelenül meglepett a ministerelnököt helyettesitő népjóléti minister ur felszólalása és reflexiója, de még inkább meglepett, sőt megdöbbentett a belügyminister ur idevonatkozó kijelentése, A belügyminister ur amidőn egyrészt dithirambusokat zengett az ellenforradalom bűneiről és bűnöseiről, s az amnesztiát állította oda eléjük, mint olyan pajzsot, amely sérthetetlenné teszi őket, másrészt kifejezte az engesztelhetetlenséget is, azok irányában, akik egy etappal hamarabb, a forradalomban követtek el bizonyos cselekményeket. A ministerelnököt helyettesitő népjóléti minister ur ebben a minőségében ahelyett hogy a várakozásnak megfelelően erről a kérdésről kielégitő kijelentéseket tett volna, a leckéztetcs eszközéhez nyúlt és többek között azt mondotta, hogy a szociáldemokratáknak itt ebben a teremben szerényebbeknek kellene lenniük. (Kószó István: Igazat mondott! Az is baj, ha igazat mond! — Peidl Gyula: Eltérők a vélemények!) Arra vonatkozólag, hogy milyen tekintetben kell szerényebbnek lenniök, a ministerelnökhelyettes ur adós maradt. Nem mondotta meg, hogy a magánéletre, a magántevékenységre értette-e ezt, avagy a politikai tevékenységre! (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Nagyon világosan mondottam!) Amennyiben a magánéletet nem értette, erre megjeg-yzésem nincs, csak azt akartam mondani, hogy a magánélet szempontjából nálunknál itt ebben a teremben szerényebb emberek nincsenek. Mi a magunk részére és számára nem akarunk semmit a világon, nem kérünk semmit, mi csak kötelességet teljesitünk. (Peidl Gyula : Még magas gabonaárakat se kérünk !) Kötelességet teljesitünk jóhiszeműen, jóindulatúan (Meskó Zoltán: Nincs is 50 milliótok!) és én azt hiszem, hogy ezt a jóhiszeműséget senkinek sincs joga és oka kétségbevonni. Mi a dolgozó magyar nép érdekét képviseljük és ezen keresztül akarunk az országnak nagy szolgálatokat tenni. Ami a politikai szerénytelenséget illeti, itt a ministerelnökhelyettes ur azt nem mondotta meg, hogy miben latja ezt a szerény^ telenséget. Amennyiben erről van szó, itt ki kell jelentenem, hogy etekintetben tőlünk szerénységet ne várjanak. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a parlamenti " gyakorlat szerint beszéde kerete határozati javaslatának tárgyát nem haladhatja meg. Propper Sándor: Határozati javaslatomat akarom ily módon megindokolni, különben mindjárt rátérek. Azt akarom mondani, hogy a kötelesség teljesítése dolgában mi igenis, törekedni fogunk a legtökéletesebb szerény te lenségre, mert kötelességünket ilyen tág keretek között akarjuk teljesiteni és magával a népjóléti minister úrral, t. i. az ő szavaival kívánom bizonyítani, hogy nem XAPLó xx 4