Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

A nemzetgyűlés 237. ülése 1924. Kérem azokat a képviselő urakat, akik Farkas Tibor képvisielő ur inditványát, amelyben a bizottsághoz való visszaküldését kéri, elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés ezt nem fogadta el. Következik a döntés a törvényjavaslat eredeti szövegével szemben Zsitvay Tibor képviselő ur indítványáról, aki a 9. § negyedik bekezdésének első mondatát kéri törölni, kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szavazatokat megszámlálni. Forgács Miklós jegyző (megszámlálja a szavazatokat) : Huszonnégy ! Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik nem fogadják el az eredeti szöveget, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Beck Lajos : Mind a kettő kisebbség ! — Derültség.) Forgács Miklós jegyző (megszámlálja a szavazatokat) : Huszonöt ! Elnök : A nemzetgyűlés Zsitvay Tibor képviselő ur inditványát fogadta el 25 szavazattal 24 ellenében. (Zaj. Éljenzés. — Létay Ernő: Ez a kisemberek földhöz juttatása!) Következik az ötödik bekezdés. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a bekezdést). Elnök: Kiván-e valaki szólani? Ha szólni senki nem kivan, a bekezdés meg nem tárnadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a hatodik bekezdés. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa a bekezdést) : Reisehl Richárd Î Éeischl Richárd: Tisztelt Nemzetgyűlés !_ Egyik legnagyobb vesztesége a . . . (Nagy zaj minden oldalról.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni, mert a gyorsíró urak nem tudnak jegyezni. Reisehl Richárd : ... épen azért kívánatos . . . (Állandó zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Reisehl Richárd : ... épen azért kívánatos, hogy hazai fürdőinket és azokat a telepeinket, amelyek gyógyfürdő céljait szolgálják, olyan figyelemben részesítsük, amely a földbirtokpolitikai célokkal ellenkezésbe nem jutván, a későbbi időkre meggátolja azt, hogy olyan rendelkezések kerüljenek a törvénybe, amelyek a közgazdasági értéket tekintve, súlyos elbirálás alá eshetnek. Ezért fel fogom olvasni azt a módosító indítványomat, amelyet a hatodik bekezdés helyett kívánok beiktatni és egyenként fogok rátérni azokra az indokokra, amelyeknek alapján határozati javaslatomat benyújtom. A 9. § utolsó bekezdése helyett a következő egészen uj bekezdés beiktatását indítványozom (olvassa) : »A törvény 34. §-ának második pontjában megjelölt fürdőügyi célt szolgálja az a terület is, amely gyógyfürdőnek minősített fürdőtelet) céljaira beépíthető. Az OFB az olyan megváltási ügyekben, amelyek fürdőügyi érdekeket is érintenek, érdemi határozathozatala előtt f a fürdőügyet érintő kérdésre nézve az illetékes ministert meghallgatni köteles. A Balaton mentén a normális vizszéltől 500 méter szélességű körzetben levő területek megváltás utján csakis a fürdőügyet intéző minister hozzájárulásával és csakis földbirtokpolitikai célokra vehetők igénybe. Az 500 méKAPLÔ £X. évi február hó 8-án, pénteken. 303 teres védvonalon kívül eső, de fürdőügyet szolgáló területek megváltása előtt az illetékes községi képviselőtestület véleménye is meghallgatandó.« Méltóztassék megengedni, hogy ezeket a pontokat egyenkint vegyem. Szükséges volt az eredeti javaslattal szemben bevennem a gyógyfürdőnek minősített fürdőtelepeket, miután igy esetleg ki lehetett volna játszani a földbirtoktörvényt, vagy esetleg lehetett volna olyan döntést kieszközölni, amely nem lett volna a föld birtokpolitikai törvény célja érdekében való, amiért tulaj donképen az egész törvény meghozatott. T. i. gyógyfürdők alatt azok a területek értendők, amelyek ilyen név alatt szerepelnek már a földbirtokpolitikai törvény meghozása előtt. Szükségesnek tartom ezt azért, mert ha csak a »fürdő« szó marad benn akkor olyan fürdőtelepek, amelyek a Duna mentén vannak s amelyek »fürdő« név alatt ismeretesek, esetleg, a törvény ellenére, szintén mentesitve volnának. A második bekezdést, ahol az foglaltatik, hogy olyan megváltási ügyekben, amelyek fürdőügyi érdekeket is érintenek, érdemi határozat hozatala előtt a fürdőügyet érintő kérdésre nézve az illetékes minister meghallgatása kötelező, azért tartottam szükségesnek, hogy olyan esetekben, ahol a fürdőügyet érintő kérdésekben a minister meghallgatása szükséges, ez biztosíttassák. Egyébként ez benne van az eredeti szövegben is. A harmadik bekezdés szerint (olvassa) : »A Balaton mentén a normális vizszéltől 500 méter szélességű körzetben levő területek megváltás utián csakis a fürdőüeryet intéző minister hozzájárulásával és csakis földbirtokpolitikai célokra vehetők igénybe.« Ez azért volt szükséges, mert a Balaton mentén, tapasztalatból tudom, vannak olyan területek, amelyek abszolúte csakis földbirtokpolitikai célokra alkalmasak^ s máris hozattak ítéletek s vannak olyan igények, hogy nem minden, a Balatontól 500 méterre fekvő terület szolgál fürdőtelep céljaira, tíehát az illető igényjogosultak esetleg elestek volna attól a joguktól, hogy földbirtokot kapjanak. A Balaton mellett, annak speciális helyzetét ismerve, vannak vizenyős rétegek, amelyek egészen a Balatonig benyúlnak, ezeken fürdőtelep soha nem létesíthető s ha ez a szakasz benmaradt volna az eredeti szövegben, akkor a községek igényeiket soha ki nem elégíthették volna. A harmadik bekezdés második része ugy szól, hogy (olvassa): »Az 500 méteres védvonalon kivül eső, de fürdőügyet szolgáló területek megváltása előtt az illetékes községi képviselőtestület véleménye is meghallgatandó.« Ezt azért vettem fel a szövegbe, mert vannak olyan területek az 500 méteren kivül is, amelyek fürdőfejlesztés szempontjából feltétlenül feií artandók; már pedig ha a községi elöljáróság véleményezi, hogy ezek fentartassanak, akkor a törvény eredeti intenciójával sem jutunk ellentétbe, mert a községi elöljáróság tudja a legjobban megítélni, hogy vájjon melyik eset előnyösebb a községre nézve, az-e, ha a föld községi célokra felosztatik, vagy az-e, ha a fürdőüsry érdekét szolsálja. Keszthely városát hozom fel erre speciális példaképen. Az OFB. itt egy 12 holdas terület parcellázását nem engedélyezte, holott azt olyan emberek vásárolták meg, akiknek elég vagyonuk is volt ahhoz, hogy azt a területet rövidesen beépítsék; ezzel a város emelését, fejlesztését szolgálták volna, nemkülönben az építőipar támo42