Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

3(M A nemzetgyűlés 237. ülése 1924. gátasát is előmozdították volna. Ennek elle­nére az OFB. fellebbezés folytán e birói véle­ményt megváltoztatta, holott Keszthely város képviselőtestületének nyilatkozata szerint a város érdeke az, hogy ez a terület fürdőfej­lesztési célokra használtassék fel. Ugyanis ez a terület közvetlenül a Balaton mellett fek­szik, már pedig nem kivánatos, és én lehetet­lennek is tartom, hogy a Balaton mellett kis házak építtessenek s ott sertésólak és istállók helyeztessenek el, mert ezek az egész fürdő­terület levegőjét megfertőznék. (Igás! Ugy van!) Mindezen indokok alapján kérem módo­sító inditványom elfogadását. (Helyeslés hal­felöl és a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Nemzetgyűlés! Én, mint e kérdés egyik legalaposabb ismerője — hiszen úgyszólván egész életemet a Balaton partján töltöttem el — megvallom őszintén, hogy ahhoz a felfogáshoz csatlakozom, amelyet Beischl Richárd t. képviselőtársam kifejtett. (Halljuk! Halljuk!) Az eredeti szöveg ellen nincs kifogásom, azt jónak tartom. Nem tartom azonban olyan jónak azt a módosítást, amelyet az előadó ur nem is terjesztett elő, amelyet csak nyomtatás­ban kaptunk meg s amellyel épen azért, mert nem terjesztetett elő nem is szándékozom fog­lalkozni. A kérdésnek mindazokat a részeit, amelye­ket elsősorban kivántam figyelembe venni, a Reischl Richárd t. képviselő ur által beadott inditvány kellőképen megvédelmezi. Megvé­delmezi azt a részt, hogy az 500 méteres védőöv ellenére birtokpolitikai célokra birtokba le­hessen venni egyes, arra alkalmas területe­ket, viszont megvédelmezi azt a célt is, hogy ahol fürdőszempontból szüksée: van ilyen te­rületek védelmére, azok kellőképen meg is védessenek. Ha valami aggályom van, az csak arra vonatkozik, hogy ennek a módosításnak egyik mondata bizonyos tekintetben félreérthető. Igaz, hogy ezen segitett Reischl képviselőtár­samnak az a beszúrása, hogy »csakis birtok­politikai célokra« vehetők igénybe ezek a te­rületek. De tudok olyan gyakorlati esetet, amely megtörtént a Balaton partján, hogy egy igen-igen gazdag külföldi társaság egy bala­tonmenti falu közlegelőjét mindenáron meg akarta szerezni; a hatósági közegek minden­képen azon voltak, hogy ez meg is történjék — aránylag nagy árat Ígértek érte — az oda­való közbirtokosság* azonban a közlegelőtől sernnri körülmények között sem akart meg­válni és unisono kijelentette, hogy semmi pénzért oda nem adja. Nézetem szerint a birtokosságnak ehhez abszolút joga is volt, mert annak a kisbirto­kosnak tulajdona épen olyan szent, mint bárkinek másnak s ha ő nagyobb értéknek tartja magára nézve azt, hogy azon a legelőn az ő állatjai erősödjenek, mintsem hogy mil­liárdos költségekkel hotelek épüljenek és für­dőélet kezdődjék ott, ehhez való jog'át teljesen honorálom és elismerem. Joga van rá, hogy a nagyobb értéket vallhassa magáénak és semmi­féle hatósági beavatkozással ezt tőle elvenni nem lehet. Ettől féltem, t minister ur, a sza­kasz olyan módosításánál, hogy ezentúl csak a fürdőügyi minister meghallgatásával lehes­sen igénybevenni a területeket; attól féltem, hogy ez az a trójai ló, amelyben becsempészik a kisajátítás lehetőségét ilyen részvénytársa­évi február hó 8-án, pénteken. ságok eseteiben még kisbirtokosokkal szemben is. De ha a minister ur hozzá méltóztatik já­rulni Reischl Richárd t. képviselőtársam mó­dosításához, hogy ilyen beavatkozás csak föld­birtokpolitikai célokból történik, akkor én az ő niódositását, szemben az eredeti szöveggel, elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Dénes István! Dénes István: Mélyen tisztelt Nemzetgyű­lés! A 9. § utolsó bekezdése a megváltás alól mentesiti a Balaton mentén a parttól fél kilo­méter szélességű körzetben levő területeket. Ennek a rendelkezésnek szükségességét nem is tartotta érdemesnek a törvény-szer­kesztő megindokolni. Az igen tisztelt előadó urnák van egy módositása, amely a javaslattal szemben lehetővé tette félkilométeren belül is a kisajátítást. (Szabó István (nagyatádi) föld­művelésügyi minister; A Reischl képviselő ur javaslatával méltóztassék foglalkozni, mert ahhoz hozzájárulok! Talán ezzel is rö vi elitjük a tárgyalást!) Ha azonban megengedi a minister r ur, mégis bátor leszek álláspontomat is kissé le­szögezni, mert fájdalommal kell tapasztalnom és kell tapasztalnia mindenkinek, aki a Bala­ton mellett utazik, hogy bizony a Balaton ma is rendkivül elhanyagolt állapotban van és el­tekintve attól a néhány fürdőteleptől, bizony a Balatonba marhacsordák és egyéb csordák járkálnak be és Európának ez a gyönyörűsé­ges szép tava elhanyagolt terület. (Az elnöki széket Pesthy Pál foglalja el.) Én, mélyen t. Nemzetgyűlés és igen t. mi­nister ur, a Balatont ugy fogom fel, mint a magyar nemzet közkincsét, amelyhez hozzá kell engedni mindenkit, aki arra ráér és aki­nek arra módja van. Ha a Balaton külföldön volna és nem Magyarországon, akkor a Bala­tont ma már köröskörül villák és a leggyö­nyörűbb fürdőtelepek és nyaralók öveznék. Ezzel szemben mit tapasztalunk! Azt, hogy a Balaton mentén, eltekintve attól a néhány fürdőteleptől, majdnem sehol semmi sincs és ma is marhacsordák legelésznek ott. (Csontos Imre: Ne ugy mondd, mert nem azok járnak benne!) Egy másik szomorú tényt is kénytelen vagyok tapasztalni a Balaton mentén, azt, hogy miután borzasztóan meg van nehezitve az építkezés lehetősége, épen azért, mert eddig nem volt lehetővé téve az, hogy a f Balaton mentén közvetlenül a part mellett igényelhes­senek földet, nagyon kevés építkezés volt, ugvhogy azzal a csekély számú épülettel hal­latlan és hihetetlen üzérkedés folyik. Már eb­ből a szempontból sem szabad meggátolni azt, hogy ott építkezés történhessék és hogy igény­lés ne történhessék. Hiszen ha ma egy rendes polgárember le akar menni a Balaton mellé, képtelen megfizetni azt a borzalmas költséget, azt az óriási lakbért amibe -ott a lakás kerül. Nem lehet mondani, hogy a Balaton mellett való nyaralás vagy a Balatonban való fürdő­zés épen csak luxus dolog. Ez a magyar nem­zetnek közkincse és egészségi és egyéb szem­pontokból is szükség van rá. Ha ez igaz, ak­kor igaz az, is, hogy a magyar kormány szá­mára most itt van az alkalom arra, hogy le­hetővé tegye azt, hogy a Balaton partján köz­vetlenül ki tudjanak sajátítani vagyis igé­nyelni és megváltani tudjanak földeket épít­kezések céljaira. (Szabó István (nagyatádi)

Next

/
Thumbnails
Contents