Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-237
A nemzetgyűlés 237. ülése 1924. okosan és helyesen rámutatott arra, hogy adjunk erdei legelőt az állatállomány részére, mert állatállományunk épen a legelő hiányában már a tuberkulózist terjeszti és nagy mérvben a tuberkulózisnak esik áldozatául vagy fertőződik. Ha az állatainkról gondoskodhatunk igy, hogy adunk nekik szabad levegőt, mozgást, világosságot, akkor embertársunktól nem lehet megvonnunk azt, hogy abból a kőhalmazból, ebből a füstös városból kimehessen és egy ideális kertvárosban települjön meg; nem lehet megakadályoznunk azt, hogy az a tisztviselő, aki egész nap a sötét szobában dolgozik görnyed, friss levegőt szívhasson, az Isten napjának melegét élvezhesse. (Ugron Gábor: Ép azon az egy helyen!) Bocsánatot kérek, én nem a hely mia.t és nem a városfejlesztési politika miatt, de tisztán szociális érzésből vagyok a mellett, hogyha már ezren és ezren tisztán a maguk erejére támaszkodva egy kis kerttelepet akarnak ott csinálni, ezt mi ne akadályozzuk meg. (Ugron Gábor: De ott nincsenek közüzemek! — Cserti József: Vállalják azok létesitését is! — Zaj.) Azoknak a tisztviselőknek, akik oda gravitálnak, nincs pénzük arra, hogy nyaralni menjenek, azoknak az lesz a nyaralás, ha hivataluk után kimennek az Is. en szabad ege alá és családjukkal együtt levegőben s napfényben részesülnek. Tisztelt Nemzetgyűlés! Csak a múlt kedden történt, hogy a képviselők összejöttek egy értekezletre, ahol Huszár Károly t. képviselőtársunk felemiitette, hogy tegyünk valamit a tuberkulózis terjedése ellen. Egészen plauzibilis, hogy most itt van az alkalom, a mód és az idő arra, hogy sok-sok ezer embert kivigyünk a napsütésre, miért gátolnók hát meg azt, mikor ők önerejükből (Ugron Gábor: Ki gátoljál) és nem ingyen kérik, hogy ott, ahol tudnak, elhelyezkedhessenek. Ezzel szemben felhozom azt, hogy vannak vidéki helyek, ahol százszámra épülnek a kis hajlékok. Ki gondoskodik ezekről? Önmaguk; ezek nincstelen emberek, akiknek talán annyiok sincs, mint a tisztviselőknek s mégis boldogulnak. (Ugron Gábor: Ők fognak majd csatornákat, meg villamost építeni? — Zaj). Nem törődöm vele, hogy honnan, vagy miből csinálják meg ezt, csak adják meg az alkalmat, hogy élni tudjanak. Azon az alapon, hogy én ebben tisztán csak szociális és egészségügyi intézkedést és lehetőséget látok, csatlakozom Zsitvay Tibor t. képviselőtársam indítványához, hogy ezen bekezdésnek utolsó mondata, amely ugyszól, hogy: »ez a mentesség kiterjed mindazokra az esetekre is, amelyekben a megváltás a jelen törvény életbeléptekor még végrehajtva nem volt« töröltessék, a bekezdés egyéb részei pedig elfogadtassanak. (Helyeslés jobbfelől.) Úgyis van már ebben a bekezdésiben egy nagy megszorítás, — kivéve a fővárosnak ezt az esetét, — amennyiben a törvényhatósági városokban mindenütt, sőt a jövőben magánál a fővárosnál is; a törvényhatósági bizottság beleegyezése szükséges az ilyen kisajátításhoz. Itt azonban egy meglévő birói Ítéletről és egy igen nagy koncepciójú szociális intézkedésről lévén szó, az a véleményem, hogy ne g-átoljuk ezt meg, ne zavarjuk továbbra is a lelkek egyensúlyát^ hanem igyekezzünk megnyugvást teremteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: szólásra következik 1 ? Bartos János jegyző: Barla-Szabó József! Barla-Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Azok közé tartozom, akik a 9. § negyedik bekezdéséévi február hó 8-án, pénteken. 301 nek utolsó mondatát törölni óhajtják. Ha viszszagondolok arra az időre, amikor pártunk tárgyalta ezt a törvény java slattervezetet és amikor ennek a mondatnak a szakaszba való bevétele elfogadtatott, akkor eszembe jut, hogy másnap azt kellett látnom, hogy épen keresztény oldalról, a központi sajtóvállalat egyik vezető orgánuma részéről nagy volt az öröm, hogy ime: a kormányzópárt az, amely a Földbirtokrendező Bíróság Ítéletével szembehelyezkedik, azt felborítani akarja, és azt a megjegyzést fűzték a dologhoz, hogy a jövőre nézve is meg lehet tehát a reményünk a tekintetben, hogy a Földbirtokrendező Bíróság Ítéletei nem örökérvén yüek, nem véglegesek. Tisztelt Nemzetgyűlés! Engem aggodalommal töltött el ennek a kérdésnek ilyetén pertraktálása, s akkor érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy már csak elvi jelentőségű szempontokból is azok mellé fogok állni, akik ennek az utolsó mondatnak törlését óhajtják. De van egy másik szempont is, amely engem erre az állásfoglalásra késztet, még pedig az, hogy ebben a novellában amugyis számtalan mód és lehetőség van arra, hogy meglévő birói ítéletekkel szemben az ügy revízió alá vétessék, vagy a plenáris tanács elé kerüljön. Nagyan sokszor halljuk épen a falusi, a vidéki emberek részéről azt a szemrehányást, hogy állandóan különbségeket tesznek a falusi és városi ügyek között. Szerintem ez is olyan állásfoglalás volna, amely méltán kelthetné ezt a véleményt a vidéki kisemberekben, mert joggal mondhatnák, hogy ime, amikor a falusi birói Ítéletekkel szemben nincs meg a lehetősége még csak a revíziónak sem, egy nagyvárosi ügynél van mód rá, hogy a már meghozott birói Ítéletet is egyszerűen törlik. Nem is akarok szólni azokról a hosszan felsorolt érvekről, amelyek szintén amellett szólnak s azt a véleményt érlelték meg bennem, — bogy például elsősorban magántársaságok, részvénytársaságok érdekeiről van itt szó. (Cserti József: így van! Ez a legnagyobb baj!) Ezek azok, amelyek mindenképen iparkodnak ennek a szép ideális célnak, hogy ugy mondj am, ellenségeket szerezni, — mondom, nem akarok mindezekre kitérni, csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy az általam felhozott két érv alapján azokkal vagyok egy állásponton, akik ennek az utolsó mondatnak törlését javasolják, és kérem a t. Nemzetgyűlés tagjait, hogy szintén erre az álláspontra helyezkedni méltóztassanak. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik! Bartos János jegyző : Mándy Sámuel ! Mándy Sámuel : Elállók a szótól. Elnök: Kivan még valaki szólni! (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, akkor a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ami a dolog lényegét illeti, hogy tudniillik a városokban a házhelyek kihasitásánál a bíróság az eddigi gyakorlat szerint járhat-e el, vagy pedig az eddigi gyakorlattal szemben köteles a törvényhatóság véleményét kikérni, az már a bizottsági szövegben el van döntve. (Ugron Gábor: Ugy van!) A bizottsági szöveg azt mondja, hogy (olvassa): »Budapest székesfővárosban és a törvényhatósági joggal felruházott városokban a szabályozási tervbe bevont, vagy a városi hatóság által ipari, kereskedelmi vagy más közérdekű célra már kijelölt területekre megváltási eljárásnak csak a törvényhatósági bizottság
