Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

300 A nemzetgyűlés 237. ülése 1924. évi február hó 8-án, pénteken, sohasem lesz semmi, mert ez önmagában való lehetetlenség. (Ugron Gábor: Egy csomó ember sirni fog a pénze után.) Lehetetlenség az., hogy Budapesten azon a helyen, ahol a telek négyszögöléért 100—200 ezer koronát kell fizetni, kertvárost lehessen épiteni, ugy hogy a terheket a tisztviselők viseljék. (Cserti József: A vidéki házhely is utópia lesz nemsokára! — Zaj.) Nem óhajtom a t. Nemzetgyűlés türelmét továbbra is igénybe venni, csak ajánlom, hogy méltóztassék a bizottság javaslatát e tekintetben is változatlanul elfogadni. Ehiök: Szólásra következik! Bartos János jegyző: Rácz János! Rácz János: T. Nemzetgyűlés! Ugron Gábor t. képviselőtársam azzal kezdte felszólalását, hogy sem pro, sem kontra nincs érdekelve. Ezt kvázi érdeméül tünteti fel. Bocsánatot kérek, a morál követeli, hogy itt a Házban ugy szóljon hozzá mindenki a kérdésekhez, mint érdektelen. Az érdektelenség egyáltalán nem érdem. (Ugron Gábor: Én nem érdemképen hoztam fel! Kénytelen voltam felhozni, mert gyanusitanak az emberek! Belekénvszeritettek! - Zaj.) Én is, mint érdemtelen teljesen veszélyes dolognak tartanám és sértené a nemzetgyűlés tekintélyét, ha itt valaki jogi kioktatást nyújtana a nemzetgyűlésnek a törvényhozás __ feladata, hatás- és jogköre tekintetében. Épen ezért idevonatkozóan nem kivánok bővebb fejtegetésbe bocsátkozni, tisztán csak azt szögezem le, hogy épen alkotmányjogi okoknál fogva a törvényhozás nem mehet annak érdemi tárgyalásába bele, hogy igaza van-e a fővárosnak, vagy nincs igaza. Akkor is, ha nem volna abszolút alkotmányjogi nonsens, ha nem volna törvényhozásunknak szégyene a Zsitvay Tibor igen t. képviselőtársam által törölni kért intézkedés (Ugron Gábor: Nem lenne semmi baj!), ha nem volna forradalmi lépés ez az intézkedés, akkor sem volna helyes ezt az ügyet a nemzetgyűlésen elbírálni. (Ugron Gábor: Szégyenteljes dolgot csinálunk és forradalmat!) Az OFB. Ítéletének felülvizsgálata itt a nemzetgyűlésen nem volna helyes, nem pedig azért, mert a biróság a maga Ítéletét az adatok szorgos kivizsgálásával, tárgyi bizonyítékok alapján hozta meg, a nemzetgyűlésnek pedig nem áll módjában ezeknek a tárgyi bizonyítékoknak és ezeknek a pontos kivizsgálásu adatoknak alapján elbirálni, hanem csak egyes beállítások alapján. De nemcsak nem helyes, de nem is szükséges a novellának Zsitvay Tibor t. képviselőtársam által törölni kért intézkedése. Nem szükséges azért, mert teljesen elegendő, hogy azok az érdekek, amelyeket itt az előttem szóló t. képviselő urak képviseltek, teljes kielégítést nverjenek, a kérdéses bekezdés első mondata. (Ugron Gábor: Tessék megnézni, hogy kik igényelnek házat, s akkor biztos vagyok, bogy ugyanezt fogja mondani !) Ennek taglalásába az előbb kifejtettek alapján nem megyek, nem kivánok itt pro és^ kontra vitatkozni, hogy igaza van-e a fővárosnak vagy nincs. Ez nem lehet a nemzetgyűlés hivatása. Nincs szükség erre a törölni indií'vánvozott intézkedésre a főváros érdekében, mert köztudomású dolog, hogy az OFB. ezen Ítélete teljes ülés iránti kérelemmel <van megtámadva és a teljes ülés még nem döntött. Miután igy még nem jogerős az Ítélet, nem jogerős ítéletnél pedig az időközben meerhozott törvényi rendelkezések dirimensek, tehát a tárgyalt bekezdés első mondata is, amelyik csak a törvényhatósági bizottság* hozzájárulásával mondja ki megengedhetőnek a. földhöz, illetve házhelyhezjuttatást a székesfővárosban és a törvényhatósági joggal felruházott városokban. (Ugron Gábor: Ha erre garancia lenne!) Épen azért tisztelettel kérem Zsitvay Tibor t. képviselőtársam indÜványának elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Éhn Kálmán! Éhn Kálmán: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy a 9. § 4. bekezdéséhez a magam szerény véleményét egész röviden elmondhassam. Nekem ugy rémlik, hogy ennek a bekezdésnek, ennek a kérdésnek reális elbírálásába bizonyos fokú politikum keveredett bele. Megengedem azt, hogy ez jóhiszemű, sőt biztosra veszem, hogy jóhiszemű politikum, de ha nem lenne az, akkor is lehetetlennek tartom, hogy akadnának egyes képviselőtársaim, akik azt óhajtanák, hogy egy már meghozott birói itlélet függesztessék fel, vagy semmisittessék meg. Szerény véleményem szerint ez olyan veszedelmes precedens lenne, amelynek következményei épen a földbirtokreformmal kapcsolatosan kiszámíthatatlanok. Bízom a földművelésügyi minister ur azon elhatározásában, hogy ebből a kérdésből, amely talán nem is egészen az ő felfogása szerint szavaztatott meg- ebből a bekezdésből nem fog pártkérdést csinálni és ennek a kérdésnek eldöntését teljesen a nemzetgyűlés bölcs elhatározására fogja biznL Amióta a földreform végrehajtása különösen a házhelyeket illetően egy kissé gyorsabb tempóban halad, azóta az, aki kinn a falun utazik, örömmel tapasztalja és látja azt, hogy azok a faluvégi kis hajlékok egyI másután nőnek ki a földből és rövid időn belül fokról-fokra szaporodnak. Természetes is ez, mert a falu népének az a legfőbb vágya, hogy hajlékhoz, családi otthonhoz juthasson. Ha ez a tétel áll a falu népére, tisztelettel kérdezem azt, hogy miért ne állhatna ugyanez a tétel arra a robotoló tisztviselői karra is, amelynek, mint nekünk, valamikor az volt a célunk és legfőbb óhajtásunk, hogy egy kis családi fészket egy kis családi otthont, egy kis családi házat szerezhessünk. (Pataesi Dénes: Régen kellett volna!) Én, akinek szerencsém van az igen t. földmivelésügyi minister úrral kint a vidéken gyakrabban utazni, elárulhatom azt, hogy amikor ő látja azokat a kis kiemelkedő uj hajlékokat, azokat a szaporodó kis házikókat, sokszor könny gyűl a szemébe és örömmel konstatálja ezt a tényt, ezt a körülményt és nem egyszer hallom a szájából azt a kijelentést, hogy nagy művemnek valami sikere máris látszik. Kétségtelen dolog az, hogy a hosszú háború, a háborút követő forradalmak a lelkek egyensúlyát nagyon megbolygatták és nagyon sok téves eszmét csempésztek a tömegek lelkébe. A hosszú háború, annak szenvedései, a forradalmak, fokról-fokra emelkedő drágaság, az egészségügyi intézmények lezüllése, szóval mindezek a szerencsétlen állapotok ma a lelkekben valóságos elkeseredést tartanak fenn. Szerény véleményem az, hogy a lelkek egyensúlyát a földbirtokreform becsületes, jóakaratú végrehajtásával lehet csak lecsillapítani, l de ezeket a más testi nyomorusáerokat pedia\ amelyek már a nemzet erejét is kezdik gyengíteni, csakis szociális intézniénvekkel lehet kielégíteni és megakadályozni. (Cserti József : Nagyon helves!) Baross János t. kénviselőtársam az előbbi paragrafus 7. pontjánál olyan