Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

A nemzetgyűlés 237. ülése 1924. anyagok, hogy várják azt az időpontot, amikor tőkéjüket jobban fogják tudni majd értékesíteni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. Cserti József: Ez a térkép fényesen igazolja, hogy ezek a részvénytársaságok, bankok, tőkehatalmasságok igenis parcellázásra vásárolták meg ezeket a telkeket. Ha ez kisebb exisztenciáké volna, bizonyosan nem részesülne védelemben. Mindezek után nem járulok hozzá Ugron Gábor t, képviselőtársam inditványához és javaslom Zsitvay Tibor képviselőtársam indítványának elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Bárczy István! Bárezy István: Tisztelt Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt kijelentem, hogy teljesen osztozom Ugron Gábor t. képviselőtársam álláspontjában s a magam részéről javaslom, méltóztassék a bizottság által előterjesztett javaslatot elfogadni. Felszólalásom célja különösen az, hogy bizonyos tekintetben csodálkozásomat fejezzem ki, hogy amikor itt tulaj donképen semmiféle közérdek sérelméről nem lehet szó az esetben, ha a bizottság javaslata fogadtatik el, mégis olyan sok szószólója akad ezen sokféle közérdekkel szemben azon kevesek érdekének, akik a kertváros hangzatos jelszava alatt bizonyos házépitési terveket kellő alap nélkül előterjesztenek. Ugron Gábor t. képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy az úgynevezett agrárszempontnak és agrárérdekaiek, amely kell, hogy a földbirtoktörvény tárgyalásánál fővezérmotivum legyen, semmi köze sincs a kertváros létesítéséhez, sőt ha van valami szempont ellene, — ezt ugyan nem tartom súlyosnak — akkor ez az, hogy itt gyakorlatilag arról van szó, hogy mezőgazdasági és kertgazdasági művelés alatt álló területekből csinálnak háztelkeket, még pedig szükség nélkül. Szükség nélkül azért, mert Európának, sőt merem állítani, a világnak nincs még egy olyan városa, amelynek annyi üres telke és területe volna, mint Budapestnek. Ahol tehát ilyen óriási mértékben áll rendelkezésre üres telek, ott miért kell törvényes és birói erőszakot igénybe venni, hogy egyesek házhelyhez jussanak 1 A házhelytörvénynek s az erre vonatkozó rendelkezéseknek egyetlen értelme az, hogy ott, ahol a gazdálkodó nép egyáltalán nem tud másképen házhelyhez jutni, mert a birtokok egy kézben vannak, a törvény megengedi, hogy bizonyos esetekben a törvény erejénél fogva igénybevehetők legyenek területek, házhelyek céljaira. De Budapesten, ahol rengeteg^ terület áll rendelkezésre, mindenki kaphat házhelyet, aki megfizeti. Ha pedig abból az álláspontból indulunk ki, hogy olyan drága az a terület, hogy nem tudják megfizetni, erre az a válaszom, hogy hiszen annak értékét igénybevétel esetén is meg kell térítenie annak, akinek javára igénybe vétetik. Még azt vagyok íbátor felemlíteni, hogy ebben a tekintetben egyetértek a város képviselőtestületének azzal az álláspont jávai, (Horváth Zoltán: Jelenlegi bitorlóival! — Zaj a jobboldalon és a középen. — Petrovácz Gyula: Jelenleg nem bitorolja senki!) hogy ez a terület' a város közönsége szempontjából mindenesetre fentartandó a város továbbfejlesztése céljára. Sajnálom, hogy itt nincs alkalom arra, hogy közévi február hó 8-án, pénteken. 299 szemlére kitétetett volna az a városszabályozási tervrajz, mely erre a területre készült, amely tulajdonképen Budapest egyedül alkalmas területe arra, hogy itt nagyarányú, intenzív városfejlődés történjék. Hiszen — amint méltóztatnak tudni, — a budai részek, amilyen ideális fekvésnek, de intenzív beépítésre nem alkalmasak, mert hegyes-dombos területek, ellenben villaszerű lakásokra kiválóan alkalmasak; a pesti részekről pedig tudjuk, hogy a lipótvárosi és terézvárosi külső rész gyárváros, munkásváros, a másik oldalon, a ferenczvárosi külső részen a bűzös gyárak övezete van, azután következik a kc'bányai beékelt rész, ugy hogy városfejlesztés céljára tulajdonképen csak az a terület áll rendelkezésre, amely a Nyugati pályaudvartól kifelé esik és körülbelül a külső Kerepesi-utig terjed. Ez az a terület, amely sima fekvésénél fogva alkalmas arra, hogy ott a jövő város kifejlődhessék. Ha már most ezt úgynevezett kertváros céljára e foglaljuk olyan szabályozási terv alapján, amilyent Cserti képviselőtársam emiitett, hogy sem parkot, sem teret nem kell hagyni, csak utcákat kell csinálni, mert ugy is kertváros lesz, — akkor teljesen ki van zárva, hogy a város jövendő és remélhetőleg fejlődő, szaporodó lakossága oly nagyarányú és egy főváros fejlődéséhez méltó formában elhelyezést találhasson, amint azt a már elkészült szabályozási terv lehetővé teszi. Az egyedüli közérdeknek látszó szempont, amely itt fenforog, az, hogy a tisztviselők Budapesten házat építhessenek. Amennyire teljesen együtt érzek mint hosszú időn át volt tisztviselő, a magyar tisztviselői karral, annyira egészen tévesnek tartom ezt a szempontot. Itt nem a tisztviselői karról van szó, hanem kiválogatott tisztviselői társaságról; ez tehát nem tévesztendő össze az egész magyar tisztviselői karral. Ha arról volna szó, hogy ez a sok szempontból kifogásolható akció oda vezetne, hogy ha ez sikerül, Budapesten minden tisztviselőnek háza lesz, akkor minden áldozatot meg lehetne hozni. Itt azonban arról van szó, hogy kiválogatott társaság, a budapesti tisztviselői karnak egy kis része jut házhoz, ilyen — nézetem szerint — törvényellenes utón és a közérdekek sérelmére. De tovább megyek. Nekem az iránt is kételyem van, hogy ily módon házhoz jutnak-e a tisztviselők. Egyelőre csak házhelyhez vagy házhelyre való kilátáshoz jutnak, mert hiszen azt a házhelyet is meg kell fizetni a mai értékben. Tisztában kell lennünk azzal, hogy aki ma Budapesten családi házat akar épiteni, annak 300—400 milliójának kell lenni, akinek pedig 300 milliója van, arról nem kell különleges törvényekkel gondoskodni, az tud magának házat épiteni Az pedig ma már egyszerűen utópia, hogy a tisztviselőknek Budapesten saját házuk legyen. Itt már milliárdosok fognak meghalni anélkül, hogy házuk legyen Budapesten, mert ma ez olyan luxus, amelyről szó sem lehet, A tisztviselői érdekeket tehát minden tekintetben támogatni kell, ele ez a propozició egyáltalán nem észszerű támogatása a tisztviselők komolv igényeinek. A közgazdasági életben is sokat foglalkoztam ilyen építkezési tervekkel és nagyon sok angol és amerikai épitővállalatról hallottam, de még soha sem láttam konkrété megvalósulni, mert ezek rendszerint közvetítők, akik levelezésben állanak bizonyos angolokkal és amerikaiakkal, és meg vagyok győződve róla, hogy ha a nemzetgyűlés nem is honorálná mindazokat a szempontokat, amelyeket mi előadtunk, he fog bizonyosodni, hogy ebből