Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

2$8 A nemzetgyűlés 237. ülése 1924. ha olyan helyen építenének, ahol rentábilis lenne az építkezés, mint azok, akik problematikus vállalkozásba akarják őket belevinni. Bár — amint a t. Nemzetgyűlés jól tudja — a főváros azon többségével, amely erre az álláspontra helyezkedett, nem vagyok egy politikai véleményen, mégis helyeslem, hogy úgyszólván a főváros egész egyeteme szembehelyezkedett ezzel a tervvel. Az egyszerű indok az volt, hogy a kérdéses terület nem alkalmas az építkezésre, mert nincs felruházva közüzemekkel ugyanakkor, amikor a fővárosnak holdszámra állanak rendelkezésére másutt egészségesebb helyek, olyan területek, amelyeket nem kell elvenni senkitől sem, mert hiszen beépítetlen és műveletlen területen fekszenek, olyan helyen, amely el van látva minden közüzemmel, közlekedési eszközzel, akkor természetes dolog, ha azt mondja a főváros, hogy miféle szeszély az, hogy épen olyan területet választanak ki, amelyen mindezek a dolgok hiányzanak, amikor méltányos feltételekkel segítségére sietve a tisztviselőtársadalomnak sokkal olcsóbban, mint ahogy ezt most akarják ők kisajátítás utján megszerezni, hajlandó a megfelelő területeket rendelkezésükre bocsátani. Épitkezni nem lehet ott, mert — és ezt merem kijelenteni, bármiféle többsége lesz is a fővárosnak a közel, vagy távoljövőben —, a főváros közönsége arra a területre a közműveket kiépíteni nem fogja, abból az egyszerű okból, mert nem tudja kiépíteni, mert ez megszámlálhatatlan milliárdokat jelentene az adózó közönség terhére, amelyet egy szeszély miatt nem dobálhatnak ki. Azok a közüzemek, a következőkből állanak : ki kell építeni az uttestet, ki r kell építeni a járdát, a vízvezetéket, a csatornát, a villamos világítást, a gázvezetéket és végül a közlekedési eszközöket, tehát a villamos vasutat. Ezeknek kiépítése megszámlálhatatlan milliárdokba kerül. Ezt nem fogja tudni teljesíteni a. főváros, bárki legyen is a főváros ura, és bárkik is legyenek ott többségben. Amikor tudják, hogy ezek elkészítésére a fővárost rákényszeríteni nem lehet, mert nem lehet arra kényszeríteni egy magas erkölcsi testületet, hogy építsen akkor olyan műveket, amelyek sok milliárdba kerülnek, amikor erre pénze nincsen, amikor az ország szerencsétlen helyzetéből kifolyólag az adót a főváros közönsége elviselni nem tudja : akkor méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy azok szempontjából^— mint ahogy ki is fejeztem, — akiktől el akarják venni a r területet, továbbá azok szempontból, akik részére el akarják venni ezt és végül a főváros szempontjából, a legtisztább közérdeket képviseli, aki — mint én — azt kéri, hogy azt a javaslatot, amelyet a bizottság terjesztett elő, méltóztassanak változatlanul elfogadni. (Helyeslés.) Mert ha a mérleg egyik serpenyőjébe beleteszem azokat az érveket, amelyeket elmondani szerencsém volt, és a másik serpenyőjébe beleteszem azokat, — elismerem, — jogászilag akceptálható, finom jogászi érveléseket, amelyeket nemcsak a nemzetgyűlésen, hanem künn az érdekeltek részéről is hónapok óta hallottunk, akkor ugy látom, hogy a mérlegnek ezeket a jogászi argumentációkat tartalmazó egyik serpenyője — ha a mérleget felemelem — magasra felugrik, de nem azért, mert onnan felülről jön az igazság, hanem azért, mert az nagyon is könnyűnek találtatott. (Helyeslés a báloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Cserti József! Cserti József: Tisztelt Nemzetgyűlés! Kötelességemnek tartom én is felszólalni Ugron Gábor t. képviselőtársam után, és pedig azért, évi február hó 8-án, pénteken. mert mindenben nem értek vele egyet. Elsősorban kijelentem azt, hogy annak a meggvőződésnek vagyok hive, hogy a lakásínségen csak epitkezéssel lehet segiteni. Én végtelenül örülök, hogy a tisztviselők elhatározták magukat arra, hogy ők már nem várnak tovább, -mert azt látják, hogy hiába ígér nekik a törvényhozás a részvénytársaságok utján és másíelekep lakásokat, ez az Ígéret csak papiron marad — hanem a saját erejükből fognak maguknak lakást építeni. Hiszen a legtöbb tisztviselőnek van egy kis megtakarított tőkéje, egy kis öröklött vagyona, amelyet szeretne elhelyezni valahol, s erre most igen alkalmas volna az, ha egy kis fészket építene magának. Ugron Gábor tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy ezt a kérdést lehetetlen ilyen módon megoldani, hogy külön kell tereket és parkokat létesíteni. Én ebben a tekintetben Tigron képviselő úrral nem értek egyet, mert egy kertvárosban parkokról és terekről egyáltalában nem kell gondoskodni. Elég egy egyenes utca, amely fákkal van szegélyezve, külön parkok nem kellenek. Ha kellenek is terek, azok létesítésének költségeit viseli az egész érdekeltség. Azt kérdi Ugron képviselőtársam, hogy ki fog termelni ezután zöldséget? Ez nem állja meg a helyét. (Meskó Zoltán: Attól nem kell félni: Zöldség van itten elég! — Derültség.) Ha erről van szó, megnyugtathatom a képviselő urat, hogy a vidék nagyon szépen ellátja a fővárost zöldséggel. Tessék ennek a zöldségtermelő résznek egy kissé kijebb vonulni! Az tehát ne aggasszon senkit, hogy Budapest nem lesz zöldséggel ellátva. Ami pedig az üzemi költségeket illeti, ez egy kissé nehéz probléma. A főváros idegenkedik ettől és ki is jelentette, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a kertvárost elláthatná üzemekkel, vízvezetékkel, villanyvilágítással és más effélével, amely feltétlenül szükséges egy modern városrész létesítéséhez. Ugy tudom, hogy az érdekeltek egy amerikai pénz csoporttal már tárgyaltak és magukra vállalták azt, hogy ezeket az üzemi költségeket saját erejükből fedezik. Épen a Magyarságnak tegnapi számában jelentették ki hivatalosan, hogy ezeket az üzemi költségeket ők fedezni fogják. Ami pedig Ugron képviselőtársamnak azt az állítását illeti, hogy ez a rész nem felel meg az épitkezés céljainak, ez épen nem áll. Mert hiszen az ittlevő térkép, amelyet leszek bátor a t. Ház asztalára letenni, mutatja, hogy azokon a részeken, amelyeket az egyes részvénytársaságok már megkaptak kisajátítás végett házhely céljaira, és amelyek fel vannak tüntetve e térképen, már épültek lakások, hiszen épen házhelynek vásárolták meg ezeket. De melyek azok a hatalmas részvénytársaságok, azok a bankok, amelyekhez nem szabad hozzányúlni! Az egyik a Kőbányai Takarékpénztár R.-T., amely leginkább van érdekelve; azután ott van a Budapesti Lovaregylet R.-T., az Er zsébetvárosi Ingatlanforgalmi R.-T., a Budapesti Telekértékesitő és Épitő R.-T. és végül az Ingatlanforgalmi és Műszaki R.-T. (Meskó Zoltán: Ezek nem zöldséget akartak termelni, hanem parcellázni akartak!) Az emiitett részek már fel is vannak parcellázva. Azért vásárolták meg ezeket, hogy ne zöldséget,termeljenek ottan, hanem házakat építsenek. És hogy ott egyelőre mégis zöldséget termelnek, ennek csak az az oka, hogy még nem tudnak építkezni, mert annyira drágák az épitkezésJ