Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

A nemzetgyűlés 237. ülése 1924. évi február kó 8-án, pénteken. 297 gyűlés, bizonyítja a földmivelésügyi minister ur, akinek ebben az irányban határozott véleménye volt. Egészen kétségtelen tehát, hogy amikor Budapest város belső területén ezt a területet igénybe vette a biróság, akkor a biróság sem a törvény szövegét, sem a törvény intencióit nem vette tekintetbe. Hiszen ezért iparkodunk most reparálni ezt ebben # a novellában, ezért iparkodunk még jobban szájába rágni a bíróságnak azt, mit értünk mi kert alatt, hogy a jövőben hasonló dolgok elő ne fordulhassanak, hogy olyan területeket, amelyeket kinn a falun sem lehet elvenni, itt a fővárosban el lehessen venni bizonyos célokra. Azoknak, akiktől el akarják venni ezeket a területeket, évtizedeken tartó ernyedetlen és erős munkájába került, mig ezeket a szép kultúrákat elő tudták teremteni, amely kultúrák révén a főváros igén tekintélyes részének zöldséggel való ellátása biztositva van. Ezt egyik napról a másikra elvenni nagyon veszedelmes. (Cserti József: Termelnek vidéken elég zöldséget•!) Hoszszadalmas, igen nehéz munkát fejtettek ki azok, akik ott dolgoztak és hiába mondja a képviselő ur, hogy a vidéken termelnek eleget (Erdélyi Aladár : A parlamentben is termelnek eleget ! — Meskó Zoltán : Zöldségben túlprodukció van, az biztos!), óriási különbség van a között, hogy a főváros határain kivül levő helyekről, a fővárostól messze távollevő területekről vasúton szállitják-e ide azokat a zöldségféléket, amelyek 24 óráig sem tudnak elállani, vagy pedig a fővárosban magában vám nélkül és pár órával a földből való kiszedés után áll-e a közönség rendelkezésére az a zöldség. (Cserti József : Sokkal fontosabb ennél a lakás!) Ezek a területek, ismétlem, csak hosszas munka után jutottak arra a nívóra, hogy ott egy esztendőben azt a sokszoros termést be tudják szedni. Ezek a területek nem volnának különben is épitkezésre alkalmasak, csakis abban az esetben, ha ott tetemes befektetés történnék azoknak megfelelő feltöltése, megfelelő víztelenítése révén. A talaj tehát nem megfelelő. De azonkívül hogy ott kultúrák pusztíttatnak el és évtizedek hosszas munkája, közrejátszik itt még egy igen érdekes és komplikált körülmény. Ez pedig az, hogy ezek a házhelyek, amelyeket itt el akarnak venni, mivel egész tisztviselővárost terveznek ott, természetszerűleg különféle közintézményekkel, elsősorban utakkal, terekkel és parkokkal kell, hogy ellátva legyenek. Mivel a főváros, — de nemcsak a főváros, mert hiszen a kormánynak is ismerjük e tekintetben az álláspontját — úgyszólván egyhangúlag ellene szegült ennek az egész tervnek és mivel, ha ez a terv megvalósul, a főváros lenne köteles terekről, utcákról stb. gondoskodni, (Cserti József: Ezt vállalták a tisztviselők !) a fővárost ilyenformán belekényszeritik abba, hogy kellő utakról és terekről gondoskodjék. (Cserti József: A tisztviselők vállalták az összes üzemköltségeket!) Halljuk azt, hogy azok a tisztviselők, akik ebben részt akarnak venni, vállalják mindezeket a költségeket. Ez tehát azt jelenti, t. uraim, hogy azok a tisztviselők abban az esetben, ha ez a terv sikerül, nemcsak azt az aránylag igen drága földet — mert hiszen meg kell fizetniök azt az intenziv kertészeti területet — kell, hogy megvásárolják, nemcsak az aranyparitáson magasan felül kell majd épitkezniök, hanem meg kell majd szerezniük azokat a területeket is, amelyek utakra és terekre vannak szánva. Ez a kérdés azonban még nincs tisztázva. Most már meg lévén maga a terv papiroson, minden egyes jelenlegi tulajdonos láthatja, hogy az ő területe milyen célra lesz igénybevéve. Méltóztassanak elképzelni annak a tulajdonosnak a helyzetét, aki azt látja, hogy az ő területe köztér lesz, olyan köztér, amelyről még nem tudja, ki fogja annak árát megfizetni, amelyről nem tudja, miképen lesznek az anyagi részek rendezve, ugyanakkor, amikor őt régi évtizedes üzeméből kihelyezik, eltávolítják és lesheti azt, mikor kapja meg annak ellenértékét. (Cserti József: Szegény bankárok! Várjanak vele!) A közérdek az, ami engem ennél a javaslatnál vezet a mélyen t. tisztviselő urakkal szemben is, akiket ebbe, az én felfogásom szerint problematikus vállalkozásba be akarnak vinni. Problematikusnak tartom ezt, mert olyan férfiak csinálják, akiknek a múltban ezen a téren igen sikeres eredményeket sikerült elérniök, akik azonban most sem gondolják meg azt, hogy óriási különbség van a múlt ilyen építkezési akciói és^ a jelen között. Mert elfelejtik azt, hogy ma az épitkezés magasan az aranyparitáson felül van és bármiképen sikerüljön is nekik, akármilyen zseniális koncepcióval, az erők összefogásával, a tömeges épitkezés előnyeivel lejebb szoritani ezeket az épitkezési költségeket, senki sem fog drágábban lakni Budapesten, mint azok, akik ezekben az épületekben laknak, kivéve azokat az embereket, akiknek van ma elég milliárdjuk ahhoz, hogy maguknak épületeket emeljenek. Mert hiszen egészen más az, ha amikor ők aranyparitáson felül építkeznek, ugyanakkor az egész országban és az egész fővárosban a bérek is abban az arányban állanak és egészen más az, ha ők, akik ma felépitik azt a házat, aranyparitáson felüli bérért laknak ugyanakkor, amikor más mindenki még a jelen pillanatban háromszázhatvanszoros bért és nem tízezerszerest fizet. És mivel a bérek magassága állapítja meg forgalmi téren is egy bizonyos mértékben az egyes ingatlanok, épületek árát, az is egészen kétségtelen, hogy azok, akik, véleményem szerint, egy ilyen szerencsétlen és rizikós vállalkozásba fognak, annak idején, amikor majd ezektől az épületektől szabadulni akarnak, nem fogják soha veszteség nélkül eladni tudni házukat, mert még nagyon hosszú ideig, felfogásom szerint körülbelül egy évtizedig, azokhoz a régi épületekhez képest, amelyek egészen más feltételek mellett épültek és amelyekben még nagyon hosszú ideig mások lesznek a bérviszonyok, nem fogják kiállani tudni a konkurrenciát, más forgalomba kerülő, megvételre alkalmas épületekkel, mert hiszen olyan különbség van az árban, hogy azt az árat minden vevő tekintetbe fogja venni, annál is inkább, mert hiszen azok a külső^ területek meglehetős távol vannak a fővárostól és — amint később rá fogok térni — nem lesznek belátható időn belül ellátva azokkal az intézményekkel, amelyek egy modern lakáshoz feltétlenül szükségesek, (ügy van! jobb felől.) A harmadik szempont, amelyre rámutatni kívánok: a közérdek, a főváros szempontja. A főváros igenis az első pillanattól kezdve tiltakozott ez ellen. És ne gondolja ebben az akcióban résztvevő egyetlen egy tisztviselő ur sem azt, hogy én nem vagyok a barátjuk, hogy nem akarom elősegíteni azt, hogy mindenkinek meg legyen a kis családi háza és hogy nem lennék a főváros és az ország szempontjából a legboldogabb, ha minél több épitkezés történnék, minél több házat tudnának építeni és pedig elsősorban a tisztviselők részére, akik a legnehezebb helyzetben vannak, hogy nem lennék a legboldogabb, ha látnám azt, hogy hatalmas épitkezési akció révén ezek a súlyos gazdasági és lakásviszonyok enyhülnének, amelyek annyi bajt csináltak elsősorban nekünk, akik a főváros képviselői vagyunk. Jobb barátja vagyok én a tisztviselőknek akkor, aki jó tanácsot adok nekik és szeretném, 41*