Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

296 A nemzetgyűlés 237. ülése 1924, pontból is helytálló megoldásra jussunk. Nekünk tulajdonképen arra is kellene gondolnunk, hogy mi történik akkor, ha ennek az akciónak, vagy bármely irányú akciónak megvalósitása folyamán olyan dolgok merülnek fel, amelyek miatt ez az akció esetleg csődött mond, vagy csak részben valósul meg. Pl. ha egy nagyobb komplexumon épülne, itt egy kis ház, ott egy kis ház, ez a jövő fejlődése szempontjából nem olyan közömbös dolog, mert akkor megint csak ez előtt a probléma előtt állanánk, hogy itt megint ujabb kisajátitást kell megengedni, kisajátítási közérdekből, — igaz, hogy a közelmúltban helyreállított magántulajdon ellen, amelynek azonban a közérdek előtt mégis csak deferálnia kell. Azt hiszem, hogy az ügy érdemének csak használunk azzal, ha ezt a problémát ujabb megvizsgálás szempontjából visszaküldjük a bizottságnak, mert végtére teljesen mindegy, hogy ebben a nemzetgyűlés néhány nap múlva dönt-e, vagy ma, mert előreláthatólag, még egypár napig, vagy talán egypár hétig is foglalkozunk ezzel a törvényjavaslattal, kivált ha a tárgyalások ilyen alapossággal fognak továbbra is folyni. Ennélfogva én semmi veszélyt nem látok abban, ha ezt a kérdést ma kikapcsoljuk és a jövő hét egyik napján foglalkozunk újra vele, amikor ez a kérdés már a bizottság ujabb > tárgyalásán keresztülment. A bizottságnak módja lenne ugy jogi, mint gazdasági szempontból szakértőket meghallgatni, ami eddig talán nem is történt meg, vagy nem olyan mértékben, hogy ez a kérdés itt minden oldalról olyan alapossággal megvilágittassék, mint amilyen alaposságot e kérdés fontossága megkiván; igy azok is, akik ezzel a kérdéssel részletesen nem foglalkoztak, vagy nem annyira fogékonyak a jövő fejlődése iránt, vagy a szigorú jog szempontjai iránt, sokkal könnyebben dönthetnek majd, mint ma döntenek. Én azt hiszem, hogy aföldmivelésügyi minister ur egy kissé engedhetne itt abból az álláspontból,^ amelyet ma minduntalan presztízskérdéssé tesz, hogy t. i. a novella gyorsan keresztülvitessék és gyorsan szabályoztassék. Csak Napóleonnak egyik mond asara akarom a földművelésügyi minister ur figyelmét felhívni. Napoleon ugyanis ezt mondta: »A hiúság csinálta a forradalmakat, a szabadság csak ürügy volt!« Azt hiszem, a törvényalkotásnál is nagyon sokszor a közérdek inkább csak ürügy, a magánérdek kielégítésére. Ez a kérdés, par excellence talán Budapest főváros kérdése, s nem a földbirtok helyesebb megoszlásának kérdése. De azt még sem lehet megtenni, hogy amikor az egész országban végrehajtatik a földbirtok helyesebb megoszlásáról szóló törvény, akkor pont Budapest teljesen kivétessék a törvény alapelvei alól és külön elbírálásban részesüljön. Amennyiben megtaláljuk a módját annak, és ha teljes komolysággal keressük, akkor ezt lehetségesnek tartom, — hogy egy vagy két fontos érdek összeegyeztethető lesz, ugy, talán egyes egyéni érzékenységeket figyeimen kivül hagyva, a kérdés — amennyire ilyen kérdésnél a közmegelégedésről beszélhetünk, — közmegelégedésre fog elintéztetni. Kérem indítványom elfogadását s a bekezdésnek a bizottsághoz való visszautasitását. Elnök: Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző: Eubiuek István! (Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Hebelt Ede jegyző: Ugron Gábor ! Ugron Gábor: T. Nemzetgyűlés ! Elnézését kérem a nemzetgyűlésnek, hogy ennél a tárgynál felszólalok. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésévi február hó 8-án, pénteken. ügyi minister: Még nem is hallottuk beszélni!) De kötelességemnek tartom, mert ennek a szakasznak azt az utolsó mondatát, amely felett ma tulajdonképen a vita folyik, a bizottsági tárgyalás alkalmával én javasoltam tcbb képviselőtársammal egyetértésben és e javaslatomat fogadta el a bizottság. Amikor tehát felvonultatnak érveket ezen utolsó mondat törlése iránt, ugyanakkor kötelességemnek tartom megindokolni, hogy a magam személyére nézve miért foglaltam állást azon szöveg mellett, amely a bizottság által el is fogadtatott. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Halljuk ! Halljuk !) Egy nagyon szomorú, a jelenlegi politikai helyzetre, politikai viszonyokra jellegzetes dolog, hogy azzal kell kezdjem felszólalásomat, hogy én ebben a kérdésben sem pro, sem kontra nem vagyok érdekelve. Ha a politikai élet nem gyanusitásokból élne (Erdélyi Aladár: Igaz!) és nem az lenne az emberek állandó foglalkozása, hogy egyik a másikat kölcsönösen meggyanusitja és lehetőleg bepiszkitja, (Ugy van! jobbfelőil!) ha nem lenne ez a légkör, akkor egy tisztességes embernek, egy olyan nemzetgyűlési képviselőnek, akinek egész múltjában soha még csak a legkisebb gyanuok sem forgott fenn arra, hogy összeférhetlen helyzetben lett volna a törvényhozói működésével, —- mint ahogyan, büszkén mondom, én voltam egész törvényhozói multamban — teljesen felesleges lenne ilyen kérdésben felszólalni. Méltóztassék tehát tudomásul venni, hogy nem vagyok érdekelve. De ebben a kérdésben mindazok, akik erős akciót folytatnak a maguk akaratának kivitelére a parlamenten kivül, mindannyian érdekelve vannak. (Petrovácz Gyula: Ugy van!) Sőt a nemzetgyűlésen belül is részben érdekeltek vették ezt a kérdést a kezükbe. Nem mondok neveket. Kétféle érdekeltség lehet itt; az egyik szóké, akik ennél a kertvárcsakciónál földet igényelnek, a másik pedig azoké, akiktől földet igényelnek. Közismert dolog, és betekinthető bárki által, hogy kik azok, akik földet igényelnek, viszont meggyőződhetik mindenki arról is, hogy kik azok a személyek, jogi személyek, részvénytársaságok és azok, akik a részvénytársaságok igazgatósági tagjai, vagy bármilyen szempontból a részvénytársaságnál érdekeltek, — akiktől a földet azon a területen elvenni akarják. (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Miután az ülés megkezdése előtt már hallottam, hogy azt a hírt terjesztik, hogy valamelyik részvénytársaságnál én is érdekelve vagyok, szükségesnek láttam tehát — sajnos, hogy igy van,! — azzal kezdeni felszólalásomat, hogy nem vagyok érdekelve. (Helyeslés.) Érdekelve csak abból a szempontból vagyok, hogy a közérdeket nézem ennél a kérdésnél és semmi mást. (Helyeslés. — Erdélyi Aladár: Ez pedig kötelesség!) És a közérdek kívánja meg, felfogásom szerint, — ugy azok szempontjából, akiktől el akarják venni a földet, ugy azok szempontjából, akik el akarják venni a földet, mint a főváros szempontjából is, mind a három szempontból tehát, — hogy a javaslat abban a formában fogadtassék el, amint azt a bizottság javasolta a háznak. {Helyeslés balfelől.) Ezt lehetőleg röviden indokolni fogom. Közérdek szempontjából védem azokat, akik ott földbirtoktulajdonnaí bírnak. A régi földbirtoktörvény egészen határozottan mentesiti ezeket a városi területeket az igénybevétel alól, mert ott határozottan benne van a kert szó. Hogy kert alatt mi, akik. azt a törvényt hoztuk, nem a puspángokat, őszi rózsákat, díszfákat és dísznövényeket termesztő kerteket értettük, hanem a zöldségtermelő üzemeket is, ezt nem én kell, ' hogy bizonyítsam, ezt bizonyitja az egész nemzet-