Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-237

A nemzetgyűlés 237. ülése 1924. évi február hó 8-án, pénteken, Huszár Károly és Peslhy Pál elnöklete alatt. Tárgyai: A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló 1920:XXXVL te. kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi tilés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Szabó István (nagyatádi), Nagy Emil. (As ülés kezdődik délelőtt 11 órakor.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja cl.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző ur. A javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bartos János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Hebelt Ede jegyző ur. Napirend szerint következik a földbirtokreí'orm novelláról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása és pedig folytatólagosan a 9. § negyedik pontjának tárgyalása. Szólásra következik? Bartos János jegyző: Farkas Tibor. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Tegnap este figyelemmel kisérve a nemzetgyűlés ülését nagyon érdekes tapasztalást tehettem. Elhangzottak itt, a nemzetgyűlésen az egységespárt tagjai részéről is, ugy tudom, elsőizben alkotmányjogi aggályok egy beterjesztett és a minister által képviselt szöveggel szemben. Örömmel üdvözlöm ezt a jelenséget, mert ebből azt látom, hogy most már, két év után a nemzetgyűlés tagjai kezdenek komolyabban foglalkozni a kérdésekkel. (Erdélyi Aladár: Már aki!) Mi ugy érezzük, hogy kezdettől fogva komolyan vettük ! Esetleg talán a lelkiismeret szava is megszólal, hogy talán mégsem azon a vonalon haladtunk, amelyen elindultunk és a nemzetgyűlés talán mégsem egészen ugy működött, amint azt az ország elvárhatta volna tőle. Ezeket az aggályokat, amelyek abban konkludálnak, hogy egy birói Ítéletet felborithat-e a törvényhozás egynéhány mondattal vagy szóval, mindenesetre megfontolandónak tartom. Nem látom azonban egyszerűnek ezt a kérdést, mint ahogy az előttem felszólaló képviselőtársaim beállitották. Ez az egész probléma, ugyanis a kertvárosnak problémája nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Szerintem mulasztás történt már az eredeti alaptörvény meghozatalánál abban az irányban, hogy annak intencióját nem hozták összhangba azokkal az alapelvekkel, amelyek már a kisajátítási törvényben benne vannak a székesfővárosra, a törvényhatósági városokra és egyéb városokra nézve, A földbirtok helyesebb megoszlását célzó törvény végrehajtása a községekben talán nem ütközik nagy nehézségbe, a községek továbbfejlőNAPLÓ xx. dése szempontjából, bár a kérdés itt sem teljesen igy áll. Azt hiszem, nagyon helyes lett volna, ha a bíróság több ízben figyelembe vette volna azt, hogy a községek fejlődése szempontjából nem irreleváns az, hogy a házhelyeket hol osztják ki, és figyelembe vette

# volna nemcsak a közelebbi, hanem a távolabbi jövő fejlődésének eshetőségét is. Én nyíltan megmondom, hogy teljesen abszurdumnak és se ennek a törvénynek, se a józan ész bármelyik törvényének elvével összeegyeztethetőnek nem tartom, hogy pl. házhelyeket esetleg a vasútállomás teljes közelében, tehát olyan helyen osszanak ki, ahol az ipari fejlődés — ha egyáltalában bekövetkezik az illető községben — rá van utalva, vagy hogy tisztán szépészeti, kényelmi vagy előszereteti szempontból megnyújtsanak falvakat kilométerekre azért, mert véletlenül a nagyobb birtok könnyebben kisajátítható. Pedig számolniok kellett volna azzal, hogy a közrendészeti szempontok is azt kivánják, hogy a község a végtelenségig ne fejlődhessék egyirányban, mert a közbiztonságot is mindenesetre könnyebb fentartani kisebb területen, mintha egy község a végtelenbe nyúlik. Ezek a szempontok annakidején a törvény tárgyalásánál nem érvényesittettek. Szerintem ez mulasztás és mulasztás az is, hogy különösen figyelmen kivül hagyták a nagyobb városok fejlődését és most az a helyzet, hogy kényes a kérdés, mert egyfelől kénytelenek vagyunk elismerni, hogy jogos aggályok merülhetnek fel a tekintetben, hogy meghozott birói Ítéleteket egyszerre felborítsunk, másfelől pedig jogos aggályok vannak abban az irányban, hogy gazdaságilag is indokolt-e, amikor ebben az irányban döntünk. Azt hiszem, semmiesetre sem válnék az ügy hátrányára, ha ezt a bekezdést komoly és teljesen szakszerű megvitatás céljából visszaküldenénk az igazságügyi és a közigazgatási bizottsághoz. Ezért indítványozom, hogy a bekezdés ujabb tárgyalás és az 1881: XLI. te. és az 1870: X. te. alapelveivel való összhangba hozatal végett az igazságügyi és közigazgatási bizottsághoz utasitassék. A bizottságban a félreértések sokkal kimerítőbben volnának megtárgyalhatok, mint ha itt a plénumban beledobunk a vitába, egészen szakszerű elsősorban igazságügyi kérdést. Olyan könnyűnek semmiesetre sem látom ezt a problémát. Amikor itt az előtt az eshetőség előtt állunk, hogy a gazdasági élet kívánalmainak eleget teendő, felborítunk egy birói határozatot, mindenesetre illendő volna, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy jogi szem41