Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

A nemzetgyűlés 236. ülése 1924. évi február hó 7-én, csütörtökön. 2Í9 Csatlakozom pedig azért, mert ugy látom, hogy e határozati javaslattal kapcsolatban felekezeti különbség nélkül összefogunk és megalapítjuk azt a frontot, amelynek nem egyes társadalmi rétegeknek, vagy egyes pártoknak, avagy felekezeteknek a meggyöngitése a célja, hanem az uj Magyarország felépítése. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Ennek a frontnak a célja az, hogy minden becsületes magyar embert egy zászló alá tömörítve, a kultúra hatalmas fegyverével szerezzük vissza a mi szent, drága, magyar hazánk ezeréves határait. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Igen tisztelt Nemzetgj^ülés I Roppant veszedelmet látnék abban, ha mi az iskolafentartó testületeket földjeiktől megfosztanók. Veszedelmet találnék ebben a leszakított magyarságra nézve, (Ugy van ! Ugy van !) mert hiszen ugy a cseh, mint az oláh és a szerb figyelemmel kisérik, hogy mi itt mit csinálunk ezen a csonka Magyarországon és mindent utánunk csinálnak. Ha például mi elfogadnánk egy olyan paragrafust, amely földbirtokaiktól megfosztaná az iskolafentartó testületeket, ezzel a nagy világ előtt ráütnénk a helyeslés pecsétjét arra a szörnyű cselekedetre, amellyel az oláhok elrobolták a nagyenyedi Bethlen-kollégium 8000 hold földjét. Elvesznek minden darab földet, mert ugy gondolják, hogy ezzel teljesen megsemmisítik ott a magyar kultúrát. Nekünk olyan atmoszférát kell teremtenünk csonka Magyarországon minden tekintetben, hogy a leszakított részek magyarsága vágyvavágyakozzék vissza az anyaországhoz (Élénk helyeslés.), hogy ismét összeforrjon a hét és fél millió csonka Magyarországon élő magyar a három és fél millió elszakított magyarral Tisztelettel bejelentem, hogy elfogadom Zsitvay Tibor t. képviselőtársam határozati javaslatát. Y-Éten/c éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A tárgyalásra szánt idő első fele lejárt. A vitát megszakítom s az ülést délután négy óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Hebelt Ede jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés S Nem akarom a mélyen t. Nemzetgyűlés türelmét arra a célra igény be venni, hogy ugy, mint az előttem felszólalt képviselőtársaim, én is elismerésemet fejezzem ki a tanitórendek és egyéb tanítással foglalkozó intézmények működése iránt. Nagj^on különböző iskolák padjairól jöttek ide azok, akik a délelőtt folyamán ezzel a kérdéssel foglalkoztak, de mindannyian egyetértettek abban, hogy igenis, a magyar kultúrának vannak olyan érdemei, amelyekre hivatkozva, ezeket az intézményeket megkülönböztetett elbánásban kell részesíteni. Bármennyire lassan is, egy gondolat kezd kifejlődni a különböző felszólalások alapján, de ma még a helyzetet nem látom teljesen tisztázottnak. Lehet, hogy ehhez az is hozzájárul, hogv a kérdés kissé Jassan intéztetett el, ugy, hogy ma még tulaj donképen hivatalos párt- vagy ministeri javaslattal sem állunk szemben. A kiosztott javaslat nem fedi egészen azt, amit mint félhivatalos javaslatot Zsitvay Tibor képviselőtársam terjesztett elő. Szerintem ez részben túlmegy azon a céion, amelyet el akarunk érni, részben pedig kevesebbet óhajt annál. Én például határozottan megkülönböztetendőnek tartom a tanitórendeket és egyéb tanítási, karitatív tevékenységet kifejtő egyházi intézményeket a vallásalap, tanulmányi alap és eg}

r

éb alapok birtokaival való elbánás tekintetében. Ezek a célok egészen mások, mint azok, amelyeket a tanulmányi alap tulajdonában lévő javak vannak hivatva előmozdítani és pedig mások azért is, mert a tanulmányi alap javai legnagyobb részben bérbe vannak adva, és már ebből az okból is kell, hogy más szempont alá essenek, mint a tanitórendek javai, amelyek legnagyobb részt nincsenek bérbeadva. Én azonban itt is elfogadom Rupert Rezső képviselőtársamnak azt a javaslatát, hogy ezeket az ingatlanokat se vegyük ki a megváltás lehetősége alól, hanem az esetben, ha végszükségből mégis hozzá kellene nyúlni ezekhez a birtokokhoz, — amennyiben ez az okszerű gazdálkodás keretében lehetséges és kívánatos — ezek egyéb javakból kártalanittassanak. Ezt a gondolatot helyesnek tartom, ellenben azt, amit Drozdy t. képviselőtársam indítványozott, hogy a »legközelebb fekvő nagybirtokból« kártalanittassanak a gyakorlatban nem tartom keresztülvihetőnek, mert »a legközelebb fekvő nagybirtok« oly fogalom, amellyel operálni nem lehet. Azt hiszem, t. képviselőtársamnak sem ez volt a célja (Drozdy Gyözö : Ugy van !) hanem azt a magábanvéve helyes gondolatot akarta kifejezni, hogy amenynyiben magasabb földbirtokpolitikai célból szükségesnek mutatkozik egyes kivételes esetekben — mert hiszen ilyen esetek vannak és könnyen elképzelhetők — hogy hozzányúljunk esetleg még a tanitórendek birtokához is, ezt megtehetjük anélkül, hogy ezeket gazdaságilag károsan érintenek : ez esetben ezen egészséges gondola t keresztülvitelének akadályát nem látom. A magam részéről azonban más elbírálásban részesíteném és más elbírálás alá vonnám azokat a birtokokat, amelyek tanitással foglalkozó rendek vagy egyéb intézménvek kezén vannak ugyan, de már eddig is bérbe "voltak vagy jelenleg is bérbe vannak adva. Amennyiben ezek bérbe vannak adva, semmiféle akadályát nem látom annak, hogy továbbra is haszonbérben maradjanak. Szeretném, ha a javaslatban az a gondolat is megvalósulna, hogy a különböző tanitórendeknél — eltekintve attól, hogy az ingatlant védeni akarjuk — vannak olyan kivételes intézmények, amelyek fontossá teszik azt, hogy ennek az ingatlannak egyes részei semmi körülmények között se kerüljenek felosztás alá. Bátor vagyok megemlíteni azokat a rendházakat, amelyek tulaj donképen többé-kevésbé már mint történelmi emlékek jönnek számba ; itt van a pannonhalmi apátság Bakonybél, Tihany, amelyek mind ismert nevek ; itt teljesen lehetetlen, hogy még az esetben is, ha a földbirtokpolitikai cél ezt megkívánná, bármit is elvegyünk belőlük és ezáltal az egységes gazdasági üzemet megakadályozzuk. Azt hiszem azonban, hogy az a megoldás, amelyet Zsitvay t. képviselőtársam ajánlott, nem 88*