Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

Ô78 À nemzetgyűlés 236. ülése 1924. keretében kell gondoskodnunk a kérdés megoldásáról. Itt tehát előre megszavazunk egy elvet, amelynek kivitelével, részleteivel még nem is vagyunk tisztában, (Ugy van! Ugy van 1) Azt hiszem, hogy ez a szöveg, amelyet bátor voltam megfogalmazni, fedi az intenciókat. Természetesen nem volnék ellene egy pillanatra sem annak, hogy a közalapítványi ingatlanokat ugyanolyan elbánás érje, mint az egyházi nagy vagyont. Azt a kedvezést, amely indítványomban is foglaltatik, csak azért vettem át, hogy elfogadását annál inkább biztosítsam. (Mozgás.) A fogalmazás igy megfelel a kormány és Zsitvay t. képviselőtársam javaslata intencióinak, bár ismétlem, nem lennék ellene annak, hogy a közalapítványi ingatlanok más elbírálásban részesittessenek. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Barabás Samu. Barabás Samu : T. Nemzetgyűlés i (Halljuk Halljuk !) Igazán távolról sem gondoltam arra, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatosan bár rövid időre igénybe fogom venni az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom azonban néhány szóval mégis indokolni azt az álláspontot, amelyet ezzel a kérdéssel kapcsolatosan elfoglalok. Előttem felszólaló igen t. képviselőtársam álláspontja, módosító indítványa és általában az a hang, ameltyel ezt a kérdést kezelte, felment az alul, hogy hosszasabban argumentáljak és igazoljam a mi álláspontunkat. Örömmel állapítom meg azt, hogy másfél esztendő óta talán alig hivatkozhatunk még egy ilyen pillanatra, amikor a Ház mondhatom nagy többsége egy nagy kérdésben, a magasabb nemzeti érdekek kérdésében pártkülönbség nélkül összeolvad. (Ugy van ! Ugy van ! a középen és a baloldalon.) Nem felekezeti kérdés ez. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Ezt a kérdést nem szabad felekezeti szempontból kezelnünk. Amit Várnai igen t. képviselőtársam az ő álláspontja igazolására 1922. és 1923. évi költségvetési előirányzatunkra hivatkozva elmondott, az nem egészen helytálló a mai körülmények között. Igaza van, számadatai, amelyekre hivatkozott, amelyeket az 1922/23. évi költségvetési előirányzatból szedett ki helyesek, ámde ma egészen más a helyzet. Ma az iskolafentartó testületekre a kultuszminist er ur rendeleteiből kifolyólag akkora terhek nehezednek, amelyek alatt a szó szoros értelmében összeroskadnak. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — Létay Ernő : Visszaháritás !) Az 1907. : XXVII. törvénycikk szabályozta az állam és az iskola fentartó testületek között levő viszonyt és akkor — az úgynevezett Apponyi-törvényben — kvázi kétoldalú szerződés jött létre, amelyben megállapitíatott az, hogy az elemi iskolák fentartásához mennyivel kötelesek hozzájárulni a körülmények szerint az iskolafentartó testületek és megállapították azt az alapösszeget, amelyet azután az állam kiegészít. Most mi történik igen t. Nemzetgyűlés ? Egészen természetes — hiszen a 14 vármegyéből álló csonka Magyarország világos, hogy nem birja azokat a terheket, amelyeket bírt a 63 vármegyéből álló Nagy-Magyarország. — Most ebből kifolyólag az iskolafentartó testületekre óriási terhek szakadnak. Csak épen azt a községet ívi február hó 7-én, csütörtökön. hozom fel, amelynek ezidőszerint szerencsés vagyok lelkipásztora lenni. Ez a hétezer lélekből álló református egyház 10 tanítóval bíró elemi iskolájának fentartására erre az esztendőre öt' vágón búzát volt kénytelen kiróni. Méltóztassanak elgondolni, hogy" milyen terhek szakadnak pl. a hajduboroszlói egyházra, amely 26 tanitós iskolát tart fenn és annak a 26 tanítónak a fizetése most 80%-ig mind ennek az iskolafentartó testületnek a nyakába szakad. T. Nemzetgyűlés ! A középiskolákat fentartó testületeknek óriási terhet jelent az az ujabb időben megjelent kultuszministeri rendelet, amelyben a kultuszminister a IX. fizetési osztály 3. fokozatának megfelelőleg 50%-ban állapította meg a hozzájárulást. Most mit tegyenek, különösen a protestáns egyházak, amelyek Isten tudja hány középiskolát tartanak fenn és amelyek aránylag nagyon kevés földbirtokkal rendelkeznek? (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Hisz alapitványaik nagy része koronában, pénzben van. Most mit érnek ezek az alapítványok? (Felkiáltások : Hadikolcsönben feküsznek !) Semmit, t. Nemzetgyűlés, pedig ha valamikor terhek szakadtak ezekre az iskolafentartó testületekre, akkor minden bizonnyal most szakadt rájuk a legnagyobb teher, egyben a legszentebb kötelesség, az uj honfoglalás munkája. (Taps.) Kulturfölényről prédikálunk mindenfelé, de hol és miképen érhetjük el ezt a kulturfölényt, ha az anyagi erő, az anyagi támogatás megvonatik ezektől az iskolafentartó testületektől? T. Nemzetgyűlés, az 1848 : XX. te. 3. §-a kimondja, h°gy (olvassa) : »Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek s ez elvnek részletes alkalmazásával a ministerium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot fog előterjeszteni.« Már most, ha van törvénykönyvünkben egy ilyen paragrafus, amelyet 74 esztendőn keresztül a 63 vármegyéből álló Nagy-Magyarország sem tudott beváltani, nem tudott végrehajtani, most ugyebár nem prezentálhatjuk ezt a váltót ennek a 14 vármegyéből álló csonka Magyarországnak. (Ugy van I Ugy van ! a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Ha tehát nem prezentálhatjuk ezt a váltót, akkor mi a kötelessége mindnyájunknak ; összefogni l Összefogni e szerencsétlen csonka Magyarország minden gyermekének és megmaradni abban az atmoszférában, amelyet másfél esztendő óta talán először épen Rupert képviselő ur teremtett meg ebben a nemzetgyűlésben és ami oly jólesik nekünk, hogy végrevalahára felülemelkedve minden felekezeti korláton, összetalálkozunk egy magasabb nemzeti gondolatban, amelyben szivünk összedobban és lelkünk összefonódik. (Élénk tetszés.) Miről van szó a törvényjavaslatnak e paragrafusával kapcsolatosan? Arról, hogy azok a földterületek, amelyeket az iskolafentartó testületek évtizedek vagy évszázadok óta beállítottak a magyar nemzeti kultúra szolgálatába — ezek az egyetlen biztos alapok — megmaradjanak továbbra is ezeknek az iskolafentartó testületeknek és iskolát fentartó egyházaknak a kezén. (Élénk helyeslés.) A magam részéről szívvel-lélekkel csatlakozom ahhoz a határozati javaslathoz, amelyet Zsitvay Tibor igen t. képviselőtársam benyújtott.