Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-236
272 A nemzetgyűlés 236. ülése 1924. meg alapját az iskolák további tudományos működésének. Ezeknek az iskoláknak nagy kulturkincseit, amelyeket évszázadokon keresztül gyűjtöttek, szétszedni nagyon veszélyes volna. Hogy végül indítványomra áttérjek, nagyon röviden megmondom, mit kívánnék. Akármilyen szöveget fogadnak is el, nagyon kérem a minister urat, szíveskedjék ezt a szót a kishaszonbérletek előtt bevétetni, hogy »szövetkezeti«. (Helyeslés a középen. Zaj jobbfelől.) Megmondom, miért. Földbérlő szövetkezet kétféle lehet. (Zaj a jobboldalon.) Akiknek aggályai lehetnek, azokat röviden le fogom fegyverezni azzal, hogy nemcsak földbérlő szövetkezet van, hanem szövetkezeti földbérlet is. Én, aki egyik első munkása voltam a földbérlő szövetkezetek megteremtésének és az első kezdő időben gyakorlatilag magam is több szövetkezetet csináltam, tudom nagyon jól, hogy a földbérlő szövetkezettől, mint jogi személytől, nagyon sokan félnek, mert nehéz a cégj egyezi el és, drága az üzem, a nyilvános számadás nagyon sok költséggel jár. Megteremtett azonban az élet egy uj tipust, nem a földbérlő szövetkezetet, hanem a szövetkezeti földbérletet. Bármely hitelszövetkezet csinálhat egy kis csoportot a földbérlő kisgazdákból és ez a csoport anélkül, hogy cégjegyeztetné magát, anélkül, hogy igazgatóságot kellene választania, működhet nyilvános ellenőrzés mellett. Miért szükséges ez? Két okból. Az első ok az, hogy nem szeretném, ha valamely rossz esztentőben a bérlő kisgazdáknak egy része nem fizetvén — mert nem képes rá, — a szerzetesi iskolák anyagi nehézségekbe jutnának, mig a mögöttük garanciát vállaló Országos Központi Hitelszövetkezet vagy helyi szövetkezet ezt a garanciát megadhatja és a taniló rendek, amelyek a kisgazdákkal szemben is mindig megfelelő gavalléros modort tanúsítottak, nem volnának arra ráutalva, hogy a bajbajutott kisgazdákkal perlekedjenek. De ennél is fontosabb érdek a másik, amelyet én a földbérlő szövetkezetek alakításánál még a bérfizetési garanciánál is fontosabbnak tartottam, hogy t. i. az üzemterv és a trágyázás betartásáért is garanciát vállalna valaki. A földbérlő szövetkezetnek és a szövetkezeti földbérleteknek nagy haszna lenne, hogy a földet nem engedi teljesen elparlagiasodni, terméketlenné válni s ez magának annak a szövetkezeti bérlőnek is feltétlenül előnyére van. Azonkívül mindnyájunkat megnyugtat, hogy ezek a gazdaságok, amelyeknek nagyrésze — mondom — mintagazdaság, nem fognak a kisbérlők kezén intenzitásukban, termelésükben csökkenni, ami a mostani magyar közgazdasági viszonyok között meglehetősen érzékeny csapás volna nemcsak az illető szerzetesrendekre, hanem az egész országra nézve is. Hiszen — amint a pénzügy m inister ur legutóbb is mondotta — a devizaközpont az Alföldön érik. A mi koronánk stabilitása a mezőgazdasági termelés fejlődésétől függ és ezek a szövetkezetek feltétlenül biztosítják azt, hogy ha nem is fejlődik, nem is fog csökkenni ez az intenzitás. Méltóztassanak megengedni, hogy indítványomat a 9. §. harmadik bekezdéséhez beterjesszem. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) Indítva hyozom, hogy »a hosszú lejáratú kishaszonbérletek« szavak közé a »szövetkezeti« szó beszurassék. (Elénk helyeslés a középen.) évi február hó 7-én, csütörtökön. Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre jegyző : Rakovszky István ! Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom', hogy ebbe a vitába belevettetett a t. szocialista párt részéről egy kérdés, amely az én nézetem szerint a vitához nem tartozik. A t. előttem szóló képviselő urak a szocialista párt részéről bevetették ebbe a vitába az iskolák államosításának kérdését. Erről e szakasz harmadik bekezdésében és az egész szakaszban szó nincsen. Itt egyedül arról van szó, hogy bizonyos kulturcélokat szolgáló alapítványok földbirtokai e törvény rendelkezése alá vétessenek, vagy pedig a kulturcélok érdekében bizonyos kivételek sta* tuáltassanak. T. Nemzetgyűlés ! Kétszeresen sajnálom azt, hogy ez megtörtént, mert ebbe a vitába belevegyült egy hang, amely — amint az egyik szónok ur igen jól jegyezte meg — az érzelmi momentumokat is érintette. Érzelmi momentumokat érintett annyiban, mert még vannak katholikusok, protestánsok, reformátusok, akik ragaszkodnak az ő hitükhöz ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.), akik szeretik az ő tanulmányi intézményeiket, hálával emlékeznek vissza arra a sok jóra, amiben ők a felekezeti iskolákban részesültek. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Magam is katholikus gimnáziumba, jártam, az utolsó két évet egy evangélikus lyceumba, jogi tanulmányaimat ismét egy katholikus jogakadémián végeztem, és bocsássanak meg, az igen t. szónok urak, talán még sem fogják azt megállapíthatni, hogy teljesen eredménytelen és teljesen meddő volt az a nevelésem, amelyben részesültem. (Derültség jobbfelől.) Ha nem is azt mondom, hogy ez az az ideál, amit el lehet érni a nevelés terén, de teljesen meddő ír ég sem volt: ez a nevelés. (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.—Nagy Ernő : Bár volna sok ilyen ember ! — Pikler Emil : Mit szól éhez a ministerelnök ur?) T. Nemzetgyűlés ! Várnai t. képviselő ur, aki — elismerem — legnagyobb tárgyilagossággal kezelte ezt a kérdést és az ő szempontjait védte, (Bartos János : Sanda mészáros módjára !) felhozta azokat a kétségbeejtő állapotokat, amelyek különösen a katholikus nevelés terén a XVI. században voltak és hivatkozott Fraknóira. Mindenki tudja, hogy ez volt Magyarország legelső bukása a mohácsi vész után. De a t. képviselő ur, ha Fraknóinak ezt a művét figyelmével megtisztelte, ugy látszik, nem olvasta Fraknói könyvét Pázmány Péterről, akiről megállapítja, hogy nemcsak nagy egyházi férfiú volt, hanem egy nagy regenerátor is volt, regenerátora épen a tanulmányi rendszernek. Hisz ő ismerte azt, amire a t. képviselő ur utalt, hogy a papság akkor nem volt az erkölcsi nivónak azon a magaslatán, amelyen lennie kellett volna. Legelső teendője az volt, hogy a Pázmáneumot, ugy a papok kulturális, mint lelki életének tökéletesbitésére akkor Bécsben állította fel, hogy a török veszély elől minden időkre biztosítsa. Másodszor mai napig is Pázmány nevét viseli a budapesti egyetem. Ha tehát a t. képviselő ur az árnyoldalakat is felemlítette, arra is ki kellett volna terjeszkednie, hogy voltak igenis a katholikus egyházban főpapok, voltak papok, akik megismerték a bajt és a bajon segíteni tudtak. T. Nemzetgyűlés ! Őszintén megvallom, bár
