Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-236
A nemzetgyűlés 236. ülésé 1924. évi február hó 7-én, csütörtökön. 271 foglalkozik. (Hebelt Ede : De szociális kérdésekkel kellene foglalkozniuk !) Szociális kérdés a középiskolai tantervben nincsen, nem méltóztatik a tantervet ismerni. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Hebelt képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Híbeit Ede : Gyilkosságra izgatják a tanulókat ! — Nagy zaj és ellenmondások jobbfelől. — Felkiáltások a jobboldalon : Hol ?) Hebelt Ede képviselő urat kérem ismételten, méltóztassék csendben maradni. (Rubinek István : A legszemérmetlenebb hazugság ! — H belt Ede : Tessék elolvasni a tegnapelőtti Népszavát !) Hébelt Ede képviselő urat rendreutasítom. Czettler Jenő : Én ezekre a közbeszólásokra felelni nem kivánok, mert azt az objektiv tárgyalási modort, amellyel ezt a kérdést az előttem szóló is tárgyalta, túllépni nem kivánom és nagyon kérem, hogy amint én őt a legnagyobb figyelemmel, érdeklődéssel hallgattam, talán méltózzassanak az én objktivitásomban is épugy megbizni. Lehet, hogy az én okfejtésemben is van logikai tévedés, de objektiv vagyok, amint ő is az volt. Visszatérve arra, hogy az elemi- és középfokú iskolák dolgát nem lehet összekeverni és hogy ezek az alapok a középfokú oktatást szolgálják : azok az adatok, amelyeket igen t. képviselőtársam az elemi oktatásra vonatkozólag felhozott, (Láng János : Az oláh és a szerb iskolákról beszélt.) nagyrészt a két egyházmegyének, amelyekről szólott, tanyás településével vannak kapcsolatban. A tanyás település olyan probléma, amelyet meg kell oldani a magyar kultúra és a magyar gazdasági élet rendezése érdekében, de jelen esetben argumentum nem lehet, legfeljebb amellett, hogy igenis minél gyorsabban, minél sürgősebben kell az intézkedéseket megtenni. Tudomásom szerint azok a főpásztorok, akik ezen egyházmegyék élén állanak, a legnagyobb energiával igyekeznek a tanyás településekből folyó kulturhátrányokat megszüntetni. Ha ehhez a törekvéshez az állam is hozzájárul az utak rendezésével, hogy azok a gyerekek elmehessenek az iskolákba, akkor rendezve lesz a dolog. De bizonyos premisszák nélkül nem lehet felelőssé tenni intézményeket és embereket azért, amit más nem csinált meg. (Várnai Dániel : Annak nemcsak a rossz utak a bajai. — Propper Sándor : Csupa állami feladat !) A történelmi argumentáció terén is Fraknói Vilmost mindannyian mint kutforrást ismerjük. Nagy történelmi tudása előtt mindannyian meghajtunk. De egyetlenegy pillanatban lefotografálni a nemzetnek ezeresztendős múltját és azt az egész múltra vonatkoztatva bemutatni : ez különösen a történelmi materializmus hivének nem lehet argumentuma. Ez épen olyan, mintha, mondjuk, a magyarországi szocialista pártnak mozgalmait valaki 1919 júliusától állapitaná meg. (Ugy van ! a középen.) Ez ellen én, mint tanárember, mindenkor tiltakozom, mondván, hogy ez hazug beáilitás, pedig az akkori momentán viszonyoknak hűséges fotográfiája, de a fejlődésnek nem felel meg. (Várnai Dániel : Három korszakot idéztem, de egyik sem mondott jót ! — Ernszt Sándor : Csak ön mond jót !) A premontrei, a cisztercita, a bencés és a piarista rendnek soha nem volt hivatása az alsófoku oktatás, amelyre méltóztatott alludálni. Ezeknek hivatása elsősorban a földmivelés volt. Tessék végigkutatni azokat az okmányokat, amelyeket Erdélyi és nem tudom hány történettudós irt, hogy Magyarország területén az erdőirtás, a mocsarak lecsapolása, a földmivelés, a nomadizálásból a földmivelés terére való áttérés kiknek köszönhető, akkor elsősorban meg fogja találni ezeket a rendeket, amelyeknek birtokáról most szó van, amely birtokok nagyrészben mintaszerűen kezelt országos hirü birtokok. (Ugy van ! a középen.) Tessék csak elmenni a cisztercitarend előszállási birtokára, annak a ménesei teljesen egyenértékűek az állami lótenyésztési intézetekkel és a mi kisgazdáink sokkal szivesebben kérik a méneket az előszállási ménesből és mennek Ponciustól Pilátusig, hogy ezt a kiváló anyagot megkapják. (Ugy van ! a középen.) Ez olyan dolog, amit minden gazdaember méltányolni tud és*félve-fél attól, hogy az ilyen mintaüzembe beavatkozás történjék, mert a gazdasági élet szerves dolog, azt nem lehet, mint a földi gilisztát, feldarabolni, hogy a levágott része is tovább mozog. Ha kivesszük a szivet, a mozgató részt, elhal az egész. Nemrég méltóztattak talán olvasni, hogy egyetlenegy ménért egy alkalmi szövetkezet egy milliárd koronát adott. Tessék tönkretenni ennek a birtoknak lótenyésztését és akkor jöhetünk megint a szervezéssel. Kisgazdákból nem tudunk összehozni milliárdos érdekeltséget, hogy pótolja azt a végtelenül nemes anyagot, amely nélkül nem tudunk mélyebben szántani, terhet szállitani. Itt egyik érdek a másikba kapcsolódik bele. Várnai képviselő ur felhozta azt, hogy milyen nagy támogatást élveznek a felekezeti eleni iskolák az állami iskolákkal szemben ; arra azonban nem utalt, hogy a felekezeti iskolák száma négyszerannyi, mint az államiaké. (Propper Sándor : Ez a baj !) Tudom, hogy erre az argumentumra mi az ellenvetés, hogy : tessék ezeket az iskolákat államosítani. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De tessék ezzel szexben arra gondolni, hogy micsoda értékek vannak épületben, táblákban, padokban, telkekben. Tudom, hogy ni az épületek fentartása, mert, mint szerény kisbirtokos, egy községben magam is az iskola létesitése, illetőleg fentartása érdekében igen nagy áldozatokat hoztam, és nagyon jól tudom, hogy mennyibe kerül csak egy padnak a beszerzése is. Tessék ezeket a terheket mind ráhárítani az államra : hogyan néz majd akkor ki a költségvetés ! (Ugy van 1 Ugy van ! a középen.) Ezek a segítségek tulaj donképen olyan nagyon kis alamizsnák, amelyekkel az állam megváltja magát bizonyos nagy terhektől. A középfokú oktatásnál az a 152 millió államsegély a mai milliárdos számítási időben igazán olyan, hogy az ember szinte mosolyog rajta : 152 millió ! Ez túlnyomó részben a nem katholikus felekezeti iskolák segélyezésére megy és épen amellett argumentum, hogy ha még ezektől a szerzetesi kultúrintézményéktől is elvesszük az aranyfedezetet, a földet, akkor ugyanezek a terhek hatványozott mértékben fognak az államra ráhárulni. (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) Én nem ezeknek az iskoláknak, nem ezeknek a szerzetesrendeknek érdekében, hí nem az állam érdekében vagyok amellett, hegy igenis ne bentsuk meg ezeket a földterületeket, hanem adjuk 37*
