Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-236
270 A nemzetgyűlés 236. ülése 1924, Bethlen ministerelnök ur és nagyatádi Szabó földmivelésügyi minister ur állítólag engedtek Ernszt képviselő ur és társai ama ultimátumának — a lapok ugy emlékeztek meg róla, hogy ultimátum volt . . . (Ernszt Sándor : Nem is beszéltem a földmivelésügyi minister úrral !) amely Zsitvay képviselő ur indítványában részletezve van. En nem tudom, hogy mennyi alapossággal irtak erről a lapok. (Ernszt Sándor : Mint rendesen !) A képviselő urak politikáját támogató lapok írták, hogy ezt az ultimátumot, ezt az ultimátumszerüleg előterjesztett követelést ugy •a ministerelnök ur, mint a földmivelésügyi minister ur már elfogadta. (Drozdy Győző : Ugy van, már előzőleg megegyeztek !) Én elismerem, hogy a kormány most kényszerhelyzetben van és könnyen engedékenységre lehet szorítani olyan időben, amikor a kölesönügy érdekében (Felkiáltások a középen : Ugyan ! Ugyan !) azt akarja, hogy ne veszítsen el a kölesönügy javára eső egyetlen szavazatot sem. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Az ország javára eső ! — Propper Sándor : A kurzus javára !) Én azt mondom és nagyon ajánlom a t. többség figyelmébe, hogy mielőtt a Zsitvay Tibor képviselő ur által beterjesztett indítvány felett határozna, annak sorsáról szavazatával döntene, gondolják meg a dolgot, gondolják meg jól, hová fog ez vezetni, és legyen bennük annyi erő, annyi önérzet és férfias bátorság, hogy ezt az ultimátumot vissza tudják utasítani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Derültség a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Czettler Jenő ! Czettler Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom, a szerzetesrendeknek és az ő iskoláiknak érdemeit, amelyeket Zsitvay Tibor és Wolff Károly képviselőtársaim olyan szépen interpretáltak a nemzetgyűlésben, tovább fejtegetni. Nem is akartam többet, mint egy szerény kis beszúrást indítványozni, akár az eredeti szöveghez, akár pedig a Zsitvay-féle javaslathoz. De előttem szólott képviselőtársam felszólalása, amelynek tárgyilagosságát és az ő szempontjából való átgondoltságát teljes mértékben elismerem, késztet arra, hogy egypár ténybeli tévedését helyreigazítsam, természetesen abban a keretben, amelyet ez a paragrafus ad ; mert nem akarok példát szolgáltatni a vita oktalan elnyujtására. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Várnai képviselőtársam itt Cegléd város példájára utalt, hogy a katholikusok nem egyformán ítélik meg a vallásalapi és tanulmányalapi birtokok célszerűségét. Hát, én Cegléd várost nagyon tisztelem, nagyrabecsülöm és a kulturtörekvéseit is méltánylom. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a város gróf Károlyi Józseftől egy nagy uradalmat vásárolt, direkt azzal a céllal, hogy kisgazdáknak és földmives munkásoknak kiparcellázza ; de ehelyett egy millió korona nyerességgel eladta egy budapesti banknak. (Drozdy Győző : Hallatlan !) Bocsánatot kérek, nem most történt ; pár évvel ezelőtt. (Drozdy Győző : Mindegy !) Akkor ugyanennek a városnak nem lehet hivatkoznia arra, hogy joga van ujabb és ujabb közalapokhoz nyúlni és azokból igényelni a maga számára. (Pikler Emil : A fajvédők büszkesége ez a város ! — évi február hó 7-én, csütörtökön. Propper Sándor : Lendvai alatt két millió hasznot vágott volna zsebre Î — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Czettler Jenő : Meg kell nekünk azt is gondolnunk, hogy minden városban bizonyos lokálpatriotizmus él, s ha az a város a saját iskolájának negyven holdat igényelhet valamely birtokból, amely birtok jövedelméből a fővárosban vagy más városban tartanak fent középiskolát, nyilvánvaló, hogy amikor magának azt a negyven holdat igényli, nincs tekintettel arra, hogy ha annak a birtoknak egységét megbontja, annak a jövedelmezőségét is nagy mértékben leszállítja. A képviselő ur érvelésében tulaj don kép en épen az volt a logikai hiba, hogy ő az alsófoku oktatásnak és a középfokú oktatásnak kérdését keverte össze. (Ugy van ! balfelől.) Ezek az alapok sohasem szolgáltak az alsóbbfoku oktatás célját, (Ugy van ! a középen.) hanem a középfokú és részben a legfelsőbbfoku oktatásét ; mert ezek a tanitórendek maguk nevelnek maguknak tanárokat, ami bizony nagyon sokba kerül. Ott van például a Benczés-rend, amelynek Pannonhal rán tanárképző iskolája van ; itt vannak a Cisztercita- és Premontrei-rendek, amelyeknek internátusuk van Budapesten. (Egy hang jobbfclől : A piaristák !) A piaristáknak is. Ez az államról, igazán nagy terhet vesz le, mert ha kiszámiijuk, hogy mennyibe kerül az állaírnak egy középiskolai tanár nevelése és ennek a terhét szintén ezeknek a birtokoknak jövedelrére tesszük, akkor látjuk, hogy ezek a birtokok bizony közérdeket és nem tisztán felekezeti célokat szolgálnak, (Ugy van! balfelől és a középen.) eltekintve attól, hogy ezek az iskolák irindig felekezeti különbség nélkül tanítottak. Tessék végignézni az értesítőket ! Én bizony nagyon sok helyen találkoztam az értesitőkban izraelita ifjaknak, mint első diákoknak nevével (Várnai Dániel : Mi közünk hozzá?), ugy, hogy ők ebből nem csináltak soha semmiféle felekezeti kérdést, és mondhatom, t. képviselőtársam, hogyha ugy tanári körökkel méltóztatik érintkezni, vagy országos diákversenyeket méltóztatik figyelemmel kisérni, látni fogja, hogy mindig ezeknek a szerzetes iskoláknak diákjai viszik el a pálirát, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől és a középen.) nem akarom ezt a szót használni, hogy : irigy, de mindenesetre nem mindig a szerzetesi iskolák növendékei mellett pártot fogó tanárok zsűrije előtt ; mert a tanárokban is megvan az a versengés, hogy az ő iskolájuk diákjai legyenek az elsők. Mindnyájan tudjuk, akik állami iskolákban tanultunk, "hogy amikor szerzetesi iskolából jött hozzánk egy diák át, akinek ott elégséges kvalifikációja volt, a latinból, görögből, történelemből ugy vert bennünket— jeleseket és jókat — hogy alig tudtunk vele versenyezni. Épen szociáldemokrata képviselőtársaimat figyelmeztetem — hogy a legideálisabb szociális társadalom az a szerzetesi társadalom. (Ugy van ! a középen.) Ha el tetszik olvasni Kautskynak munkáját a szocializmusról, abban ő ugy tárgyalja e szerzetesrendek belső életét, mint egy szociális államét. Ezek semmi mással nem törődnek, csak a tanítással, csendesen és szerényen élnek. (Hebelt Ede : Az a baj, hogy nem törődnek egyébbel !) A legnagyobb része politikával és más egyéb gondokkal nem
