Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-236

266 A nemzetgyűlés 236. ülése 1924. gálni hivatottak, a kishaszonbérletek és különösen a független kisgazdák exisztenciájának szaporításával. Ezt a szempontot mi is a legmelegebben támogatjuk és a gyakorlatban is megvalósítana ónak tartjuk. A szerzetesrendek eddig is követték ezt a szempontot, hiszen statisztikai adatokkal bizonyította ezt Petrovácz Gyula barátom. Ha tehát voltaképen a gyakorlat ez lenne, akkor a »lehetőleg« szónak kissé problematikus az értéke. Őszintén szólva, én, mint biróember, nem szeretem a joggyakorlat terén azokat,a kitéteieket, amelyek nem tudják a gyakorlatot jogilag szabatosan körülhatárolt mederbe terelni. A »lehetőleg« szó kétségtelenül nem szabatos megjelölés. Az a »lehetőleg« szó olyan, mint egy tárt kapu, amelyen bejöhet a jóakarat, de bejöhet a rosszakarat is, már pedig az ilyen kulturális intézmények érdekeit egy ilyen lehetőségre felépíteni kissé kockázatosnak tartom. Én tehát a »lehetőleg« szónak, mint nem szabatos, mint általában a birói gyakorlatot nehezen irányító kitételnek használatát diffikultálnárn és helyette inkább azt a szót tenném, hogy »kivételesen«, mert ez legalább bizonyos konkrét mederbe terelné a birói gyakorlatot, habár lényegében megadná ugyanazt a pouvoirt az illetékes hatóságnak, a Földbirtokrendező Bíróságnak, hogy, ha szükséges, ezekhez a földekhez is hozzányúlhasson megváltás utján, de csak nagyon kivételes esetekben. Szükségesnek tartottam, ezt itt leszögezni, és amennyiben a mélyen t. minister ur ragaszkodik ehhez a »lehetőleg« szóhoz, akkor pártom nevében egy tiszteletteljes kéréssel járulok hozzá. Ismerem az ő intencióit, tudom, hogy ezek az intenciók egyeznek az általam vallott célokkal és azokkal az intenciókkal, amelyeket én is szolgálni kívánok mai felszólalásommal. De a ministeri szék nem állandó. Szeretném, ha a minister ur intenciói intézményesen biztosíttatnának, hogy ne jöhessen más interpretáció ebben a kérdésben. Ezért az a tiszteletteljes kérésem, méltóztassék nyilatkozni ebben a tekintetben, hogy a »lehetőleg« szó ne váltson ki olyan joggyakorlatot, amely a megváltást mint általános szabályt alkalmazná s amelynél a »lehetőleg« szó alkalmazása csak a jóindulattól függne, hanem méltóztassék esetleg a végrehajtási eljárásra vonatkozóan nekünk olyan biztosítékot adni, hogy a Földbirtokrendező Bíróság gyakorlata folyamán a végrehajtási utasítás alapján minden el fog követtetni, hogy ezeknek a birtokoknak értékesítése kishaszonbérletek utján történjék, és csak abban az esetben, amikor elengedhetetlen nemzeti érdek kívánja a megváltást, vétessék igénybe ez a föld megváltás utján. (Élénk helyeslés a középen. Zaj.) Szeretném, ha ez leszögeztetnék e tárgyalásnál, — ami mindannyiunknak közös érdeke — hiszen én ugy látom, hogy a jelen kérdésben valamennyien megegyezünk ezen nagy kulturális célok biztosítása tekintetében. Ha tehát a kétértelműséget a mai tárgyalásnál mellőzzük és leszögezzük a szabatos megállapítást a Naplóban és a végrehajtási utasításban, remélem, hogy ez a szakasz ugy fog bevonulni a magyar joggyakorlatba, hogy nem fogja megingatni azt az alapot, amelyre ezek a kulturális intézmények századok óta voltak fektetve. évi február hó 7-én, csütörtökön. Nem szeretném, ha tovább mennénk a célnál, amelyet valamennyien tekintetbe veszünk ennél a kérdésnél. Ha ez a biztosítás meg fog adatni, akkor remélem, hogy a 27. §-ra való hivatkozás is megfelelően fog alkalmaztatni. A 27. § kétségkívül a mi szempontunkból Zsitvay Tibor barátom javaslata révén haladás az eredeti javaslat állásfoglalásával szemben. Ez t. i. imperative kimondja, hogy amennyiben megváltás utján igénybevétetnek ezek az ingatlanok, köteles azok helyett természetben az eljáró bíróság más ingatlanokat rendelkezésre bocsátani. Ez imperative van mondva : kell adnia neki. Természetes dolog, hogy megint nagy baj lenne és az itt nyilvánitott intenciókat nem fedné, ha nem maradnának ilyen földek, -— ami nagyon könnyen lehetséges — és akkor azok az alapítványok mégis igénybe lesznek véve, esetleg készpénzváltságra lesznek utalva, — amit nem fogadok el megfelelő alapnak — mert nem fognak tudni adni nekik ingatlanokat. Itt is kérnék bizonyos fokú biztosítást, hogy a végrehajtási eljárás során ez az imperativ rendelkezése a törvénynek ténylegesen alkalmaztatni fog ; tehát minden körülmények között, ha megváltatnak ezek az ingatlanok, természetben fognak ezek az alapítványok kárpótoltatni az eredeti ingatlanok arányában. Ezt szeretném szintén és kérem a minister.urat, méltóztassék a mi kételyeinket eloszlatni ebben a tekintetben is és határozott állásfoglalással e kérdésben való állásfoglalásunakt nekünk megkönnyíteni. Nagyon szívesen elfogadom azt a tételt, hogy lehetne talán még nagyobb biztosítékot is nyújtani. Elsősorban azt tartanám legkívánatosabbnak, amit Petrovácz Gyula barátom mondott, hogy ezek az ingatlanok egyáltalában ne legyenek igénybevehetők. (Zaj. — Drozdy Győző : Hogyne !) Ez volna a nekünk legmegfelelőbb álláspont. Ezt szerettem volna leginkább De meghajlom az államérdek követelményei előtt. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem az én katholicizmu som tekintetében való versenytárgyalásról van itt szó, (Zaj.) hanem az államérdekek győzelméről a mi katholikus érzelmeink felett. Én tehát elismerem, hogy lehetne ebben a tekintetben megfelelőbb állásfoglalás is, de a jelen körülmények között, amennyiben ezt a biztosítást megkapom, azzal a megnyugvással fogja pártom megszavazni Zsitvay t. barátom módosító indítványát, hogy a minister ur meg fogja teremteni azokat a tárgyilagos biztosítékokat, amelyek e kulturális intézmények létét további évszázadokra is biztosítani fogják, a magyar kultúra dicsőségére. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Bartos János Jegyző : Farkas István ! (Nincs ül !) Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Következik ? Bartos János jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Őszintén bevallom, hogy az előttem szólott t. képviselő ur beszéde megérdemelné, hogy akár én, akár más részletesebben kiterjeszkedjék reá, de tekintettel a részletes vitára és a meghatározott mederre, ezt nem tehetem meg. Azt hiszem azonban, hogy az elmondandó megjegyzéseimben lesz néhány