Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-230
A nemzetgyűlés 230. ülése 1924. évi január hó 29-én, kedden. "J.I a t. képviselő ur véleményével, azt azonban le kuli szögeznem, hogy egyedül a föld az, amely most is valorizálva fizeti az adót (ügy van! Uf/y van! jobhfelől.) és a föld az, amely sem a földadót, sem a jövedelmi adót nem tudja eltitkolni. Hiszen a föld a pénzügyi közegek szeme előtt van, azok ismerik annak minőségét, mennyiségét, jövedelmezőségét, abból nem lehet eltitkolni semmi jövedelmet sem, és az sem a földadó, sein a jövedelem, vagy a vagyonadó alól ki nem bújhat. Egészen másként áll a dolog egyéb kereseti ágnál. Minden más kereseti ágnak módjában áll, kizárólag csak a földműveléssel foglalkozó kereseti ágnak nines módjában adóját eltitkolni. Minden egyéb kereseti ág eltitkolhatja ezt és nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy igen sokan élnek is ezzel a jogukkal. (Forgács Miklós : Ha ezt jognak lehet nevezni!) Eá kell mutatnom arra, hogy Dénes képviselő ur, amidőn a jövedelmi és vagyonadóról beszélt, az 1920. évi állapotot vette elő, amikor pedig a jövedelmek tudvalevően számszerűleg sokkal kisebbek voltak, mint ma. Dénes képviselőtársam megfeledkezett arról, hogy ma a jövedelmi és vagyonadó már az 3920. évinek húszszorosára emelkedett fel. Igen ajánlanám Dénes képviselőtársamnak, hogy tájékozódjék ebben a kérdésben a pénzügyministériumban, ahol neki is igen szívesen adnak felvilágosítást, és ha majd kellőképen tájékozódik, azt hiszem, nem fog olyan állításokkal előállani, mint a minőket itt a nemzetgyűlésen elmondott. Még csak arra akarok rámutatni, hogy a bérbeadó nagybirtokkal szemben megkockáztatott állításai Dénes képviselőtársamnak mennyire alaptalanok voltak. Azt állítja ugyanis, hogy a földbirtokos az adót áthárítja a bérlőre, és igy a földbirtokos kibújik minden a dó alól. Ha bérbeadom a földemet száz koronáért ós ebből fizetek húsz korona adót, akkor nekem tulajdonképen csak nyolcvan korona bérösszeg marad. Ha pedig át akarom hárítani az adót a bérlőmre, akkor 80 K bérösszeget fog űzetni nekem a bérlő és 20 K-t fizet adóban. A bérösszeg tehát ugyanannyi marad, mint amennyi akkor, ha én fizetem az adót, a jövedelem-és vagyonadót azonban a tulajdonos ebben az esetben is az egész bruttóösszeg után fogja fizetni. Azt is állithatom, szemben Dénes képviselőtársammal, hogy a nagybirtokosok, miután a jövedelmi adókulcs fokozatosan emelkedik, mindenesetre nagyobb adót űzetnek aránylag, mint a kisebb birtokosok, mert igaz ugyan, hogy a kisebb birtokos talán nem adja bérbe a földjét, maga műveli és ott esetleg nagyobb a hozadék, mint amennyit a nagybirtokos kap, de a jövedelem- és vagyonadó mégis a szokásos bérösszeg szerint van kivetve a kisbirtokosnál is» Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak azokra a tévedésekre, amiket Dénes képviselőtársam a külföldi kölcsönnel kapcsolatban felemlített. Azt mondta ugyanis Dénes képviselőtársam, hogy Bethlen István ministerelnök, ha ő és a nemzetgyűlés tisztában lett volna azokkal a horribilis nagy adósságokkal, aranytartozásokkal, amelyekkel még a háború előtti időből a külföldnek tartozunk, semmi esetre sem ment volna külföldre 250 millió koronáért, hogy ezzel is tetézze adósságunkat. Dénes képviselőtársain adatai szerint a 4%-os földtehermentesitési kölesönnek Magyarországra eső része 104,195.080 aranykorona és ennék kamatai aranykoronában fizetve, végtelen mértékben megterhelik az államháztartást. Ezzel szemben a tényállás az, hogy a jóvátételi bizottság megállapítása szerint, miután ebben a tartozásunkban Horvátország nem részesül, tehát 49*629%-os kulcs szerint számítva, nem ugy, amint Dénes képviselőtársam mondta, 104 és néhány millió aranykorona, hanem 169,590.035, de papirés nem aranykorona a tartozás. Ennek évi kamata 6,783.607 papirkorona, ami 3 centime-os korona alapján átszámítva kitesz évente 1108 aranykoronát. Magyarországnak a városok részére kiadott 4 1 /?",o-os kamatozó kötvényei Dénes képviselőtársam szerint 53,010.700 aranykoronát tesznek ki, ezzel szemben a jóvátételi bizottság megállapitása szerint a 49'629°/oban megállapított kulcs szerint a Magyarországra eső rész 44,101.099 papirkorona, szintén nem aranykorona, amelynek évi kamata 1,984.550 papirkorona, ami aranyparitásra átszámítva évente 324 aranykoronát jelent. Felemlítette Dénes képviselőtársam a 4 °/«-os magyar aranyjáradék-kölcsönt, amely szerinte 59,431.905 aranykorona, az 1913. évi 4\V7o-os járadék és az 1914. évi 4'/e%-os törlesztéses járadékot, amely 72,934.640 aranykoronát, illetve 109,944.060 aranykoronát tesz ki. Ezzel szemben ha Dénes képviselőtársam figyelembe vette volna a 325. szám alatt kiadott törvényjavaslatot, amely t. képviselőtársaim között már szét van osztva és amely az innsbrucki egyezményről szól, egészen máskép beszélt volna. A kormánynak ugyanis sikerült Innsbruckban megegyezést létesíteni, amelynek főpontjai épen erre az esetre vonatkozólag a következőképen szólnak (olvassa): »A külföldön elhelyezett — és Dénes által említett — adóssági címletek kamatszolgálatára a jóvátételi bizottság által megállapítandó részesedési hányad arányában összesen a 4%-os aranyjáradékkölesön címletek után azok eredeti kamatozásának megfelelő kamatösszeg 32%-a, az 1913. évi 4 1 /2%-os járadékkölcsön és az 1914. évi 4/2%-os törlesztéses járadékkölcsöneímletek után pedig azok eredeti kamatozásának megfelelő kamatösszeg 27%-a és az utóbb emiitett kölcsön netán esedékessé váló tőkéjének 27%-a lesz fizetendő aranyban, vagy arany helyett a pénztár választása szerint font sterlingben vagy dollárban. »A fizetendő összegekben benne foglaltatik a jutalék és a költség is. Az állam részéről a fizetés 1925. évi április hó 1-től kezdve negyedévi részletekben történik,— nem pedig amint Dénes képviselőtársam mondta, már a folyó évben. A szóbanforgó kölcsönöknek a békeszerződés hatálybaléptétől kezdve 1925. évi április hó l-ig összegyűlt hátralékai az 1926. évi január hó 1-től kezdve 12 év alatt negyedévi részletekben lesznek fizetendők a fentebb emiitett 32%-os. illetve 27%-os alapon.« Eszerint tehát a helyzet arra nézve, amit Dénes képviselőtársam említett, a következőképen alakul: a 4%-os aranyjáradékkölesön után kellett volna fizetni 25,049.000 aranykoronát, az 1913- évi 4 1 /2%-os járadék és az 1914. évi 4 %%-os törlesztéses járadékkölcsön után kellett volna fizetni 5,734.000 aranykoronát, összesen 30,783.000 aranykoronát. EzzeJ szemben az innsbrucki egyezmény alapján most már fizetünk 27%, illetve 32° 0-os alapon a 4%-os aranyjáradékkölesön után 8,016.000 aranykoronát, az 1913. évi 4%%-os járadék ós az 1914. évi 4%%-os törlesztéses járadékkölcsön után együttesen 1,548.000 aranykoronát, összesen tehát 9.564.000 aranykoronát, ami tehát 21,219.000 aranykorona megtakarítást jelent. A békeszerződés hatálybaléptótől kezdve 1925. évi április l-ig felszaporodott hátralékok az eredeti kamatozás mellett a fent emiitett három kölcsönnél 107,739.000 aranykoronát tennének ki, amint azt Dénes képviselőtársam emiitette, azonban az innsbrucki szerződés alapján 12 év alatt évi 2,789.423 korona törlesztés mellett összesen 33,473.076 aranykoronát kell fizetnünk, tehát a
