Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-235
250 r A nemzetgyűlés 235, ülése 192Javaslom, hogy a kért szabadságot engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés.) A nemzetgyűlés a kért szabadságot megadja. Következik az indítvány- és interpelláeióskönyvek felolvasása. Kérem az inditványkönyv felolvasását. (Zaj,) Csendet kérek, képviselő urak ! Héjj Imre jegyző: Az inditványkönyvben bejegyzés nincs! Elnök: Az inditványkönyvben nincs bejegyzés. Kérem az interpelláeiós-könyv felolvasását. (Zaj. Csendet kérek! Héjj Imre jegyző (olvassa): »Szijj Bálint — a vallás- és közoktatásügyi ministerhez — a felekezeti tanítók fizetése tárgyában; Baticz Gyula — a kereskedelemügyi minisferhez — a felemelt kéményseprési díjakkal történt visszaélések és ennek megakadályozása tárgyában; Csik József — a vallás- és közoktatásügyi ministerhez — az elemi és polgári iskolai tanerők anyagi helyzetének orvoslása tárgyában; Kabók Lajos — a földmivelésügyi ministérhez — az. élőállatkivitel tárgyában; Hegymegi-Kiss Pál — a népjóléti ministerhez — a debreceni lakáshivatal tárgyában; Móser Ernő — a kereskedelemügyi ministérhez — a jegyzők és nyugdíjas jegyzők családtagjai kedvezményes vasúti utazásának kor1 átozá sa tárgyában ; Kiss Menyhért — a honvédelmi ministerhez — Prónay Pál alezredes becsületsértési ügyében ; Hebélt Ede — az igazságügyministerhez — a politikai foglyok névsorának és a reájuk vonatkozó egyéb adatok közlésének megtagadása tárgvában.« Elnök: Mielőtt az interpellációk meghallgatására, illetőleg a belügyminister ur válaszának meghallgatására áttérnénk, javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 7-én délelőtt 10 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki a földreformnovelláról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a belügyminister ur válasza Rupert Rezső képviselő urnák a debreceni választással kapcsolatos események tárgyában előterjesztett interpellációjára. A belügyminister urat illeti a szó. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A debreceni központi választmánynak a január hó 28-án és 29-én megtartott képviselőválasztás ügyében hozott határozata megítélésénél és a belügyminister erre vonatkozó intézkedési jogkörének kérdésénél három problémát kell megoldanunk. Az egyik probléma az: forog-e fenn komoly gyanú arra nézve, hogy ennél a választásnál a szavazat szedő küldöttségek részéről mulasztás történt, igen vagy nem? A második kérdés az, hogy ha ilyen komoly gyanú fenforog, vájjon a központi választmány illetékes volt-e az így mutatkozó esetleges mulasztások helyrehozatalára. A harmadik kérdés pedig az, hogy a központi választmány határozatával szemben a belügyinmisternek milyen hatásköre van. Ami most az első kérdést illeti, tényleg az a helyzet látszik fenforogni, hogy a szavazat'.. évi február lié 6-án, szerdád szedő küldöttségi elnökök az 1922. évi május 31-én 4703. szám alatt kibocsátott és az 1922. évi 4870. számú kormányrendelettel az összes titkos választókerületekre kiterjesztett rendelet intézkedéseit nem tartották be. (Pikler Emil: Ami nem is fontos, hogy betartsák!) — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! (Felkiáltások jobbfelől : De türelmetlenek !) Csendet kérek ! Rakovszky Iván, belügyminister: Azért mondom, hogy ez a gyanú látszik fenforogni, mert nézetem szerint, én mint belügyminister, nem vagyok illetékes arra, hogy ebben az érdemi kérdésben bármilyen irányban is az erre illetékes hatóságokat befolyásoljam. Ellenben a központi választmány üléséről felvett jegyzőkönyvből, valamint a fellebbezésből is azt* látom, hogy tényleg, a kuverták és a szavazati jegyek megjelölése körül hibák történhettek. (Pikler Emil: A rendszerben van a hiba! — Zaj. — Halljak! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Rothenstein Mór (közbeszól.) Rothenstein képviselő urat kérem, ne méltóztassék szintén izgulni! (Rothenstein Mór: Miért ne izgulnék?) Kérem, nem izgul a képviselő urak közül más senki. (Felkiáltások jobbfelől: Csak a Móric! — Derültség.) Csendet kérek! Rakovszky Iván, belügyminister: A második kérdés az, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon) hogy amennyiben a választás és szavazás lefolytatása körül ez a mulasztás valóban megtörtént volna, ennek a mulasztásnak megállapítására ki illetékes? Irányadó ebből a szempontból a választási rendelet 88. $-a, amely azt mondja, hogy: »ha a központi választmány a választási elnök jelentéséből, vagy a választási jegyzőkönyvből arról értesül, hogy valamely választókerületben a választás elmarad, vagy a választás meghiúsul, vagy az eredmény megállapitása bűncselekmény vagy más ok miatt lehetetlenné vált, a központi választmány uj választást rendelhet el.« Ezt a szakaszt, az én nézetem szerint, nagyon nagy gonddal és lelkiismeretesen kell magyaráznunk, mert ezen dől el az egész kérdés. A szövegmagyarázat, — ha a szakasz szövegét elemezem, — a következő eredményre vezet: A központi választmánynak csak akkor van joga uj A-álasztást elrendelni, ha meghiúsulásról, illetőleg az eredmény megállapítása nak lehetetlenségéről a választási elnök jelentéséből, a választási jegyzőkönyvből értesül ; más módon — ha tudomására jut is esetleges visszaélés — uj választás elrendelésének nincs helye. Ez egy teoretikus jogi magyarázatnak látszik, ennek azonban megvan a praktikus háttere is. A választási rendelet egész szerkezetéből világos az, hogy a központi választmánynak a választási eljárás körül csak választáskitűzési, hogy ugy mondjam: szervezési hatásköre van, (Vga van! a szélsőbaloldalon.) kitűzi a választás határidejét, kiküldi a választási bizottságot — választási eredmény-megállapitási hatásköre tehát nincsen. A választás eredményének megállapitása a választási bizottságra tartozik; másodfokon pedig, hogy ugy fejezzem ki magamat, petíció esetén a nemzetgyűlés illetékes bizottságára. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy a teoretikus szövegmagyarázatiból tehát, mint pedig a választási rendeletnek ebből a szelleméből következik az, hogy a központi választmány csak akkor rendelhet el uj választást, ha a jelentésből, illetőleg a jegyző-