Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

246 A nemzetgyűlés 285. ülése 1924. évi február hó 6-án, szerdán. sincs, akkor hogyan nyúl hozzá ezekhez a minister ur ? (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : Hát ha van ! — Barthos Andor: Aki életében csak egyszer megfordult Szabolcsban, ilyet nem mond!— Zaj.) Áz igen t. minister ur azt mondotta, hogy mindenütt hozzá akar nyúlni a középbirtokokhoz, ahol arra a szegény nép érdekében szükség van. En csak azt kívánom konstatálni, hogy az OFB ennek a novellának alapján nem tud azokhoz hozzányúlni, és senki sem tud hozzányúlni, mert hiszen a novella fentartja az alaptörvény 31. §-ának kizárólag ezekre az ingatlanokra vonatkozó rendelkezését. (Barthos Andor: Hát akkor mi a baj, ha igy van 1) Az a baj, hogy nincs rá szükség! (Barthos Andor: Ezt nem értem !) Megmondom, hogy mi a baj. Az, hogy itt egyenesen bizonyos magyar állampolgároknak kisbirtokaira és középbirtokaira akar pályázni ez a novella. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : De ha nem tud ! — Barthos Andor : Azt tetszett mondani, hogy nincs baj ! — Zaj.) A novellára ilyenformán semmi szükség nincs. (Muszti István : Akkor miért sürgette ? — Zaj jobbfelöl,) Az alaptörvény értelmében az OFB-nak módjában áll a középbirtokokhoz hozzányúlni ott. ahol arra szükség van. A novella egyetlenegy célt szolgál : bizonyos kisbirtokokra és középbirtokokra rátenni a kezet. Ez ellen ismételten tiltakozom. S mintbogy indítványom erre vonatkozik, tisztelettel kérem annak elfogadását. Elnök: A képviselő ur elfelejtette indítványát benyújtani. (Dénes István: Dehogy! Ott van az indítványom. Az előbb előterjesztettem! — Csontos Imre: Elveszett! — Zaj.) A képviselő ur a második bekezdés tárgyalásánál nekem nem nyújtotta be indítványát. (Dénes István: Az elsőnél nyújtottam be, igen tisztelt elnök ur, az ott van s erre is vonatkozik!) A képviselő ur ezen indítványa fölött már egyszer szavazott a Ház; másodszor azt szavazás alá nem bocsáthatom. Kíván még valaki szólni! (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Kivan a minister ur nyilatkozni? (Nem!) Az előadó ur kíván szólani? (Nem!) Következik a határozathozatal. A 9. § második bekezdésével szemben két indítvány adatott be. Az egyik indítvány Farkas Tibor képviselő uré, aki azt követeli, hogy az egész második bekezdés töröltessék; a másik Goal Gaston képviselő uré, amely kiegészítést foglal magában. A kérdést akkép fogom feltenni, hogy először az eredeti szöveggel szembe fogom állítani Farkas Tibor képviselő ur törlő indítványát. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szövegezést fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a második bekezdést eredeti szövegezésében fogadta el. Most következik a határozathozatal Gaal Gaston képviselő ur módosítása fölött, mely egy kiegészítést javasol. Kérem azokat a képviselő urakat, akik Gaal Gaston képviselő urnák ezt a pótló, kiegészítő indítványát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az inditványt nem fogadta el. Következik a tárgyalás a harmadik bekezdésre nézve. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Bartos János jegyző (olvassa a harmadik bekezdést). Elnök: Szólásra következik! Bartos János jegyző: Zsitvay Tibor! Zsitvay Tibor: Tisztelt Nemzetgyűlés! A földreformnovella tárgyalása során — ugy látszik — sokan megfeledkeznek arról, hogy magának a földreformnak alapelve, hogy egyéni jogcímen és egyéni érdekből földbirtokpolitikát csinálni nem szabad és nem lehet ebben az országban. A föld, mint a hazának tárgyilagosan legjobban érzékelhető alapja, nem lehet egyéni érdekek kizárólagos tárgya, hanem kétségtelenül nagy, egyetemes nemzeti érdeket kell hogy szolgáljon. Ebből a szemszögből kell nézni mindazt, ami a földdel, a földreformmal és a földreformnovellával összefüggésben van. Ha nem lehet egyéni érdekből földet osztani, mint sokan szeretnék, épugy nem szabad azt sem gondolnunk, hogy egyének vagy osztályok, vagy birtokkategóriák ellen irányulhat a földreformnovella. A földreformnovellának be kell töltenie azt a célt, amelyet az alaptörvény kitűzött: a földnek arányos, helyes, tehát a nemzet egyetemes céljait szolgáló megoszlását. Ha ebből a szempontból nézzük a földreformnovellát, akkor azt kell figyelembe vennünk, hogy helyes és igazságos volt a történelmi fejlődés során az a kellék, amit a földszerzéshez századokon át kötöttek, hogy tudniillik földet csak az szerezhet, aki arra érdemes. Hogy ki és hogyan érdemes, erre nézve változó politikai körökben, változó történelmi korszakokban más és más volt a felfogás. Kétségtelen azonban, hogy mindenkor és jelenleg is érvényesnek kell tartanunk azt a feltételt, hogy földhöz csak az juthasson és a földet csak az művelhesse, aki a hazát szereti, aki a földet meg tudja művelni és hazafiúi kötelességeit teljesíteni tudja. (Helyeslés.) Én ezen szemszögből nézem ezt a szakaszt, illetőleg annak a szakasznak harmadik bekezdését, amely ma tárgyalás alatt áll. Ez a szakasz a célvagy ónokról, a kulturális cél vagyonúkról szól. Ennél a szakasznál tehát az a kérdés, hogy azok a kulturális cél vagy ónok betöltik-e azt a célt, amelynek érdekében régebbi korszakokban azokat alapították. És ha mi földreformnovellát csinálunk és a föld helyesebb megoszlásáról beszélünk, akkor konstatálnunk kell azt is, hogy semmit sem érne, sőt visszafejlődést jelentene a földnek elaprózása, ha nem járna karöltve a kultúra terjedésével. Ha meggondoljuk azt, hogy ha egyetlen maréknyi földet kultúrember kezébe adunk, az a kultúrember azt a tenyérnyi földet cserépbe teszi és a tenyérnyi földből kultúrát, virágot fog termelni és ezzel szemben, ha tudatlan embernek akár tíz maréknyi földet adok is a kezébe, az a kezében porrá válik és szertehull, akkor konstatálnom kell azt is, hogy ennek a szegénv csonka országnak földjével takarékoskodnunk kell és olyan kezekbe kell adnunk, amelyek meg tudják művelni és olyan célvagyon'ok kezében kell azt megőrzés végett hagynunk, amelvek betöltik azt a célt, amire ren.deltettek, hogy ezen a földön valódi keresztény, nemzeti kultúrát teremtsenek. (Ugy van! Ugy van! bal- és jobbfelöl,) A magyar nomád nép volt, amely állattenyésztéssel' foglalkozott mindaddig, amig ebbe az országba nyugatról a keresztény kultúra be nem jött és nem civilizálta ezt az országot, amíg házi tűzhelyhez nem juttatták, nem szoktatták a magyarokat. És amidőn már itt a magvar földből sarjadzott keresztény apostolok is voltak, — az első bencések — ezek tanították meg a magyarokat szántani, vetni es aratni, (Ugy van! Ugy van! a Ház minden oldalán.) és ennek kapcsán elmondhatjuk, hogy