Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-230
^4 nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi január hó 29-én, kedden. 1Ö foglaltak, — amelyek különben nagy általánosságban az eddigi szabályozásnak megfelelnek. — igazságosak, méltányosak és az ország érdekében valók. Ezeknek az intézkedéseknek kritikáiánál azonban arra kérem azokat az urakat, akik bár zsidók vagy zsidó származásnak, de folyton azt hangoztatják, hogy magyar emberekké váltak és a, magyar hazafiság él bennük, akkor, amikor ezt az általam is téliesen elismert, hazafias érzést elismerem bennük, hasonló kérdések taglalásánál valahogyan távolitsák el a maguk hazafiságáról azt a minduntalan konstatálható külső réteget, amely mihelyt zsidót érintő kérdésről van szó. rögtön csak zsidókérdést láttat, s eltakarna a közérdeket, távolitsák el azt a külső patinát, amely, méltóztassék elhinni, őket mégis a nemzettel szemben bizonyos fokig izolálja. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) Ez a bevándorlási probléma is olyan, hogy bár zsidókat érint, azért még nem válik zsidókérdéssé. Hogyha hazafiasán és a nemzet érdekében gondolkozó zsidók akarnak hozzányúlni ehhez a kérdéshez, felejtsék el, hogy zsidó hitsorsosaikat érinti ez a kérdés, ennek a kérdésnek szabályozása és megoldása, és azt kutassák, arra gondoljanak, hogy a nemzet és az ország összes érdekei szempontjából mi a fontos és mi veendő tekintetbe. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés! Ezeket akartam az indemnitási vita folyamán a tárcámat érdeklő kérdésekre vonatkozó kritikákra elmondani. Azzal zárom be szavaimat, hogy az az érzésem, hogy ez a nemzet a legsúlyosabb eseményeken, a megpróbáltatás legsúlyosabb szakán immár tul van. Ugy érzem, hogy virrad ; gazdasági életünk most már talán megerősödik és helyreáll, az államkincstár súlyos és nehéz helyzete talán megkönnyebbülést fog élvezni. Azt hiszem és ugy érzem, hogy az az izoláltság, amelyben a nagyvilág nemzeteivei szemben állunk, meg van törve és képessé tesz bennünket arra, hogy a nemzetközi problémák terén is egy szebb jövendőt készítsünk elő. Az az érzésem, hogy a belső rend es a lelkek megnyugvása terén is messze távol vagyunk már a legsúlyosabb napoktól ; azt hiszem és azt remélem, hogy akkor, amikor igy a nemzetre jobb idő virrad, az én igazán sok gondot okozó tárcáin keretén belül, az én szerepem, az én felelősségem, az én gondjaim is nem megsokasodni, de csökkenni fognak : azt remélem és azt hiszem, hogy ezek között a könnyebb körülmények között, talán a múltban felmerült nehézségek és Lalán erőm elégtelensége folytán mutatkozott egyes hiányosságok is csökkenni fognak. Remélem, hogy akkor, amidőn a nemzetre virrad, én is a magam részéről, vagy hivatali utódom a belügyek terén több sikerrel, több eredménnyel tudja ellátni a maga kötelességét. Ebben a reményben kérem az indemnitás elfogadását. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! A múlt péntek délutáni ülésen a niinisterelnökhelyettes ur beszéde alatt lefolyt zajongásban nem hallottam, most azonban a gyorsírói feljegyzések alapján megállapitom, hogy Pékár Gyula képviselő ur a Ház egyik pártja, felé azt kiáltotta, hogy »hazaárulók voltak«. Minthogy ez sértés, s minthogy a házszabályok értelmében sértő kifejezést a Ház valamely tagjára tenni tilos, ezért a sértő kifejezésért Pékár Gyula képviselő urat utólag rendreutasítom. (Helyeslés.) Az előadó ur kivan szólani. Temesváry Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Az indemnitási törvényjavaslatnak immáron körülbelül másfél hónapig elhúzódó vitájában nekem, mint a javaslat előadójának jutott az a szerencse, hogy a javaslat mellett és ellene felszólaló 62 képviselőtársam beszédét A T égighallgattam. Megkell állapi tanom az elhangzott beszédek alapján, hogy a mélyen tisztelt kormánynak nem sikerült az a szándéka, amit el akart érni azzal, hogy ebből a törvényjavaslatból, amelyet ide beterjesztett, minden heterogén természetű javaslatot kikapcsolt és pusztán pénzügyi természetű javaslatokat vett abba fel. A kormánynak ugyanis az volt a szándéka, hogy a törvényjavaslat tárgyalását ezáltal szűkebb mederbe szorítsa és igy az ex-lex állapota elkerülhető legyen. Miként épen a ministerelnökhelyettes ur a legutolsó ülésen is megjegyezte, az elhangzott beszédeknek legnagyobb része, mondhatni 99 %-a a lehető legkülönbözőbb kérdéseket ölelte fel, de magával az indemnitással és az ezzel összefüggő pénzügyi és egyéb közgazdasági kérdésekkel alig-alig foglalkozott valaki. Én a pénzügyi kérdésekre vonatkozólag akarok néhány szót megjegyezni, különösen azokra a kérdésekre vonatkozólag, amelyekkel t. képviselőtársaim beszédükben a legtöbbet foglalkoztak. A vita során számosan kifogásolták adórendszerünket. Ezeket a kifogásokat tulajdonképen két pontban foglalhatom össze. Az egyik kivanalom az volt, hogy töröltessék el a forgalmi adó, a másik kivanalom pedig az volt, hogy térjünk át a fokozatos, progresszív adózási rendszerre. A forgalmi adó ellen részben elvi alapon tettek kifogást, részben, és pedig túlnyomó számban, a végrehajlás során felmerült gtalanságok, méltánytalanságok, sőt visszaélések panaszoltattak fel. Ami az elvi kifogásokat illeti, ugy a pénzügyi kormányzat, mint a pénzügyi elmélet ismerői és művelői is egyöntetűen megállapították már régebben, hogy a forgalmi adó egyálta Iában nem nevezhető ideális adónemnek. Ezt az adót a kényszer hozta létre. A forgalmi adót nemcsak a legyőzött államok, hanem a győztes államok is kénytelenek voltak behozni, igy Ausztria, Németország, Csehország, Szerbia, sőt Franciaország is meghonositotia a forgalmi adót. Franciaország volt az első. amely már a háború utolsó évében bevezette a forgalmi adót és épen Franciaország az, ahol most a forgalmi adó felemelésének kérdésével foglalkoznak, Azt hiszem azonban, hogy ebben az országban nem akadna a mai viszonyok között egyetlen egy államférfi sem, aki a forgalmi adónem eltörlése mellett a pénzügyi kormányzatot csak egy hónapig is képes volna továbbvinni. (Strausz István : Okosan kell alkalmazni !) A forgalmiadó az egyedüli adó, amely állandóan befolyik, ez az egyedüli adónem, amelynél a befolyó összegek a korona romlásával lépést tartanak és ez az egy adónem teszi lehetővé azt, hogy a pénzügyi kormány a kiadások tetemes részét a folyó bevételekből fedezhesse. Akik ennek a forgalmiadónak eltörlését követelik itt a nemzetgyűlésen, felelősség nélkül teszik ezt. mert nekem meggyőződésem az, hogy ha ők volnának felelősek az ország pénzügyi kormányzatáért, akkor mindenesetre másként gondolkodnának erről a kérdésről. Más kérdés az, hogy ez az adó a végrehajtás során sok panaszra ad okot. De ezen a téren is nagymértékben túlzottak azok a kifogások, amelyeket itt a nemzetgyűlésen oly széles mederben pertraktáltak. Hogy csak egy esetre mutassak rá, Széchenyi Viktor t. képviselőtársam azt emiitette, hogy a pénzügyőrök és a forgalmiadó ellenőrök a behajtott birságnak 85%-át kapják jutalom képen. 3*
