Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

1 nemzetgyűlés 235, ülése 1924. évi február ho 6-án, szerdán. 233 alapon, mert ezelőtt öt esztendővel nem volt legelő? Hát meg lehet állítani a világ kerekét? Meg lehet kövesiteni az állapotokat különösen ma, amikör az ország az utolsó öt esztendőben olyan szerencsétlen és olyan óriási változáso­kon ment keresztül? A gazdaságtan elmélete és az élet praxisa szerint is az emberek érdekében különböző­képen lehet felhasználni a rendelkezésre álló földterületeket. Különösen ä mai kis Magyar­országon elsősorban az veendő figyelembe, hogy minden területet, amely arra alkalmas, szem­termelésre, mezőgazdaságra használjunk, a második fok az, hogy állattenyésztésre hasz­náljuk, a harmadik és legutolsó rangsor pedig az, hogy beerdősitsük. Ami az erdőket illeti, én nagyon jól tudom, hogy Magyarország er­deinek 92%-át elvesztette, azzal azonban, hogy azt a pár darab erdei legelőt azért, mert öt év előtt nem voltak legelők, — bár alkalmasak legelőnek és bár szükség van legelőre — be fogjuk fásitani, Magyarország tűzifa szükség­letén vagy faszükségletén nem fogunk segí­teni. Lehet, hogy ez talán fél százalékkal ja­vitani fogja az importszükségletet a fában, azonban hallatlan károkat okozhat a magyar állattenyésztés és különösen a magyar nép el­látása szempontjából. Hozzáértő szakemberek azt állítják, hogy Magyarország egész állattenyésztése krizis előtt áll. Miért? Azért, mert erdei legelőinket főleg Erdélyben és a Felvidéken elveszítettük, tehát az állatállomány kicserélése, az egészsé­ges hegyvidéki állatállománnyal való keverése, a vér felfrissítése a trianoni határok következ­tében elesik. Az erdei legelőket tehát az állat­állomány részére lehetőleg itt helyben, csonka Magyarországon kell pótolni. A második szempont pedig a szociális szempont. Talán most két napja tartottak egy értekezletet a képviselőház elnökének elnöklete alatt a tüdőbaj elleni védekezés céljából. Tud­juk, hogy a tüdőbaj egyik főtériesztő je a tüdő­bajos tehenektől származó tej élvezése. Ha te­hát az erdei legelők elvesztésével állatállomá­nyunk egészségi foka csökken, ha a tuberkuló­zis a tehenek között terjed, logikus, hogy az emberek között is terjedni fog. Ez a higiénikus szempont. Ez után jön a szociális szempont abból a tekintetből, hogy tudjuk azt, hog*y a csecsemők­nek és gyermekeknek tejjel való ellátása, a nagyvárosokban, a nagyobb ipartelepeken, a bányatelepeken, de általában is mizerábilis. Olyan hallatlanul drága ma a tej, hogy azt megfizetni nem lehet. A kultuszminister ur ta­lán két héttel vagy egy héttel ezelőtt mondotta, hogy csonka Magyarországnak egy degenerá­lódó ifjú nemzedéktől kell félnie. Mindezek a szempontok tehát arra intenek bennünket, hogy állatállományunkat lehetőleg fokoznunk kell. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) A törvényhozás, illetőleg a törvények elő­készítése nagyon helyes utón indult meg, ami­kor jó alapszöveget csináltak, ezért kérem a bizottság által betoldott és a törvény szellemé­vel, a logikával, Magyarország közgazdasági és szociális érdekeivel ellentétben álló pótlás kihagyását és kérem, hogy az eredeti törvény­szöveg maradjon meg az előadó ur mostani változtatásával, vagyis a bizottság által beszőtt öt szó töröltessék a szövegből. (Helyes-lés.) Ké­rem javaslatom elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Hebelt Ede jegyző : Farkas Tibor ! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak hetedik sorában van egy szó, ame­lyet én ide alkalmasnak nem találok. A szöveg ugyanis azt mondja: »meghatározott időre«. A meghatározott idő olyan tág fogalom, hogy evvel operálni, azt hiszem teljesen célszerűtlen. Egyébként is ez a kérdés nem egészen ugy áll, mint előttem felszólalt t. képviselőtársam azt beállitotta. Az erdei legelők ugyanis az esetek legtöbbjében nem is olyan nagyon alkalmasak arra, hogy a marhatenyésztést fokozzák, az er­dei legelők inkább csak a sertéstenyésztés szem­pontjából jöhetnek számításba, de semmiesetre sem a finomabb és igényesebb marhatenyésztés szempontjából. De van itt egy másik momentum is. Min­denki, aki a közelmúltban figyelemmel kisérte a falu életét és agrárpolitikai irányát, vissza­emlékezhet arra, hogy nem is olyan régen minden falunak az volt a főkivánsága, hogy a közlegelőket osszák fel. A faluk minduntalan deputáeiókkal járultak a miniszterhez, a kép­viselőnek nagyon sok helyen nem volt más dolga, mint hogy ezeket a kívánságokat lehe­tőleg támogassa. Igaz, jött ezután egy változás, most ismét divatba jött a legelők igénylése, habár kétségtelen, hogy a Dunántúlnak egy nagy részén, ahol a marhatenyésztés határozot­tan nagyon magas színvonalon áll, a legeltetés csak nagyon másodrangú probléma. Az igénye­sebb svájci marha legelő nélkül a legtöbb eset­ben sokkal jobban boldogul a kisgazda kezén, mintha ezt a közlegelőre, különösen rossz köz­legelőre bocsátanak, azonkivül a nehezebb fajú hidegvérű lovak legeltetése, amelyek tenyész­tése a Dunántúl nyugati részén ma már álta­lános, és ami ellen azt hiszem hiába küzdünk, mert a hidegvérű lovak tenyésztése indokolt, olyan probléma, hogy én nem tulajdoníthatok ennek olyan nagy fontosságot, mint ezt ujab­ban sokan teszik. De ha meg is tesszük ezt, — legyen meg ez a divat, amely annyira tetszik, — ha szük­ség esetén ilyen legelőket ideiglenesen bérbe adunk, semmi esetre se menjünk abba bele, hogy ezt meghatározott időre tegyük. Azok a t. képviselőtársaim, akik elolvasták a követ­kező szakaszt, tudják, . hogy abban a szakasz­ban 10 évről van szó. Én teljesen megfelelőnek tartanám, ha itt a meghatározóit idő helyébe legfeljebb 10 évet vennénk. 10 év alatt sok minden változhat, (Baross János: Még Felső­Magyarország is visszakerülhet az alatt !) 10 év ese.leg nem is olyan nagy idő, ha azok a közlegelők olyan hiányos gondozásban része­sülnek 10 évig, mint a közlegelők ma általá­ban. Mert én láttam néhány közlegelőt, de olyan közlegelőt, amely megfelelt volna olyan kultúrának mint amilyent ma joggal meg le­het kívánni minden okszerűen gazdálkodó em­bertől, olyan közös tulajdonban levő legelőt eddig még nem láttam. A közlegelők általános hibája az, hogy el vannak hanyagolva, hogy ott kizárólag a lege­lőgondozásra nem fordítanak semmit sem. Az a meghatározott idő lehet mondjuk 20 év, es.pt ­leg a másik bírósági felfogás szerint 30 év, meghatározott idő esetleg az 50, sőt a 100 év is vagy ha nem akarunk belemenni a 100-ba, a 99 éy is. Ilyen tág fogalmakkal operálni iga­zán nem tartom megengedhetőnek és azért indítványozom, hogy a csekélyebb rosszat, az általam benyújtott szöveget méltóztassanak elfogadni. Elnök : Szólásra következik % Hébelt Edde jegyző : Senki nincs felje­gyezve.

Next

/
Thumbnails
Contents