Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

â32 A nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évi február hó 6-án, szeráán. lia-bonus szerzemény leg-yen is, — az északmagyarországi határszélen ezer- és ezerholdas háborús szerzeményű erdők terülnek el — nincs joga a biróságnak hozzányúlni. Igenis, nemzeti érdek az, amit oly nagyon kiszínezni méltóztatott Gaal Gaston t képviselő urnák, hogy nem nemzeti érdek. Elsőrangú nemzeti érdek, hogy ez a paragrafus elfogadtassák, ha azok az erdők háborús szerzemények, ha azok olyan kezekben vaunak. Itt nem vallásfelekezetről beszélek, hanem tapasztalatból tudom, hogy vannak ilyen kezekben óriási terjedelmű erdőbirtokok, különösen Észak-Magyarországon. Ha már elveszszük a háborús szerzeményű szántóföldet, akkor nincs semmi indoka annak, hogy azt, akinek birtoka erdőben van, megvédjük a kisajátítástól. (Vanczák János: Éljen a magántulajdon!) T. képviselőtársam mindig azzal áll elő, hogy ha a kisbirtok érdekét védve látná, nem ellenezné a tervezett intézkedést, de azt nem látja. Lehet, hogy a képviselő ur ezt nem látja, de én látom. De mi a helyzet? Az, hogy akinek van például 6000 vagy 10.000 hold erdeje és hozzá ezer vagy több hold szántóföldje, ezt a szántóföldet, ha háborús szerzemény is, nem lehet kisajátítani, mert az erdőt nem lehet elvenni, minthogy az erdő fentartásához szükséges a szántóföld, tehát se a szántóföldet, se az erdőt ebből a háborús szerzeményből nem lehet kisajátítani. Mig ha kisajátítjuk az erdőt, vele együtt kisajátítja a bíróság a szántóföldet is és odaadja azoknak a kisembereknek, akiknek erre szükségük van. Már most, hogy a végére ide van téve, hogy ezt a területet feldarabolni nem szabad, ez természetes dolog. Hiszen az egységes, valóságos erdőket nem lehet szétszórni apró parcellákra, nem lehet esetleg a kivágatás veszélyének kitenni akkor, amikor Magyarországon amúgy is kevés erdőnk van, hanem gondoskodni kell arról, hogy ezek olyan egységben maradjanak meg, ami az erdő fentartását lehetővé teszi. Hogy pedig állami kezelésbe kell adni, ha máskép üzemszerüleg nem tudják kezelni, ez is természetes dolog, mert nemcsak ott, nemcsak a háborús birtoknál, de bárhol, ha az erdőt a birtokos sem tudja jól kezelni, azt állami kezelésbe lehet adni. Ez a bekezdés tehát igazán semmi veszedelmet, semmi protekciót, — vagy nem tudom mire gondolnak a képviselő urak, — nem rejt magában és ilyesmit igazán nem is céloz, hiszen nem a földmivelésügyi minister hatáskörének kiterjesztését jelenti. Az egyik esetben az a baj, hogy a földmivelésügyi niinisternek ad a törvény több hatáskört, máskor pedig a bíróság hatáskörének kitágítása ellen van kifogás. Itt a földmivelésügyi minister hatáskörét igazán nem terjesztjük ki, mert tisztán a bíróságra tartozik az eljárás, hiszen kisajátításról van szó, nem elővételi jog gyakorlásáról. Semmi veszély ebben a paragrafusban, ellentétben azzal, amit t. képviselőtársam előadott, abszolúte nincs, csupán az egyenlő elbánás elve érvényesül, hogy t, i. ha az egyik háborus birtokot ki lehet sajátítani, akkor ki lehessen sajátítani a másikat is. Nemzeti szempontból esetleg szükséges lehet olyan területek megszerzése, amelyek azon a helyen nem jó kezekben vannak, úgyhogy tisztán nemzeti szempontból van szükség ennek a bekezdésnek fentartására. Kérném az eredeti szöveg elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Feltesizem a kérdést, méltóztatnak-e a hatodik bekezdést eredeti szövegében, szemben Gaal Gaston képviselő ur javaslatával elfogadni, igen' vagy nem 1 (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a bekezdést eredeti szövegében elfogadják, méltóztassanak felálland. (Megtörténik.) Többség. A hatodik bekezdés eredeti szövegében fogadtatott el. Ezzel Gaal Gaston képviselő ur javaslata elesik. , Következnék a hetedik bekezdés tárgyaljába. Tekintettel azonban arra, hogy az idő előrehaladt, a vitát megszakítom és az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Tárgyalásra következik a 8. ^ hetedik bekezdése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a bekezdést felolvasni. Hébelt Ede jegyző (olvassa a 8. § hetedik bekezdését.) Elnök : Az előadó ur kíván szólani. Neubauer Ferenc előadó : T. Nemzetgyűlés ! A 8. § hetedik bekezdésébe a következő, az értelmet helyesebbé tevő, pontosabban megállapító módosítást kérem bevenni, nevezetesen a negyedik sorban a »hatóság« szó elé méltóztassék bevenni, hogy : »erdészeti«. Ugyanennek a bekezdésnek az ötödik és hatodik sorából pedig kérem kihagyni a következő szavakat : »és a beerdősités kötelezettségének hatálya alatt sem áll«. Elnök: Szólásra következik! Hebelt Ede jegyző : Baross János l Baross János : Tisztelt Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat kérdéses pontja egy helyes pont, amely kiváltképen az eredeti szövegezésben különösen az előadó ur által javasolt törlés után teljesen kielégitené az igényeket. A bizottság azonban ezt a helyes pontot egypár szó beszúrásával elrontotta, mert az eredeti szövegbe a hatodik sorba a most törölni kívánt: »és a beerdősités kötelezettségének hatálya alatt sem áll« szavak után beszúrta, hogy: »és öt éven belül legelő volt« szavakat, Ezzel ennek a szakasznak helyes intencióját teljesen elrontotta és ellentétbe került a logikával s ellentétbe került az ország gazdasági és szociális érdekeivel. Mert mit jelent ez a beszúrás? Azt jelenti, hogy valamely erdei legelő — amelyet már amúgy is a nagyon rigorózus erdészeti hatóságok legeltetésre alkalmasnak találnak s amelyet a megváltozott viszonyok folytán, amire pár szóval ki fogok térni, jogosan igényelnek a környékbeli községek, — legelőnek mégis csak abban az esetben használható, ha öt évvel azelőtt már legelő volt. Hasonló szellemű beszúrás van a nyolcadik pontban is: »és már eddig legeltetésre is használt«. Ez még: rosszabb beszúrás, erről majd külön kell a tárgyalási rend értelmében beszélnem. Ismétlem, ez a beszúrás ellentétben áll a logikával és ellentétben áll Magyarország mai gazdasági, szociális helyzetével. A logikával ellentétben áll azért, mert vagy alkalmas az a terület legeltetésre, vagy van szükség erre a területre közlegelő céljából, vagy nincs. Ha alkalmas az a terület — és ezt az erdészeti hatóságok megállapitották — és ha az Országos Földbirtokrendező Biróság megállapítja, hogy a környékbeli községeknek szükségük van arra a legelőre, most egyszerre miért tagadja meg azt a törvényhozás tőlük minden gazdasági fórum véleménye ellenére azon az