Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

A nemzetgyűlés 235. ülése 1924. Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség A Ház az inditványt nem fogadta el. Következik a határozathozatal a második indítvány tárgyában. Az indítvány szerint a »hadirokkant« szó után beszúrandó : »tényleges vagy volt«. Ez a közszolgálati alkalmazottakra vonatkozik. Kérdezem, méltóztatnak-e ezt elfogadni, igen vagy nem. (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház az inditványt elveti. (Zaj balfelöl.) Következik a határozathozatal a harmadik indítvány tárgyában, amely szerint az »alkalmazott« szó után szurassék be : »tényleges vagy volt«. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e ezt az inditványt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Kisebbség ! A Ház ezt az inditványt is elveti. Következik a határozathozatal Kupert Rezső képviselő ur két indítványa tárgyában. Az első indítvány arról szól, hogy az ötödik bekezdés hatodik sorában szurassék be »vagy volt hadiszalgálatos«. Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e ezt az inditványt elfogadni, igen vagy nem. (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az inditványt elveti. Következik a határozathozatal Kupert képviselő ur második indítványa tárgyában, mely szerint a hatodik sorban »hadirokkant« szó után szurassék be »tényleges vagy nyugdíjas. Felteszem a kérdést: mél óztatnak-e ezt az inditványt elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen! Nem I) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felplani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a javaslatot elveti ! Következik a határozathozatal Baross János képviselő ur első inditványa tárgyában, mely szerint a »régebbi« szó után szurassék be »legalább tiz évvel a háború kitörése után vásárolt.« Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e az inditványt elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a javaslatot elveti. Következik a határozathozatal Baross János képviselő ur második inditványa tárgyában, amely kiegészítésül javasolja, a 304. számú törvényjavaslat 8. §-a ötödik bekezdésének kiegészítését akkéníi, hogy az 1920 : XXXVI. te. 28. §-a..alapján az állam megváltási joga kiterjesztessék 50 holdon felüli egész kiterjedésben azon egyházi holtkézi birtokokra is, amelyek 1848 után nem öröklés, nem kegyes adományok, hanem vétel utján szereztettek meg és nem magyar kultureélokat szolgáltak. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e ezt az indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az inditványt elveti. (Szilágyi Lajos : A régi Nagyatádi-párt programme a ! — Zaj. Elnök csenget. — Dénes István : Éljenek a holtkézi birtokok ! — Drozdy Győző : Ezt is sajnálják a falutól ! — Szabó István (nagyatádi) földmlvelésügyi minister : Tudom, hogy mit védek ! — Peyer Károly : Nem földblrtokreform ez ! Ez földbirtok-komédia ! — Zaj.) Elnök : Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék a sértésektől tartózkodni. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek jobbfelől is, képNAPLO XX éi>i február hó 6-án, szerdán, 228 viselő urak ! Dénes István képviselő ur egy uj hatodik bekezdést kivan javasolni. Déues István képviselő urat illeti a szó. Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Farkas Tibor t. képviselőtársam az eiőbb felszólalt és azt mondotta, hogy az igazság, a magyar alkotmány és a tisztesség követelménye az, hogy emberek között különbséget ne tegyenek aszerint, hogy milyen felekezethez és melyik társadalmi osztályhoz tartoznak. Farkas Tibor t. képviselőtársam igém helyesen azt mondotta, hogy egyedül a közszempontok lehetnek mérvadók, de semmiféle magánszempont, semmiféle privilégium itt a magyar törvényhozás előtt irányadóul nem szOigáltiat, Ehhez fűzöm megteendő indítványomat. A törvénynek egy alapvető hibája van. A törvény 30. §-ának 2. pontja azt mondja, hogy (olvassa): »Egész terjedelmében is megváltható az a nagybirtok, amely élők közötti jogügylettel, vagy árverésen 1914 június hó 28. napját megelőzően ötven éven belül, habár csak egy izben is, gazdát cserélt.« Nem hiszem, nem akarom elhinni, hogy akadjon a mélyen t. nemzetgyűlésnek tagja, aki itt a földreform tárgyalása alkalmával különbséget akarna tenni — a háborús szerzeményű birtokokat kivéve — a magyar állampolgárok birtoka között. Nem hiszem, hogy a régi középkori szellemet akarnák behozni a magyar törvényhozásba, illetve fentartani, hogy különbséget tegyenek ötvenéves, százéves, kétszázéves és ötszázéves birtok között. (Barthos Andor: Nagyon is akarunk!) Ha azt akarjuk elhitetni az egész művelt világgal, a jogérző, igazságszerető emberekkel, hogy ennek a földreformnak csakugyan az a célja, hogs* az igazságtalan birtokmegoszlást igazságossá tegye, akkor nem szabad, hogy itt olyan kiváltságos szempontok érvényesüljenek, hogy egy birtok hány esztendős, ötszáz-e, vagy százesztendős, vagy kétszázesztendős. (Barthos Andor: Tradíció !) Én tisztelem a tradíciókat, hive vagyok a tradicióknak lelkem egész melegével, támogatom azokat a tradíciókat, amelyek arra szolgálnak, hogy a magyar nép közérdekét szolgálják, amelyek arra vannak hivatva, hogy a magyar nép kulturális és gazdasági fejlődését előmozditsák. Olyan tradiciókat azonban, amelyek arra vannak hivatva, hogy a magyar népet elzárják a fejlőlés lehetőségétől, nem vagyok hajlandó támogatni. (Felkiáltások jobbfelől: Ezt senki sem akarja!— Reisehl Richárd: Különbséget kell tenni mégis köztük!) Én nem teszek különbséget. A hatvan év előtt szerzett birtok tulajdonosa ép olyan magyar állampolgár, mint az ötszáz év előtt szerzett birtok tulajdonosa. Méltóztassék egyszer már ezt a tényt leszögezni, mert engedelmet kérek, a privilégiumok, kiváltságok ellen egy demokratikus országban — amint önök állandóan hirdetik — végeredményben mégis csak küzdeni kell. Nem akarok itt belemerülni annak vitatásába, hogy vájjon ezek az ősi latifundiumok milyen borzasztó károkat tettek Magyarországnak, hogy ezek gátolták meg azt, hogy itt még mindig nincs demokrácia, és hogy a magyar nép még mindig sínylődik. (Mozgás a jobboldalon.) Nem akarok most annak kutatásába merülni, hogy 1848-ig a nagybirtok egy krajcár adót se fizetett ebben az országban. (Egy hang a jobboldalon: Hát a hadviselés!) Én nem akarok — ez már az általános vita keretébe tartoznék — most a hitbizományokról beszélni. (Reisehl Richárd : Nem arról van szó !) Tisztelt 32