Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

A nemzetgyűlés 235. ülése 192 tehát a törvénynek ezen kautélája alól mentesülnének. Fenforog' tehát igenis annak szüksége, hogy a régi magyar holtkézi jogi szellemnek és jogi alkotásnak legalább annyiban legyünk következetes utódai, hogy a külföldi egyházi jogi személyeknek birtokait, amelyeket semmiféle hazafias, kulturális vonatkozás Magyarországhoz nem fűz, legalább is annyira kisajátitás, illetőleg megváltás tárgyává lehessen tenni, mint a háborús szerzők birtokát. Semmiféle ok sincs arra, hogy privilégiumot élvezzenek; ellenben amikor ebben az országban magyar emberek tulajdonjogát kell korlátozni közszempontból, itt az ideje, hogy elsősorban a külföldi jogi személyek birtokát használjuk fel magyar nemzeti birtokpolitikai célokra. (Helyeslés.) Kérem tehát ezen szempontból határozati javaslatom elfogadását. (Általános helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kivan valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát berekesztem. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Baross János képviselő ur indítványának visszavonására kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Baross János: T. Ház ! Határozati javaslataim közül az elsőt visszavonom és egy másodikat terjesztek be, amely következőképen szól (olvassa): »Indítványozom, hogy a 304. számú törvényjavaslat 8. §-ának ötödik bekezdésében az utolsó mondatban a »régebbi« szó után a következő pótlás iktattassék be (olvassa): ... és legalább tiz évvel a háború kitörése előtt vásárolt, kivéve, ha az illető nem hivatásos, vagy okleveles gazda.« Elnök: A íoldmivelésügyi minister ur kivan szólani. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A 8. §-nak ennél a bekezdésénél a nemzetgyűlés olyan széleskörű vitát indított, s annyi módositó javaslatot méltóztattak beterjeszteni, hogy szinte nehéz eligazodni és az összes módositó javaslatokkal külön foglalkozni, azokat elfogadni vagy elutasítani. Mit mond ez a szakasz és miért jött létre! Az alaptörvény kimondta a háborús birtokok teljes kisajátithatását és a biróság elbírálására bizta, hogy melyek azok a birtokok, amelyeket teljesen kisajátít, és melyek azok a birtokok, amelyekből csak részben, de nem teljesen sajátít ki. Az alaptörvény eme szakaszának végrehajtásánál igen sok panasz merült fel abban a tekintetben, hogy hivatásos földműveseket, kisebb embereket is, akik a háború alatt szereztek némi birtokot, vagy megnagyobbították birtokukat, egyes esetekben a biróság teljes kisajátitás alá vont és megfosztott esetleg attól a birtoktól, amelyre talán családjuk fentartásához is szükségük van. A novellában gondoskodni kívántunk arról, hogy olyan földmiveseknél, akiknek családjuk fentartásához szükségük van arra a birtokra, amelyet a háború alatt szereztek, a biróság eltekinthessen a teljes kisajátítástól. Ez a nagy vita, amely itt megindult, szerintem trilment azokon a határokon, amelyeket ez a bekezdés jelent. Mert miről van szó? Ez a bekezdés nem arra vonatkozik, hogy kitől vegyenek el földet, kitől ne és hogy hogyan vegyék el tőle. Ez a szakasz csak arra vonatkozik, hogy azok közül, akik a háború alatt szereztek birtokot, mely kategóriák azok, amelyek;

. évi február hó 6-án, szerdán. 29? nél a biróság a föld teljes igénybevételétől eltekinthet. Csak erről van szó. Ez az egész törvény nem olyan hosszú időre van szánva, ez csak addig marad érvényben, amig a birtokrendezést a biróság végrehajtja. Ma már Magyarországegyharmad részében ez véget ért és megvan a reményünk arra, hogy legalább a községi letárgyalások az egész országban még a folyó évben befejezést nyernek. Ez tehát rövid életű dolog, amelyre nem kellene olyan óriási súlyt fektetni, mint t. képviselőtársaim tették. Többféle módosítással állok szemben. Az egyikben azt mondja Gaal Gaston t. képviselőtársam, hogy ahol ez a szakasz felsorolja, hogy a szerző fél földmives, hadirokkant stb., ott kihagytuk az intelligenciát. Ez nem igy van, mert hiszen e szakasznak utolsó mondatában gondunk van az intelligenciára is, amennyiben ez a mondat ezt mondja (olvassa): ». . . ha az alaptörvény 28. §-a 3. pontjában megjelölt családtagja régi családi birtokát szerezte ily módon vissza, a birtokot régi családi birtoka helyébe szerezte, vagy az uj birtok szerzése végett régebbi birtokát eladta.«^ Ebben az utolsó mondatban teljesen meg van védve ebben a tekintetben az az intelligencia, az a középbirtokos osztály, amelyről Gaal Gaston t. képviselőtársam szólott. Arra nézve, hogy miért nem vettük bele a szakaszba a hivatásos és okleveles gazda megemlítését, egész őszintén nyilatkozom és fentartom álláspontomat. (Halljuk ! Halljuk.' a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Az alaptörvény a háborús birtok kisajátítását rendeli el. A bíróságra, bizza itt is a megkülönböztetést. (Baross János: Egyetlenegyet sem sajátítottak ki!) Dehogynem! (Baross János: Egyetlenegyet talán ! — 7MJ.) Annál inkább vigyázni kell a mentesítéseknél, t. képviselőtársam. (Baross János: Én is kevesebb mentesítést akarok! - Zaj.) A háborús birtokok szerzői, azok, akiknek legjobban van okuk félni attól, hogy a biróság ezt a szakaszt alkalmazza velük szemben, legnagyobb részben megszerezték vagy az oklevelet gazdaságukhoz, (Őstör József: A háború alatt!) tehát okleveles gazdák, vagy ha ezt nem szerezték meg, akkor még a háború alatt vagy a háború után megszerezték legalább azt a bizonyítványt, hogy ők hivatásos gazdák. így van. Beszéljünk egészen nyíltan és őszintén. Akik azt kívánják, hogy a hivatásos vagy okleveles gazdákat bevegyük ebbe a paragrafusba, azok a háborús szerzeményű birtokot mentesíteni akarják. Mondják meg ők is egészen nyíltan, hogy mit akarnak. Eddig ezt nem mondták meg, de ez a lényeg. Én pedig nem vagyok hajlandó abba belemenni. (Helyeslés.) hogy épen azok, akik a háborús szerzeményű birtokok tulajdonosai és legalább is a hivatásos gazda bizonyítványát megszerezték, ezzel mentesittessenek az alaptörvény ama tétele alól, hogy a háborús birtok elsősorban és indokolt esetben teljes egészében kisajátítható, mert ezzel teljesen lehetetlenné tennők a törvény végrehajtását. Ezekből a szempontokból nem járulhatok hozzá Gaal Gaston t. képviselőtársam indítványához és azokéihoz sem, akik hasonló inditványt tettek különböző módosítások formájában. Mikor ebben a bekezdésben felsoroljuk a hadirokkantakat, közszolgálati alkalmazottakat, hivatásos katonákat stb. és mikor ezek jogcíméhez hasonlóan ennek a sorozatnak kibővítését kérik egyes képviselőtársaim, ne méltóztassanak ezeknek a kategóriáknak az egészére gondolni. Hiszen csak azokról van itt szó, akik háborús szerzeményhez jutottak, illetve a háború alatt szereztek birtokot. Bizony azok közül, akik katonák