Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-235
e 22è À nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évi február hó 6-án, szerdán. valahogyan precizirozni kell, hogy mi az, hogy »régebbi«. Ezt kalendarice valamiképen fixirozni kell, mert különben félreértésre ad okot és a volt földspekulánsoknak privilégiumot ad. Nagyon jól tudjuk ugyanis, hogy pont a háború előtti 5—6 esztendőben olyan óriási pénzszűke volt Magyarországon, annyi birtok cserélt gazdát, annyi spekuláns ember vett birtokot Magyarországon, hogy ezeket privilegizálni, kivenni a törvényben semmi oka nincs a nemzetgyűlésnek. (Ugy van ! balfelől.) Ha tehát valaki azt kivánja, hogy beszámittassék neki és mentesittessék azért, mert régebbi birtokos volt, legalább tíz esztendőt lehet számitani arra, hogy ez az ember már ansässig lett, hogy ugy fejezzem ki magamat, már egy kis gyökeret vert a földjében, gazda lett már egy kicsit, ha másképen nem, tiz éves praxis utján; de ha valaki a háború előtt két hónappal vett egy birtokot és rögtön utána kicserélte, mert spekulált, mert az egyiken nyert és megvette a másikat — hogy ezt mentesitsük az állami megváltás kényszere alól, ennek semmi értelme nincs, ezt közszükség szempontjából, a magyar nemzet, a magyar faj szempontjából megindokolni nem lehet Végre legyünk vele tisztában, hogy a földbirtokrendezés céljára nagyon kevés föld áll rendelkezésre, tehát ezeket a kivételeket meg kell szűkíteni és nem tágitani kell. Semmi oka nincs a nemzetgyűlésnek arra, hogy a professzionátus földspekulánsokat, akik az egyik esztendőben vesznek, a másikban eladnak, privilégiumokkal lássa el. Én tehát ezen az alapon kérem e határozati javaslatom elfogadását. Elnök: A képviselő ur szavai szerint ez beszúrandó lenne a 8. § ötödik bekezdésének utolsó előtti sorába a »régebbi« szó után. Ebben a sorban azonban »régebbi« szó nincs, csak »régi« van. Tisztázzuk ezt a kérdést! Baross János: Nekem még az első nyomtatvány van kezem közt, az ujabból nem kaptam; ugy látszik, nem futotta. Rögtön ki is javítom. Tehát az ötödik bekezdésben az utolsó mondatban a »régebbi« szó után iktattassék be a pótlás. Akkor az uj mondat igy fog hangzani (olvassa): »vagy az uj birtok szerzése végett régebbi és legalább tiz évvel a háború kitörése előtt vásárolt birtokát eladta.« A másik indítványom a következő (olvassa): ' Indítványozom, hogy a «304. számú törvényjavaslat 8. §-ának ötödik bekezdése kiegészíttessék akként, hogy az 1920 : XXXVI. te. 28. §-ának alapján az állam megváltási joga kiterjesztessék 50 holdon felüli egész terjedelmükben azon egyházi lioltkézi birtokokra is, melyek 1848 után nem öröklés, nem kegyes adomány, hanem vétel utján szereztettek meg és nem magyar kulturcelokat szolgálnak.« (Helyeslés balfelől.) T. Nemzetgyűlés! Nehogy felreértessem, rögtön ki kell jelentenem azt, hogy ez az inditványom nem vonatkozik a magyar tanitó szerzetesrendekre, vagy pedig a magyar szerzetesrendek birtokaira. Nem vonatkozik már csak az én egyéni szempontjaim szerint sem. Én 8 évig a Szent Benedekrendieknek, a magyar bencéseknek esztergomi gimnáziumában nőttem fel, tehát már csak ezért is hálátlanság volna részemről, ha én tanitórendjeim közül valamelyiket megtámadni akarnám. Ott engem nemcsak hitemben való hűségben neveltek fel, hanem megtanítottak arra is, hogy más vallású polgártársainkat tiszteljük, szeressük és türelemmel éljünk velük; egyúttal megtanitottak ott bennünket fanatikus, vad, magyar hazaszeretetre is. Én volnék tehát az ntolső, aki a magyar tanitórendekre követ emelnék. Nem is erre céloz az én határozati javaslatom. Az 1849 után bekövetkezett Bach-korszak a régi magyar jogfejlődést teljesen sutba dobta, vagyis az u. n. holtkézi törvényeket, az ősi magyar jogfejlődést in praxi eltörölte. A Bach-korszak alatt bécsi politikai sugalmazásra nagyon sok idegen szerzetesrend jött Magyarországba és készpénzen óriási uradalmakat vásárolt, amelyek még ma is tulajdonukban vannak. Ezeknek a szerzetesrendeknek semmi közük sincs Magyarországhoz, ezeknek egyetlenegy magyar rendtagjuk nincs, egyetlenegy rendházuk nincs, egyetlenegy magyar iskolát fenn nem tartanak, egyetlenegy fillért magyar kulturális és nemzeti célra nem fordítanak. Ezek a birtokok olyanok a nemzet testében, mint a vadhús, sokkal idegenebbek tőlünk, mint a dalai láma tibeti buddhista zárdái, mert azokban legalább turáni rokonaink vannak, (Derültség.) de ezekhez a szerzetesrendekhez semmi közünk sincs. A magyar jogfejlődés sokszor zökkenést mutat a szomorú politikai fejlődés folytán. A hoitkézi törvényekre kell felhívnom pár pillanatra a t. Ház figyelmét. Már Nagy Lajos királyunk 1351. évi 2ü. dekrétumában kimondta, hogy püspökök, káptalanok, apátok, konventek, prépostok és egyéb egyházi személyek birtokokat sem nem szerezhetnek, sem meg nem tarthatnak, »nisi cum litteris privilegialibus regiis vei reginalibus, aut iudicum, vicém gerentium regiae maiestatis«, vagyis vagy királyi, vagy királynői dekrétummai, vagy pedig a királytól erre felhatalmazott bírák dekrétumával, akik 800 évvel ezelőtt, mondjuk, megfeleltek a mai Országos Földbirtokrendező Bíróságnak. Nagy Lajos királyunknak ezt a törvényét megerősitette és felújította Mátyás király is J48tí-ban és hivatkozott domini Ludovici regis, vagyis Nagy Lajos rendelkezésére II. Ulászló is 1492. évi 77. dekrétumában. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék ezeket a történelmi reflexiókat elhagyni és visszatérni a mai korba. Baross János: Ez mindenesetre szükséges a magyar jogfejlődés megvilágitására. De befejezem. Elnök: Kérem, az általános vitánál ennek lehet helye, de a részletes vitánál nincs helye. Baross János: Befejeztem. Ennek a magyar jogfejlődésnek következménye volt az, hogy holtkézi birtokot Magyarországon máskép nem lehetett szerezni, mint állami szempontok figyelembevételével, királyi dekrétum, királyi privilégium utján. Abban az időben még több föld volt Magyarországon, mint ma, és kevesebb magyar ember volt. Ma össze vagyunk szoritva erre a kis területre és itt van szükség a képnek némi kis históriai megvilágitására és megfestésére. Ma össze vagyunk szoritva 14 vármegyébe; az egész magyar intelligencia a szerencsétlen trianoni béke következtében összetódult Magyarországra. Itt ma a holtkézi birtokok közül pl. a Dunántúlra esik a hitbizományi szántóföldek 60%-a s egyáltalában a hitbizományi szántóföldek 75%-a esik Magyarországra. Szóval, olyan tömeg kötött birtok van itt, amely a magyar faj elhelyezkedését megakadályozza. Amikor tehát a t. Ház december hónapban épen az én indítványomra elhatározta, hogy a hitbizományok reformját keresztül fogja vinni, amikor a háborús szerzők ellen fellép a törvényhozás, szóval, amikor magyar honpolgárok magánjogába, közszükségből erősen belevág, semmi indok nincs arra, hogy külföldi jogi személyek holtkézi birtokait kimóljük. Ezeknek a birtokoknak legnagyobb részét véletlenül 4—5 esztendővel több mint 50 évvel ezelőtt vásárolták, ezek
