Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

221 A nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évi február hó 6-án, szerdán. szempontjából semmi esetre sem tarthatom ab ovo veszedelmes és nem kedvező elemnek s ezért Östör József képviselőtársam inditvánjvának elfogadásától kénytelen vagyok a t. nemzetgyűlést óvni. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Forster Elek! Forster Elek: T. Nemzetgyűlés! Távol áll tőlem az a szándék, hogy ennél a szakasznál javaslatot nyújtsak be, hiszen az itt elhangzott felszólalásokkal és Gaal Gaston, valamint Meskó Zoltán képviselőtársaim benyújtott javaslataival a dolgok tisztázása és a cél közelebbi elérése biztosítottnak látszik. De mégis fel kellett szólalnom, amikor ebben a törvényjavaslatban teljes mellőzését látom egy olyan osztálynak, amely a figyelmen kivül hagyást meg nem érdemli, sőt ellenkezőleg, jelentékeny szolgálatokat tett abban a tekintetben, hogy Magyarország mezőgazdasága a mostani nivón áll s a magyar mezőgazdasági kultúra jelenlegi szinvonalat elérhette. Ezekért a szolgálatokért az egész nemzet igen sok hálával és köszönettel tartozik ennek az osztálynak. A földbérlőket értem, akik már a régebbi időkben is igen erős, hazafias kaszt voltak s a magyar földmivelés nívójának emeléséhez — mint emiitettem — jelentős mórtékben hozzájárultak. Ennek az osztálynak érdemei a tárgyalás alatt lévő szakaszban semmiképen sincsenek figyelembe véve, amennyiben egyáltalában nem szerepelnek a felsorolásban. A magam részéről tehát szükségesnek tartom, hogy azon kategóriák között, amelyek itt taxative említtetnek, — tehát »a földmives, hadirokkant, közszolgálati alkalmazott, hivatásos katona, az emiitett valamely személynek a házastársa, özvegye vagy árvája, avagy általában hadiözvegy vagy hadiárva« — még azok a haszonbérlők is megemlittessenek, akik tulajdonképen azt a vagyont, amellyel földet szereztek, nem a háborús konjunktúra következtében, hanem régi, becsületes, hasznos és hazafias munkájuk eredményeképen gyűjthettek Össze. Kérem a nemzetgyűlés többségét, hogy az elmondottakat megszívlelni méltóztassék. Határozati javaslatot — nem akarván szaporítani a javaslatok számát — nem adok be, csak a méltányosság okából s azért emiitettem ezt a dolgot, hogy legalább a Ház naplójában meg legyen örökítve, hogy a javaslat tárgyalása során e becsületes kaszt érdekében is hangzott itt el felszólalás. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Magam részéről is szivesen hozzájárulok Gaal Gaston t. képviselőtársam módositó indítványához, mert csakugyan szükséges az, hogy ebben a törvényjavaslatban megmagyarázzuk, hogy mi az a »földmives«, mit értünk ezen. Az eredeti intenció is az volt, hogy a hivatásos és okleveles gazdák elismertessenek legalább is földraiveseknek, különösen akkor, amikor itt a föl dini vesék mellett olyan kategóriák is fel vannak sorolva, mint például a közszolgálati alkalmazottak, mondjuk az egynapos hivatásos közszolgálati alkalmazott vagy katona. Azok, akik foglalkozásuknál fogva egy egész életre arra vannak Ítélve, hogy gazdálkodjanak, ezekkel szemben elképzelhetetlen, hogy kevesebb méltánylásban részesüljenek. Hozzájárulok Forster Elek t. képviselőtársam indítványához is és csak sajnálom, hogy ő ezt a gondolatát szabályszerű, formaszerinti indítványban is nem nyújtotta be, mert nekem most már erre nines időm. Bővebben azonban csak Szilágyi Lajos képAiselőtársam indítványához kívánok hozzászólani, előre jelezvén, hogy Östör. József képviselőtársam .reakciós indítványát semmi körülmények között sem teszem magamévá s kérem a Házat is, hogy ezt az indítványt elvetni méltóztassék. Ami Szilágyi Lajos képviselőtársam módositó indítványait illeti, ezekhez nem járulhatok hozzá, mert ugy vélem, hogy t. képviselőtársam nem találta meg azt a helyes megoldást, amit keresett. Helyette én más módositó javaslatot fogok benyújtani és azt hiszem, ezt t. képAiselőtársam is magáévá teszi. Nevezetesen ő azt mondja, hogy ha már a közszolgálati alkalmazott kivétel alá, a kedvezményezett kategóriák közé esik, méltánytalanság lenne, hogy a nyugdíjasok, a régi, a volt köztisztviselők más elbánásban részesittessenek. Ebben tökéletesen igaza van. Annyira igaza van, hogy a közszolgálati alkalmazottak kategóriájában az első helyen azokat lehet a legérdemesebbeknek tartani, akik volt közszolgálati alkalmazottak, mert egy hosszú életet végigszolgáltak, míg a ténylegesen szolgáló közszolgálati alkalmazottak nagy része egészen fiatal jövevény. Nem tudom, mivel szerzett ez a tényleg szolgáló közszolgálati alkalmazotti csoport, amely nagyrészt jövevény, újonc, több . érdemet arra, hogy kivételes elbánásban részesittessék, mint a hosszú időt szolgált nyugdíjasok. Épen azért, mert azt hiszem, hogy az állammal szemben a közszolgálatban szerzett érdem az, amit nekünk jutalmaznunk kell, a fősúlyt aminél hosszabb szolgálatra kell helyeznünk, mert nagyon furcsa lenne, ha egy hét óta szolgáló közalkalmazott, mondjuk pl. egy kéthetes főispán a kedvezmény alá esnék, ellenben az a köztisztviselő, aki 35 esztendőt szolgált és azután nyugdíjazták, nem esnék a kedvezményezett kategóriák közé. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Akkor is csak köztisztviselő.) Az is lehetséges, hogy a volt közalkalmazottak közül néhányan szintén csak két-három hetet szolgáltak. Már most a t. képviselőtársam módosító indítványa szerint pl. egy főispán, aki egy hét alatt megbukott, de volt közszolgálati alkalmazott, hozzájuthatna kedvezményhez, pedig nem hiszem, hogy a törvényhozó vagy a javaslat tervezője ezt akarná. Ezért kívánatos, hogy más megjelölést alkalmazzunk, hogy preeizebb, szilárdabb kritériumot fogadjunk el. Ha azt mondjuk, hogy a tényleges szolgálat nagy érdem és akár egy nap óta, akár 20 esztendő óta tart, ez egyaránt honorálandó, mert az illető tényleges szolgálatban van s az állam talán csábítani akarja arra, hogy a szolgálatot ott ne hagyja, rendben van, essenek ezek a kivételes kategóriák közé, de a volt köztisztviselők közül szerintem csak azok eshetnek bele, akik érdemes hosszú szolgálatra tekinthetnek vissza, legalább is oly hosszú szolgálatra, hogy azért nyugdíjat kapnak. Tehát preeizebb, helyesebb és igazságosabb kritériumnak tartanám, hogy t. képviselőtársam indítványa helyett a »tényleges vagy volt« szavak helyére a »tényleges vagy nyugdíjas« szavakat vegyük fel a novellába, mert ezzel közelebb jutunk az igazsághoz. A másik a hivatásos katonák kérdése. Itt formai sablonos érdemet hangoztatnak folyton és ezen a törvényjavaslaton is végigvonul a hivatásos katona fogalma: ellenben sohasem esik szó az igazi katonákról, a hadiszolgálatos katonákról. Pedig óriási különbség van aközött, hogy valaki a fronton szolgált-e és a háborút végigküzdötte-e, vagy pedig csak egyébként katona. Ez a szó, hogy »hivatásos«, egyáltalán nem jelöli meg az igazságot. Utóvégre most kis fiatalemberek állnak be katonának, akik soha életükben puskaport se szagoltak, vagy most kerülnek ki a Ludovieeumból vagy nem tudom honnan, akik egyelőre csak a kávéházi fronton vannak. Ezek, ha egy- vagy