Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

 nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évi február hó 6-án, szerdán. , 223 nagy táborát nyugállományba taszította, illetőleg végkielégítés utján elbocsátotta, A pénzügyminister ur, mikor Parisból legutóbb visszajött, újból fenyegetően közhírré tette, hogy még további elbocsátások réme fenyegeti a közszolgálati alkalmazottakat. Azt hiszem, hogyha a törvényjavaslat jelenlegi formájában marad meg, akkor ez félreértésekre fog* okot adni, vagyis azt fogja eredményezni, hogy a tényleges közszolgálati alkalmazottak és a tényleges hivatásos katonák birtokát és szerzeményét védeni fogja, míg a nyugdíjas közszolgálati alkalmazottnak, nyugdíjas hivatásos katonának, vagy pedig a végkielégítés utján elbocsátott közszolgálati alkalmazottnak, vagy a végkielégítés utján elbocsátott hivatásos katonának szerzeményét abszolúte nem fogja védeni. Azt hiszem, nekünk tartozó kötelességünk, hogy épen ezen kategóriák védelmére keljünk. Ezért javasolom, hogy azután a szó után: »hadirokkant«, illetőleg ahogy a módosítást kívántam: »hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva«, szurassék bele ez a három szó: »tényleges vagy volt«. Tehát a szöveg akkor így szól: »tényleges vagy volt közszolgálati alkalmazottak«. Később ott, ahol a »hivatásos katonák« kifejezés van, a »hivatásos« szó elé szurassék be ismét: »tényleges vagy volt«. Szóval, a szöveg indítványom szerint akként módosul, hogy »tényleges vagy volt közszolgálati alkalmazottak, tényleges vagy volt hivatásos katonák '. Ugy hiszem, a trianoni béke romboló hatását ezzel ellensúlyozni fogjuk és nem teremtünk olyan helyzetet, hogy a trianoni béke áldozatait ezzel a törvényjavaslattal bukni engedjük, m ig a tényleges állományban megmaradó közszolgálati alkalmazottaknak és a tényleges állományban továbbszolgáló hivatásos katonáknak védelmére sietünk. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következif Bartos János jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Szerény véleményem szerint a törvény intenciója elsősorban az kell hogy legyen, hogy a háborús vagyonokat vegye igénybe. A magam részéről addig más vagyonhoz nem nyúlnék, amíg a háborúban, legtöbbször a mások vére árán és a konjunktúrák kihasználásával megszerzett vagyonok a földbirtokreform céljaira igénybevéve nincsenek. Addig én más vagyonhoz nem nyúlnék. Ezt azonban mindenesetre siettetni akarom és ugy kívánom a a törvényt megszövegezni, hogy az precíz, világos legyen, hogy azt ne lehesen se jobbra, se balra félremagyarázni. Nem akarok az ügyvéd uraknak módot adni, hogy a háborús vagyonokat könnyebben védhessék, hanem a törvényben határozottan ki akarom mondani, hogy a háborús vagyonok minden körülmények között elsősorban, lehetőleg egész terjedelmükben igénybeveendők. Ez felel meg az ország közvéleményének és az igazságnak, mert ha igénybe lehetett venni annak a becsületes kisgazdának, annak a földmunkásnak és annak a falusi embernek életét a haza szolgálatában, épugy igénybe kell hogy vegyük azokat a földekel is, amelyeket ezeknek a fronton küzdő katonái'; nak háta mögött szereztek. (Igás! Ugy van!) Amíg ezek ércfalakat alkottak a frontok különböző mezején a haza védelmében, addig mások földet vásároltak, és ha most ezeket rendelkezésre bocsátanak, magas áron se tudnák ezektől megvásárolni. Azt hiszem, az országban nagy megnyugvást keltene az, ha a magyar közvélemény és a magyar föld népe valóban látná azt, hogy ezekhez a pióca-szerzeményekhez a kormány erélyes kézzel hozzányúl. E tekintetben nem kell a földmivelésügyi minister urnák és a kormánynak attól félni, hogy darázsfészekbe nyúl, mert a legtöbb esetben piócafészekről lesz szó. T. Nemzetgyűlés! A magam részéről helyesnek tartom a 8. § 5. pontjának egyik-másik intézkedését, amelyek disztingválnak a tekintetben, hogy mi a háborús szerzemény. Mert tudok eseteket, amikor pl. egy ötven holdas kisgazda, •akinek príma, kitűnő fekete földje volt, — és hála Istennek tizenegy gyermeke is — eladta ezt az ötven hold földjét és vett helyébe 130 hold rosszabb földet. S mi történt? Én magam jelen voltam a tárgyaláson, amikor tőle az így szerzett földtöbbletet, ezt a nyolcvan holdat háborús szerzemény címén elvették. Nagyon helyes tehát a novellának az az intézkedése, hogy az ily módon szerzett földbirtokot, különösen ha az földmives emberé, ne lehessen háborús szerzeménynek minősíteni. (Helyeslés balfelöl.) Nekünk az igazság álláspontján kell lennünk s ha én egy osztály képviselőjének tekintem is magamat, ha a magyar föld mi velő nép egyik szerény reprezentánsa vagyok is, ugy érzem, hogy mindannyiunk szeme előtt az igazságnak kell lebegnie, s ezért igenis, különbséget kell tennünk a tekintetben, hogy milyen pénzből vásárolta valaki földjét, ha mindjárt a háború alatt vásárolta is azt. Mert ha valaki 40—50 évi becsületes munkával egy kis vagyont szerzett magának és azt a háború alatt földbe fektette, ezt mindenesetre másképen kell elbírálni, mint azoknak szerzeményét, akik a háború alatt tőzsdéztek, papiros bakancsot szállítottak, katonákat hitványul élelmeztek s így szedték meg magukat s szereztek földet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Feltétlenül különbséget kell tehát tennünk s én nagyon kérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, ismerve az ő nemes intencióit és ismerve a többségi párt nagyobb részének, különösen kisgazda-tagjainak véleményét is, méltóztassanak elfogadni azt az indítványomat, hogy a harmadik sorban a »méltánylást érdemlő esetben mellőzheti, különösen« stb. szöveg helyett, mint amely — amint erre Dénes István képviselőtársam is rámutatott — nagyon tág fogalom, amibe mindenfélét belemagyarázhatnak majd s megállapíthatják, hogy ezért vagy azért mellőzhetik, helyettesíteni méltóztassanak azzal a szöveggel, hogy (olvassa): »méltánylást érdemlő esetben mellőzi akkor, ha a megváltást szenvedő hitelt érdemlően igazolja, hogy a földbirtok szerzésére szolgált vagyoni erő nem a háborús szerzési lehetőségek kihasználásával jött létre« stb. stb. (Graeffl Jenő: Nem lehet elfogadni!) T. Nemzetgyűlés! Nem tudom, hogy Graeffl t. képviselő ur elfogadja-e ezt vagy sem; én becsületes meggyőződésemnek tettem eleget, amikor ezzel az indítvánnyal előálltam, mert hitem szerint ez feltétlenül annak a szegény, fronton küzdött katonának érdekét szolgálja és semmi esetre sem a háborús siberek érdekét. Ezért nagyon kérem a többségi pártot, szíveskedjék ezt a javaslatot elfogadni. Elnök: Szólásra következik! Bartos János jegyző: Farkas Tihor! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Felszólalásomra Östör József t. barátom indítványa szolgáltat okot. Nevezetesen a magam részéről nem tarthatom helyesnek, hogy mi itt a törvényhozási tárgyalásokba oda nem való dolgokat is belevigyünk. Mi az igazságot és a méltányosságot keressük és ha ezen az alapon akarunk dolgozni, akkor nem lehet osztályok, fajok és vallásfelekezetek szerint különbségeket tennünk az oklevelek között. (Helyeslés balfelöl.) Bármely osztályhoz vagy vallásfelekezethez tartozzék is valaki, ha hivatásos gazda és — amit az Országos Föidbirtokrendező Bíróság fog majd mérlegelni — méltánylást és kivételt érdemel, akkor én azt a magyarság, a magyar nemzet 31*