Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

222 A nemzetgyűlés 235. ülése 1924. évi február hó 6-án, szerdán. .szíves volt ezeket a magasabb kvalifikáeióju professzorokat megvédelmezni, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Dehogy ! Hiszen elejtettük !) mondta, hogy nem egész olyan ostoba emberek... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem azt mondtam ! De ugy beszéltek róluk, mintha szamarak volnának ! — Zaj.) Ezt mindenesetre hálásan vették tudomásul. Azt hiszem, most sem fog őexcellenciája elzárkózni azelöl a nagyon méltányos kérés elől, hogy az okleveles vagy hivatásos gazdáknak, azoknak a magasabb kvalifikációval bíró egyéneknek, akiknek rendeltetése a mezőgazdaság intenzív fejlesztése és az, hogy a mezőgazdaságba bevigyék azt a tudást, amelyet — sajnos — Magyarországon tőkével pótolni lehetetlen, a tőkeszegénység miatt, a szükséges mentességek és a szükséges előnyöket biztosítsák nemcsak ennél a szakasznál, hanem a törvény minden további olyan szakaszánál, ahol földmivesről, vagy ilyennek leszármazójáról van szó, ellenben a hivatásos és okleveles gazdákra vonatkozólag rendelkezés nem történt. Csatlakozom tehát Gaal Gaston t. barátom indítványához és kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy ezt elfogadni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik? Bartos János jegyző: Östör József. Östör József: T. Nemzetgyűlés! Ne esináljunk titkot abból, hogy a megelőző tárgyalások során az okleveles gazdák kihagyása bizonyos szándékkal történt, amit némi tekintetben kénytelen vagyok honorálni. Kétségtelen ugyanis, hogy a háború kitörése folytán és főleg a háború alatt olyanok tették rá a magyar földre lábukat, akik egyébként sohasem mentek volna gazdasági pályára. Legyünk őszinték, és mondjuk meg, hogy ezek nem tekintették másnak a mezőgazdasági üzemet és a földet, mint kiváló üzletnek. Ha a minister ur olyan javaslattal jön, amellyel módot akar nyújtani arra, hogy adott esetekben kiválassza azokat, akiket a magyar földhöz nem csupán a földnek üzletszerűsége, hanem a föld szeretete és hagyománya is köt, akkor én a minister urnák ezt a gondolatát honorálom. Azt hiszem azonban, hogy így ebben a szövegezésében a javaslat ismét túllő a célon, s ennek folytán ha választanom kell a kettő között, hogy vájjon a javaslatot fogadjam-e el, ugy ahogy van, vagy Gaal Gaston képviselőtársam módositásával, akkor mégis azt mondom, hogy a gazdasági intelligencia háttérbe szorítását elkerülendő, ezt a módosítást kell pártolnom. Égy ismerősöm a következő esetet mondta el. Ö maga mindig gazda volt. A háború alatt egy birtokot vett fiának, akit szintén gazdasági pályára képezett. Ezt a középbirtokot, noha fiát gazdasági pályára szánta s noha ő maga is gazda volt mindig, a jelenleg fennálló alaptörvény idevonatkozó rendelkezése folytán mint háborús szerzeményt elvették és kihúzták a lába alól. Megengedem, hogy nem kell feltétlenül minden háborús szerzeményt elvenni, hiszen a javaslat kiemeli, hogy: különösen kíméljétek a háborús szerzeményt olyan esetekben, amelyek a javaslatban fel vannak tüntetve, t. i. ha a háborús szerző földmives, hadirokkant, közalkalmazott, hivatásos katona, stb. Ezt elismerem és elfogadom. Azt hiszem azonban, hogy az olyan háborús szerzésnél, amelynek gyökere már a háború előtt megvolt, amikor tehát az illető már a háború előtt gazdasági pályán volt, gazdasági diplomát szerzett, azonban a közbejött események folytán nem volt abban a helyzetben, hogy azt a, birtokot megvegye, mindenesetre indokolt lesz, hogy ezt a kivételt megtegyük és ilyen: esetre a javaslat szövegét enyhítsük. Az én indítványom és módosításom, amelyet leszek bátor felolvasni, közvetítő módosítás a javaslat és Gaal Gaston t. képviselőtársam módosítása között, és én csak abban az esetben kérem ezt szavazásra feltenni, ha az ő indítványa el nem fogadtatnék. Eszerint tehát azt kérném, hogy a »földmives« szó után szúrassák be az, hogy: »olyan okleveles gazda, aki oklevelét legalább 1914 július hó 28. előtt szerezte.« Számtalanon vannak olyanok, akik igy, a javaslat ezen ridegsége folytán elesnének teljesen ettől a kedvezménytől. Módosításomat tehát abban az esetben kérem szavazás alá bocsátani, amennyiben Gaal Gaston t. képviselőtársam módosítása elfogadásra nem találna. Kérem az igen t. minister urat, méltóztassék ehhez hozzájárulni, mert a két felfogás között a középúton körülbelül ez szolgálja a helyes irányt. Elnök: A t. képviselő ur e feltételes javaslatának szavazásra bocsátásánál nehézségek fognak felmerülni. (Östör József: Akkor méltóztassék Gaal Gaston képviselőtársam javaslata után szavazásra bocsátani!) Itt van a nehézség, igen t. képviselő ur, mert a képviselő ur javaslata közelebb áll az eredeti javaslathoz, mint Gaal Gaston képviselő ur javaslata. (Östör József: Akkor kénytelen vagyok javaslatomat feltétlenül megtenni!) Kendben van. Szólásra következik ? Bartos János jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat e részét hiányosnak tekintem ott, ahol »hadirokkantat« említ, de a hadiözvegyeket és hadiárvákat elfelejti megemlítem. (Rupert Rezső: Dehogy, benne van később!) Bocsánatot kérek, óriási tévedésben vannak azok, akik azt hiszik, hogy az utána következő mondat annyit jelent, mint hadiözvegy vagy hadiárva, mert ha én azt mondom, hogy »a szerző fél földmives, hadirokkant, közszolgálati alkalmazott, hivatásos katona, és az emiitett valamennyi személynek házastársa«. {Egy hang jobhfelől : Avagy általában hadiözvegy vagy hadiárva! — Dénes István: Akkor be kell venni precizen! Igaza van Szilágyinak! — Beck Lajos: Csak rosszul van szövegezve, mert előbbre kellett volna tenni!) Én is olvastam a törvényjavaslatnak ezt a részét, amely későbben azt mondja: »vagy általában a hadiözvegy, vagy hadiárva«. Szavaimat azért akként módosítom, hogy sokkal világosabb, sokkal érthetőbb, sokkal kevesebb félreértésre ad okot, ha ott, ahol a »hadirokkant« szót emiitjük, beszúrjuk a »hadiözvegy vagy hadiárva« kifejezéseket is. Módositó indítványomnak egyik része tehát azt kéri, hogy a »hadirokkant« szó után szúrassák be : »a hadiözvegy vagy hadiárva«. Ebből kifolyóan természetszerűleg elmaradna a törvényjavaslatnak az a része, amely azt mondja, hogy : »avagy általában hadiözvegy vagy hadiárva«. Hiányosnak tartom azonban a törvényjavaslatnak e részét a közszolgálati alkalmazottak és a hivatásos katonák szempontjából is. Helyes, ha a t. kormány és a t. többség ilyen megkülönböztető elbánásban részesiti a közszolgálati alkalmazottakat s a hivatásos katonákat, hiszen én volnék az utolsó, aki ez ellen szót emelnék, ellenben azt hiszem, nekünk sokkal több az adósságunk és - tartozásunk, nem a tényleges közalkalmazottakkal s nem a tényleges hivatásos katonákkal szemben, mint inkább a volt közszolgálati alkalmazottakkal és a volt hivatásos katonákkal szemben. Ugyanis épen a nemzetgyűlés volt az, amely a trianoni béke kényszere következtében a hivatásos katonák nagy részét átmeneti viszonyba, majd később nyugállományba taszította, illetőleg végkielégítéssel elbocsátotta. Ismét a nemzetgyűlés volt az, amely törvényhozási utón a közszolgálati alkalmazottak óriási