Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

A nemzetgyűlés 235. ülése .1924. évi február hó 6-án, szerdán- 221 valaki szólni. (Zaj és élénk felkiáltások a jobboldalon: Megtörtént!) Elnök: Következik az ötödik bekezdés tárgyalása. Kérem a jegyző urat, méltóztassék azt felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa as ötödik bekezdést). Elnök: Szólásra ki van feljegyezve? Bodo János jegyző: Östör József! Östör József: Kérem, én a hatodik bekezdéshez jelentkeztem. Az ötödiknél nem kivánok szólni. (Zaj.) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Neubauer Ferenc előadó: T. Nemzetgyűlés! (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az ötödik bekezdésnél stiláris módosításokat van szerencsém javasolni. Nevezetesen az utolsóelőtti sorban a »vissza« szó után a vessző kihagyásával vétessék fel a »vagy« szó. Ugyanebben a sorban a »birtoka« szó helyett vétessék fel »birtok« szó az »a« betű elhagyásával. A bekezdés utolsó sorában a »szerzése« szó után szúrassák be e két szó: > előtt vagy«. Elnök: Szólásra következik 1 Bodó János jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Ennek a pontnak rendelkezései között is van egy olyan, amelyet lelkiismeretem szerint szavazatommal semmi körülmények között nem támogathatok (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ez a pont arról intézkedik, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróság rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben mellőzheti azt, hogy e szakasz alapján a megváltási joggal éljen. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gaal Gaston: Kérem a mélyen t. elnök urat, sziveskedjék csendet teremteni, mert igy nem tudok beszélni. Elnök: Ezt megtettem képviselő ur, és kérem a képviselő urat, hogy ne méltóztassék engem kötelességemre figyelmeztetni, amelyet én úgyis teljesitek. Gaal Gaston: Csak kértem, nem figyelmeztettem az elnök urat. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ez a szakasz világosan megmondja, hogy rendkívüli méltánylást érdemlő esetekben, amikor az illető földbirtokszerző kimutatja, hogy az a birtok nem a háborús szerzésből, nem a háborús szerzési lehetőségek kifogásolható kihasználásával jött létre, és ha egyúttal a szerző fél földmives, hadirokkant, közszolgálati alkalmazott, hivatásos katona, az emiitett valamely személynek házastársa, özvegye vagy árvája stb., stb., az Országos Földbirtokrendező Biróság a megváltást mellőzheti. Nem tudom, hogy ez a szakasz itt a »földmives« szó alatt mit akar érteni. Ha »földmives« szó alatt csak azt érti, aki két keze munkájával munkálja földjét, ellenben nem tekinti föklmivesnek azt, aki okleveles gazda létére gazdálkodik, akkor én ezt a szakaszt semmi körülmények között el nem fogadhatom, mert ilyen osztálykülönbsóget a nagyobb intelligencia rovására semmi körülmények között nem támogathatok. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Quod uni justum, alteri aequum. Ha egyszer a mélyen t. minister ur bizonyos rendkivüli méltánylást érdemlő esetekben védi a földmives jogait, ugyanezt a jogot méltán követelheti magának minden intelligens földmives, aki egyetemet, vagy gazdasági akadémiát végzett, szóval aki szakmájában az intelligenciának magasabb fokán áll. Mondom, nem tudom, mert a szövegből nem tűnik ki, hogy ez a nagyon is labilis és nyújtható fogalom: »földmives,« mit akar jelezni. Ha azt kivánja jelezni, hogy ebbe NAPLÓ XX. a fogalomba mindenki beletartozik, aki akár két keze munkájával, akár esze ós diplomája után földmives, akkor a szakaszt elfogadom, de szükségesnek tartom, hogy ez egészen világosan meg is állapíttassák s ezért tisztelettel benyújtom a következő módositást: »A földmives« szó után szurassék be »okleveles hivatásos gazda.« (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Dénes István! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Nekem is kifogásom van ez ellen a pont ellen. Csodálatos dolog, hogy amikor az igen t. többség mindent elkövet, hogy a háborús szerzeményű birtokok ne kerüljék el a sorsukat, akkor itt a törvény preciz intézkedésével szemben olyan passzus foglaltatik, amely a háborús birtokoknak módot és lehetőséget nyújt arra, hogy kikerüljék a földbirtokreformot. (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Helyes, igy van!) Az alaptörvény azt mondja, hogy a háborús szerzeményű birtok, amely 1914 július hó 28. napja és a jelen törvény életbeléptetésének napja között lefolyt időben idegenittetett el stb., teljes egészében kisajátitható. Most jön a novella és azt mondja: a 28. § alapján egész terjedelmében megváltható földbirtok megváltását méltánylást érdemlő esetekben mellőzhetik. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Helyes! — Bottlik József: Eddig is igy volt!) Őszintén megvallva, attól félek, hogy a háborús szerzeményű nagybirtokok eddig is mindent elkövettek, hogy lehetőleg mentesíteni tudják birtokaikat és ingatlanaikat : láttuk, hogy a háborús szerzeményű nagybirtokok a törvény értelmében nincsenek kisajátítva, igénybe véve, látjuk, hogy a legnagyobb hadseregszállítók nagybirtokai még ma is mentesitve vannak, ugyanakkor azonban kis- és középbirtokokhoz is hozzányúltak, azokra is rátették a kezüket. Minthogy a novella^ azt tendálja, hogy nemcsak bizonyos igen méltánylást érdemlő esetekben, hanem a különös méltánylást érdemlő esetektől eltekintve is, némelykor módjában álljon az eljáró hatóságoknak a háborús birtokokat mentesíteni, óva intem a t. nemzetgyűlést, ne fogadja el ezt, ne adjon ilyen elasztieitást ennek a szakasznak; hagyjuk meg az eredeti törvényt, amelynél úgyis azt tapasztaltuk, hogy a biróság erős mértékben figyelembe vette azt, ami nem volt figyelembe veendő. Ha tehát a novellában a magyar kormány, a magyar törvényhozás megadja a módot és lehetőseget arra, hogy meg nem határozott esetekben csak ugy általánosságban odavetve méltánylást érdemlő eseteket vegyen figyelembe, akkor megjósolom, hogy annyi méltánylást érdemlő eset lesz, hogy nem lesz háborús szerzeményű birtok, amelyet igénybe tudnának venni. Ennek következtében, minthogy az, amit az ötödik pont céloz, a törvényben helyesebben van megállapítva, mint itt a novellában, vagyis a méltánylást érdemlő eset a törvénybeu nincs felhozva, arra kérem a t. Nemzetgyűlést, tartsuk meg a törvény eredeti rendelkezését. Indítványozom tehát, hogy a 8. § ötödik pontja a novellából töröltessék. Elnök: Szólásra következik! Bodó János jegyző: Czettler Jenő! Czettler Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Végtelen örömmel hallottam Gaal Gaston t. barátom inditványát. Pár nappal ezelőtt ugyanis, amikor a jogakadémiai tanároknak bírák gyanánt való alkalmazásáról szólott, a professzorokat és azoknak magasabbfoku kvalifikációját kissé megcsipkedte. Most tehát ezt az indítványát kvázi Canossa-járásrak tartom, (Gaal Gaston : Eszem ágában sincs !) de viszont, minthogy a földmivelésügyi minister ur őexcellenciája ugyanakkor 31