Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-235

216 A nemzetgyűlés 235. ülése 192 amikor kimondja, hogy megváltásnak helye van minden belsőségre nézve, ha az elővásárlás utján is megszerezhető volna. Aki tehát el nem adja, annak a belsőséghez is hozzányúlhat a kormány a 8, § alapján, amely paragrafus a megváltási eljárást kiterjeszti az összes ingatlanokra, azokra is, amelyeket az alaptörvény tulajdonképen a 17. §-ában mentesitett. Hát, mélyen t. minister ur, ez a szakasz, ez a szövegezés, amely itt előttünk fekszik, törvényszerkesztés szempontjából is legmesszebbmenőkig kifogásolható. Mert vagyok bátor megkérdezni, mi értelme van kimondani a 8. §-ban, hogy a megváltás kiterjeszthető azokra a belsőségekre, amelyek elővásárlás utján is megszerezhetők volnának. Hiszen, ha elővásárlás utján megszerezhetők, ha a tulajdonos el akarja adni, akkor nincs szükség megváltásra, mert abban az esetben elővásárlás utján szerzi meg az állam. Ha pedig elővásárlásra nem kerül a sor, mert a tulajdonos nem akarja eladni, akkor miért szükséges beletenni, hogy azokban az esetekben megváltható, ha elővásárlás utján is megszerezhető volt! Igaz, hogy ezt a kontroverziát, amely egy teljesen felesleges beszúrást idéz elő, a minister ur megváltoztatja, természetesen rosszabbra, amennyiben a megváltást kiterjeszti azokra az esetekre is, amikor elővásárlás lehetősége egyáltalában nincs; mert azt mondja ennek a mondatnak az utolsó pontja, hogy: enélkül is van megváltásnak helye, ha a belsőség az egészen megváltható földbirtok nélkülözhetetlen kiegészitő része. Vagyis mit jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy bármely mezőgazdasági ingatlannak a belsősége, ha lehet elővétel utján, ha pedig elővétel utján nem lehet, a 8. § alapján a tulajdonosától feltétlen elvehető, anélkül, hogy ő az ingatlanért a megfelelő kárpótlást, a megfelelő árat megkapná. Nem egyszer mutattam már rá arra, hogy a földbirtokreform céljait igenis minden tekintetben előmozditani kivánom. A földbirtokreform nekem is van olyan drága, mint bárkinek ebben az országban, mert meggyőződésem, hogy a nemzet érdekében való, hogy bizonyos eddig érintetlen birtokkategóriák megfelelő eljárás, és teljes kártalanitás mellett igenis a nép fejlesztésére fordithatók legyenek; az államnak igenis meg kell adni azt a hatalmat, bogy a magántulajdon szentségét bizonyos kautélák megtartása mellett bizonyos vonatkozásokban áttörhesse s egyes birtoktestekhez kizárólag nemzetfejlesztési szempontból, a falusi nép érdekében hozzányúlhasson. Most is tagadom azonban, hogy a törvény intenciója a beltelkekre is vonatkoztatható volna. A beltelkek, amint tegnap is mondottam, értékesebb objektumok, amelyek a földbirtokreform céljaira nem alkalmasak és nem is szükségesek. Azonkivül el nem ismerhetem senkinek sem a jogát arra, hogy egy törvényt gyűlöletessé tegyen, hogy, amikor egy tulajdonostól elveszik az egész birtokát, mert háborús birtok, vagy 50 éven belül szerzett birtok, őt magát családostól együtt birtok és pénz nélkül kitegyék, a megélni nem tudásnak, és akkor ennek a tulajdonosnak még annyi joga se legyen, hogy a beitelkére, a lakóházára, vagy egy üres telkére, amely a faluban van, amelyre azonban földbirtokpolitikai szempontból semmi szükség nincs, azt mondhassa: »Ha mind el is veszitek tőlem, ezt megtartom a magam és családom számára.« (Szabó István (nagyatádi) földmi velésügyi minister: Nem lehet teljesen elvenni !) Nem lehet! Engedelmet kérek, akkor nem ismeri a minister ur a saját javaslatát! (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Dehogy nem ismerem ! Ne tessék a Dénes István módszere szerint tárgyalni ! ügy látszik most már átragad oda is!) Dénes István módszere sokkal közelebb L évi február hó 6-án, szerdán. van az ön módszeréhez, mint az enyémhez. Azt mondja a szakasz, hogy (olvassa): »Megváltásnak a törvény 28. §-a alapján helye van azokra az ingatlanokra nézve is, amelyeket ugyan 1914. évi július hó 28. napja előtt árvereztek el, de az árverés csak a megjelölt időpont után emelkedett jogerőre, valamint megváltásnak van helye ...« Méltóztassék talán meghallgatni, minister ur, ha azzal vádol, hogy Dénes István módszerét követem ! (Szabó István (nagyatádi) földmi velésügyi minister: Nem muszáj nekem minden szót meghallgatni! — Mozgás half elől. — Továbbolvassa): ».. . belsőségre is, ha az elővásárlás utján is megszerezhető volna, s enélkül is, ha a belsőség az egészen megváltható földbirtok nélkülözhetetlen kiegészitő része.« Mit jelent ez magyarul? Ha az én birtokomat egész terjedelmében megváltják, a majorom pedig benn fekszik a község belső területén, melyik hatóság lesz az, amely azt fogja mondani, hogy ez a major nem nélkülözhetetlen kiegészitő része annak a birtoknak? (Szabó István (nagyatádi) földmi velésügyi minister: Gazdától nem lehet a teljes birtokot megváltani ! Aki nem gazda, annak van másutt is lakása!) Engedelmet kérek, t. minister ur, a háborús szerzeményekre, az 50 éven belül szerzett birtokokra minden korlátozás nélkül lehetővé teszi a törvény a teljes megváltást, sőt nemcsak lehetővé teszi, hanem bizonyos esetekben kényszeritővé teszi, mert a tulajdonosnak, ha annyit elvesznek a birtokából, hogy a gazdálkodás ott már majdnem lehetetlenné válik, még joga is van követelni, hogy : Tessék az egész birtokomat megváltani ; mert ha elvettétek a gazdálkodás lehetőségét, akkor ne hagyjátok meg tehernek a föld bizonyos maradékát ! Ezt a jogot, t. minister ur, ez a szakasz kiterjeszti a belsőségekre is, s ezt tartom én a legnagyobb igazságtalanságnak, sőt embertelenségnek. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Akkor az egész háborús szerzemény igazságtalanság! Tessék számot vetni azokkal, akik megszavazták!) Nem tudom, mélyen t. minister ur, hogy már most a kettőnk okoskodása közül melyik hasonlit jobban a Dénes Istvánéhoz: az enyém-e, vagy a minister uré. A minister ur igy teljesen jogos, az állam törvényeinek figyelemben tartásával, a kataszteri jog teljes biztositásával, a törvény minden kritériumával megszerzett ingatlanokat csak azért, mert a háborúban szereztettek, vogelfreinak, ny il vauit. Mélyen t. minister ur, vagy van jogrend egy országban, vagy nincs. A jogrend nemcsak abból áll, hogy egyes embereket nem lehet fejbeverni az utcán, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Megszavazta a képviselő ur is a múlt nemzetgyűlésen!) hanem a jogrend abból is áll, hogy mindenkinek birtoka és vagyona a törvény keretein belül megvédessék. Senkinek vagyonát, akár hogyan szerezte is, ha egyébként a törvényes formák betartattak, ilyen módon érinteni szerény véleményem szerint nem szabad. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Minek méltóztatott megszavazni? Egyetlen szava sem volt a képviselő urnák!) Nem tudom, miért tárgyalja a minister ur ezeket a kérdéseket ekkora animozitással. A minister ur maga is érzi, hogy helytelenül cselekszik. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez a Dénes István tenorja!) Innen az animozitás. Én ezt a kérdést minden animozitás nélkül tárgyalom. Kizárólag tárgyi okok vezettek arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak mindazon kinövései ellen, amelyek nézetem szerint szükségtelenek és igazságtalanok, a Házban a magam szerény szavát felemeljem. Nagyon természetes, hogy a döntés nem rajtam múlik, lelkiismerete-