Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

Ä nemzetgyűlés 234. ülése 1924. évi február hó 5-én, kedden, 205 helyreállító válasz, azt hittem, hogy egyetlen® egy szóval végezhetek a belügyminister nr.válaszával, azzal, hogy a választ tudomásul veszem. Legnagyobb meglepetésemre azonban, t. Nemzetgyűlés, noha a minister ur tudja, hogy milyen kérdésről van szó, noha tudja, hogy ez a kérdés a közvéleményt érinti, noha tudja, hogy a jelenlétével tartoznék egy becsületes magyar város választókerületének, nem tartotta szükségesnek, hogy erre az alkalomra megjelenjék. Néni tartotta szükségesnek, noha az ugy fontosságára abból is következtethetett, hogy a Ház elnöksége ma sürgős interpellációra engedélyt adott. Ezek után nem végezhetek ezzel a kérdéssel csak olyan röviden, hogy az interpellációmat felolvassam, hanem bizonyos kis glosszákat is lüznöm kell ehhez az interpellációhoz már eleve. (Egy hang jobb felől ; Egy óra hosszat !) Mindenki tudja a t. Nemzetgyűlés tagjai közül, hogy Debrecenben mi történt. A sajtó elég terjedelmesen, behatóan és alaposan tárgyalta ezt a kérdést. Tudja a t. Ház, hogy súlyos visszaélés, súlyos botrány történt, olyan botrány és olyan visszaélés, (Egy hang jobbfelől: Aiaki hiba!) amellyel szemben a t. Ház sem maradhat közönyös ; mer J hiszen ha tudomást méltóztattak venni a debreceni esetről, akkor a t. Nemzetgyűlés tagjainak egyúttal tudniok kell^ azti is, hogy azok a visszaélések érintik a Ház presztízsét, tekintélyét, integritását is, egyenes támadást jelentenek a nemzeigyülés tekintélye, a nemzetgyűlés törvényszerű kiegészítése ellen. (Horváth Zoltán : Ugy van !) A t. Nemzetgyűlésnek tudnia kell a tudósításokból azt, hogy a Ház mentelmi joga is megsértetetv, amit ezennel bejelentek ; mert el sem képzelhető 'súlyosabb mentelmi sérelem, — és e tekintetben vagyok bátor hivatkozni a parlamentarizmus hazájára, Angiiára, — mint az, ha valamely hatóság, amely arra van hivatva, hogy a törvényhozás törvényszerű kiegészítését előmoztitsa szembehelyezkedve e kötelességével, megakadályozza ezt a törvényszerű kiegészítést. (Farkas István : Hol van a belügyminister ? — Pikler Emil : A Sörház-utcában tanácskozik !) T. Nemzetgyűlés, ilyen cselekményekért Angliában súlyos börtön jár. Az angol parlament amelynek e tekintetben jus gladiija van, maga börtönnel szokta megbüntetni az ilyen eseteket. Rámutatok pl. Coventry város esetére. E város sherif jei gondatlanságból elmulasztották egy alkalommal, hogy idejében megválasztassák és beküldjék a parlamentbe a város képviselőjét. Az angol parlament ezeket a — bár jóhiszemüleg — mulasztó városi sherifeket bezáratta a newgate-i börtönbe. T. Nemzetgyűlés! Az a törvényhozás, amely nem őrködik legalább afelett, hogy az ő törvényszerű összeillését és törvényszerű kiegészítését senki meg ne zavarja, hogy az ő tekintélye ellen senki ne támadhasson, azt hiszem, nem lenne méltó önmagához, ha ezt a kérdést közönnyel yenné és nem igyekeznék azt megtorolni. Ami Debrecenben történt, az egyenesen a Ház ellen elkövetett mentelmi jog-sérelmet is jelent. Az történt, hogy Debrecenben szabályszerű jelölés után 1924 január 28-án és 29-én megtartatott a nemzetgyűlési képviselőválasztás. Debrecen III. kerületében a választás lefolyván, az arra illetékes választóbizottsági funkcionáriusok, nevezetesen a választási elnök es a szuverén választási biztos, megállapítottak a választás eredményét, kihirüetteK ós jegyzőkönyvbe logiaiták. Az eredmény az volt, nogy a három küzdő jelölt közül egyik sem nyerte el a szavazatok abszolút töuoségét és ennek folytán a két legtöbb szavazatot nyert jelölt, nevezetesen Nagy Vince Kossuth-parti jelölt és Haendel Vilmos fajvédopárti jelölt Között pótválasztást kellett volna elrendelni. (Egy hang joúbfeiől : iSe Kossuth-púrii, sa faj védő !) füzek után a központi választmánynak, miután eieje terjeszteiett a jegyzőkönyv, az lett volna a kötelessége, hogy a pot választást elrendelje es kitűzze, iiihelyett a központi választmány, súlyosan megsértve a váiaszTójogi szabályokat, megsemmisítette a választási biztos közreműködésével megállapított és kiliirdetett eredményt, s egészen uj választást rendelt cl, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) meg a jelölést is félretéve, noha a jelölés még szerinte is törvényszerű volt. (Felkiáltáson, a szélsőbaloldalon: Abszurdum!) Ez az eljárás mereven (Pikler Emil: Még Montenegróban sem tűrnek el !) és vakmerően szembehelyezkedik a választójogi rendelet 88. §-ávai, amely szakasz szerint a központi választmányt csak akkor illeti meg uj választás elrendelésének joga, ha a választási elnök jelentéséből és a választásig jegyzőkönyvből arról értesül, hogy a választás elmaradt, vagy meghiúsult, vagy az eredmény megállapítása bűncselekmény miatt, vagy egyéb okból lehetetlenné vált. Itt egyik eset sem forog fenn, mert hiszen az köztudomású, — nem is volt vitas meg a központi választmány szerint sem — hogy a választás nem maradt el és a választás nem hiúsult meg. A központi választmány szerint csak az volt vitás, hogy az eredmény megallapitása lehetetlenné valt-e, vagy sem. A központi választmány azt mondja, hogy az eredmény megállapítása lehetetlenné vált. (Propper Sándor : Eélnek N agy Vincétől 1 — Ellenmondások jobbfelől.) Ez igazán kellő szóval nem is jellemezhető eljárás és visszaélés, a legdurvább önkény, mert hiszen tények zárják ki azt, amit a központi választmány megáiiapitott, az a tény, hogy a választási biztos és a választási elnök, akik egyedül vannak hivatva az eredmény megállapítására és kihirdetésére, tényleg megállapították és kihirdették az eredményt, és ez a választási jegyzőkönyvből ki is tűnt. (Horváth Zoltán : Bezzeg, ha kormánypárti lett volna !) A központi választmányra nézve a tekintetben, hogy a válaszolással szemben miként járjon el, mit rendeljen el : uj választást-e vagy pótválasztást, bizonyítékul más nem is szolgálhat a 88. § szerint, mint a választási elnök hivatalos jelentése és a választási jegyzőkönyv. A kormánynak az a rendelete, amelynek alapján a választás végbement, a szavazatok visszautasításának jogát a küldöttség! elnököknek tartja fenn, azt a jogot pedig, hogy valamely szavazat

1 érvénytelenné nyilvánitandó-e vagy nem, egyenesen a választási biztosnak adja meg, mert habár a szavazatok összeszámlálásánál a választási biztos a választási elnökkel egyetértőleg jár el, a kor• mány 2733/1922. számú ujabb rendeletének 2. §-a kimondja, hogy ha nézeteltérés van a választási elnök és a választási biztos között, akkor a választási biztos döntése irányadó és az elnök azt minden további nélkül kihirdetni tartozik. (Pikler Emil : Saját rendeletüket sem I ismerik !) NAPLÓ XX. Vv