Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

20ft à nemzetgyűlés 234.. ülése 1924. évi február hó 5-én, kedden. A választási biztos, amint azt tudni méltóztatnak, birói delegátus, garanciális funkcionárius, akit épen azért küldenek ki, hogy a közigazgatási törvény valamiképen ellensúJyoztassék; királyi biró, aki a maga felettes hatóságának tartozik minden tekintetben — fegyelmi tekintetben is — felelősséggel, a központi választmánynak alárendelve nincs, a központi választmány egyetlenegy lépését, egyetlenegy tényét, egyetlenegy határozatát felül nem vizsgálhatja, épen azért, mert szuverén mindenkivel szemben. Ez a választási biztos tehát megállapította az eredményt és az kihirdettetett, mintha végleges eredmény lett volna, mert hiszen a választási biztos eljárása és az általa létrehozott tény között, t. i. hogy ő kihirdettette az eredményt, nincs különbség, ha az az eredmény véglegesen befejezi is azt a választást, nevezetesen mandátumot ád az egyik jelöltnek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) vagy egyelőre az eredmény csak átmeneti s még egy további szavazásra van szükség, hogy a most már kiszelektált jelöltek közül melyik az, akit a kerület abszolút többsége illet. Mit méltóztatnának szólni még a legélfogultabbak, még a reakció legsötétebb szolgái is ahhoz, ha egy kihirdetett eredményt, egy kézbeadott mandátumot ez a központi választmány megsemmisítene ? Amit a központi választmány itt tett, az egyenesen a nemzetgyűlés hatáskörének is megsértése, mert amint a végleges eredmény felülbírálása — — még pedig csak petíció esetén, — a Ház jogkörébe tartozik; a közbenső, biróilag megállapított, lefixirozott, lerögzitett eredmény felülvizsgálata is ilyenformán csak a Ház hatáskörébe tartozhat, (Ugy van! a bal- a és szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ezt vigye el Londonba Bethlen! Ezt mutassa be Londonban!) Ezzel ellentétben a központi választmány igen otromba rabulisztikával egyszerűen ököllel arculcsapva azt a választókerületet, amelyről szó volt, a legszemérinetlenebbül félretéve a fenálló jogszabályokat, arra ^ vetemedett, (Pikler Emil: A kormány parancsára! Ez egészen bizonyos! — Zaj jobb felől. — Kuna P. András: De mérges!) hogy ezt az eredményt megsemmisítve, önkényesen semmivé tegye a választás addigi eredményét és egészen önkényesen uj választást rendeljen el. (Horváth Zoltán: Abszurdum! - Propper Sándor: Nem voltak mellékelve a tehenek ! — Zaj a. szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső: Ez a cselekmény a kormány rendelete szerint is alkalmazandó törvényeink értelmében öt évig terjedhető börtönnel büntetendő cselekmény,... (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Rupert Rezső: ...mert a törvény szerint mindenki, aki valamely választást jogtalanul meghiusit, ha a választásnál hivatalból működik közre — amint itt meghiúsította a központi választmány — öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. Nem olyan semmi esetről van tehát szó, nem olyan esetről van szó, amely alkalmas lenne arra, hogy a Ház akármelyik része is, álljon bár velünk szemben, más álláspontra helyezkedjék ebben a tekintetben, mert ha ezt cselekszi, akkor lecsúszik nemcsak a törvényes, nemcsak az alkotmányos alapról, hanem lecsúszik az erkölcsi alapról is. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) — Propper Sándor: Már lecsúszott!) Történelmünk százados tanulságai szerint ennek az országnak végzete abban pecsételődött meg, mert önmagával nem rendelkezhetett. Most •égre eljött volna az ideje annak, hogy a magyar nép maga rendelkezzék a maga. sorsa felett és most azt látjuk, hogy mikor a magyar néptől a legsúlyosabb adóterheket, a közterhek áldozatát elfogadják, amikor annak szenvedése megmérhetetlen, akkor azok, akik belőle élnek, merészelik megcselekedni azt, hogy amikor akaratát nyilvánította, ezt az akaratot egyszerűen, önkényesen megsemmisítik. (Ugy van! Ugy van! Élénk taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Ellenmondások jobbfelől. — Horváth Zoltán : Nagyatádi:

minister ur kollégájáról van szó!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kérem Horváth képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Horváth Zoltán : Ne engedje a minister ur, hogy kollégájával igy bánjanak! Nem, járja!) Rupert Rezső : A nemzetgyűlés és az ország előtt talán nem kell ecsetelnem, hogy az ilyen önkény s az ilyen visszaélések micsoda erkölcsi rombolást visznek véghez a magyar nép lelkében. Nehéz napokat élünk, ezt már nagyon sokszor elmondtuk. Olyan időket élünk, hogy minden pillanatban sor kerülhet arra, hogy az államhatalom, a hivatalos Magyarország a magyar milliókat tanuságtevésre és támogatásra hivja fel maga mellett. Ha igy bánnak a néppel, el lehetünk rá készülve, hogy épen ugy, mint a forradalmak idején, ez a nép nem fog megmozdulni ennek a hivatalos országnak a megmentésére, mert hiszen sok keserűségre kell visszaemlékeznie, mert hiszen azt fogja mondani, mint a forradalmak idején mondotta, hogy nem érdemes egy izmomat sem megmozdítani ennek a hatalomnak a megmentésére. (Ugy van! balfelől. Zaj jobbfelől. — Szeder Ferenc : A belügyi államtitkár ur mentegeti ezt a gazságot? Törvénytelenség!) Elnök: Szeder Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok ismételten rendreutasítani. (Nagy Ernő: Ez csak gazság! — Propper Sándor: Félnek az igazságtól! — Peyer Károly: Csizmadia Sándor népbiztostól nem féltek! Az itt ülhetett! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak jobbfelől is. (Szeder Ferenc: Törvénytelenséget nem lehet védeni! — Horváth Zoltán: Nem járja! Gyalázat!) Horváth képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly: Ha ő tudná, mit véd! — Folytonos zaj. — Horváth Zoltán: Az volna a szép, ha Nagyatádi felállana és megvédené a kollégáját. A minister ur születésénél fogva demokrata. — Szeder Ferenc: A gazság pártfogói ! — Propper Sándor: Kevés az eladó tehén Debrecenben!) Propper képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Farkas István: Idézze meg a Ház a ministert válaszadásra! — Zaj. — Peyer Károly: Nem adott el két tehenet, azért nem lesz képviselő.) Peyer Károly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Szijj Bálint: A bútorokról beszéljen! — Peyer Károly: Arról tessék kinn nyiltan beszélni, ne igy! Tehénpárt.) Peyer képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Pikler Emil : Nem mondta a minister ur, hogy olyan becsületes emberekkel nem ült még együtt, mint a Károlyi-kormány minis terei közötti) Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Berki Gyula közbeszól.) Berki képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni ! Rupert Rezső : Engem csak mély szomorúsággal tölt el, amikor azt kell tapasztalnom, hogy ilyen fontos és szomorú kérdés tárgyalásánál a Ház igen t. tagjai kedélyeskednek. Itt évek óta a demagógiának és a hazugságoknak az eszközeit alkalmazzák. (Zaj Peyer Károly közbeszól.) Elnök : Peyer képviselő urat kérem, méltóz-