Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

egyesegyedül csak a mezőgazdasággal foglal­kozó belsőségtulajdonost hagyta meg a törvény hatálya alatt, akkor konstatálni vagyok kény­telen, hogy ugyané törvényjavaslat ugyanezen szakaszában, egy másik pontban, még sokkal messzebbmegy a törvényalkotó, amennyiben a gyáriparnak, a bányaiparnak és — amint mondja — más ipartelepnek s még csak meg sem nevezi, hogy miféle ipartelepre gondol, szóval bármiféle ipartelepnek — nemcsak tele­pét mentesiti, hanem az^ iparteleppel összefüggő munkáslakásait, belsőségeit, sőt kertjeit is és az ipartelep céljait szolgáló egyéb munkásjó­léti érdekből művelt ingatlanait is. Hát, bocsánatot kérek, mélyen 1. Nemzet­gyűlés, amikor azokat a gazdákat, akiknek ősei esetleg évszázadok óta ott gazdálkodnak és annak az ingatlannak megművelésével fog­lalkoznak abszolút vogelfrei-oknak nyilvánítja a törvényszakasz, ugyanakkor — s itt már aztán Rupert Eezsö képviselőtársam is meg­nyugtatást találhat, mert hiszen gyáripart, bányaipart és egyéb ipart Magyarországon a keresztény felekezethez tartozó tulajdonosok nem igen tarthatnak fenn, tehát ez a törvény­szakasz olyan kedvezést biztosit a kereszté­nyeknek épen nem nevezhető tulajdonosoknak, aminőt a másik oldalon abszolúte nem találhat meg a képviselő ur, amire azonban én nem he­lyezek súlyt» mert előttem a jog jog' marad s azt tökéletesen egyformán kell alkalmazni akár keresztényről van szó, akár nem, — mondom, ugyanakkor rá akarok mutatni a mélyen tisztelt túloldalnak arra az esetleges szándékára, ame­lyet ebben a szakaszban elérni óhajt, hogy bi­zonyos nem kivánatos elemeket a faluból ki­szorítson, amely szándékával szemben épen a nem kivánatos elemeknek nyújt kivételes el­bánást, kivételes helyzetet, szemben az ősi bir­tokosokkal, akiknek belsőségét épen az előbbi szavazással tették túloldali képviselőtársaim tulajdonképen eladhatatlanná, mert hiszen a kormánynak bármikor joga van az elővételi joggal élve azt a belsőséget biztosítani. Nem tehetek róla, de az én agyvelőmben csak egyféle gondolkodás fér el: az egyenes, a becsületes, a célokat szem előtt tartó és a cél eszközeit mérlegelő olyan gondolkodás, amely nem akar protekciót nyújtani sem jobbra, sem balra, hanem egyforma mértékkel mér a földtekén mindenkinek. Épen ezért kénytelen vagyok rámutatni, hogy úgy látszik, ezeknek a tisztelt vállalatoknak elég nagy be­folyásuk volt arra, hogy ők, szemben a javas­lat egyéb intézkedéseivel, saját érdekeiket ilyen pompásan és jól meg tudják védelmezni. Erre azonban csak rá akartam mutatni, mert — nem tehetek róla — ha a mélyen tisztelt minister ur ilyen kivételeket statuál ezeknek a par ex­cellence nem keresztény foglalkozási ágaknak, mint amilyenekről itt szó van, akkor ne mél­tóztassanak megfeledkezni róla, hogy lehetnek még az országban egyéb olyan érdekek is, ame­lyek kívánatossá teszik, hogy elővásárlás jogán holmi nagy befolyásos pénz- vagy bankcsopor­tok rá ne tehessék kezüket bizonyos ingatla­nokra. Én véletlenül olyan vidékről való vagyok, ahol teszem azt a fürdőügy nagyon nevezetes és fontos anyagi érdeke mindazoknak a közsé­geknek, amelyek a Balaton mellett terülnek el. Ha tehát a gyáripart, a bányaipart és általá­ban az ipartelepeket mentesiti a tisztelt mi­nister ur az elővételi jog gyakorlása alól a ja­vaslat különböző szakaszaiban, akkor kérde­zem, miért méltóztatik különbség-et tenni a évi február hó 5-én, kedden. 203 fürdőtelepekkel % (Reischl Richárd: Ugy van ! — Derültség balfelöl.) Ha egy fürdőtelepet a tulajdonos esetleg el akar adni olyan ember­nek, akiről tudja, hogy a község érdekeit fogja szolgálni, ha azt a telepet megveszi, miért nem biztosítja az állani ezt is és miért nem akadá­lyozza meg, hogy a nagybankok befolyásával vagy egyéb befolyások utján megtörténhessék az, hogy az a fürdőtelep ne annak kezébe ke­rüljön, akinek kezére az előbbi tulajdonos — megbízva annak tehetségében és a községhez való ragaszkodásában — juttatni akarta, ha nem igy nagy részvénytársaságok kezére játsz­ható legyen. Ne méltóztassék eng-em félreérteni. Én nem mondom azt, hogy a tisztelt mi­nister ur ministersége alatt ezt lehetségesnek tartom, sőt meg vagyok róla győződve, hogy a tisztelt minister ur sohasem lesz kapiiató semmiféle ilyen bank- és egyéb érdekeltségek számára, hogy ilyen dolgot csináljon. Azon­ban jöhet más minister is, (Szilágyi Lajos : Egyelőre ki van zárva! —Szabó István (nagy­atádi) íoldmivelésügyi minister: Miért volna: Nincs kizárva !) akinél én ezt a garanciát nem találom meg és akinél érvényesülhetnek olyan befolyások, aminőket én sem kívánatosaknak, sem a (birtokpolitikái törvény céljaival össze­egyeztetlietőknek nem tartok. Ha már ezeket a kivételeket méltóztatott statuálni, ha már a gyáripar, a bányaipar és általában az ipar részére ilyen kivételes helyzetet méltóztatott biztosítani, akkor én nagyon kérem a minis­ter urat, legyen jó ezt a kivételes helyzetet biztosítani a fürdőtelepek részére is, ( H e,y ca­lés a középen,} hogy ezek is ugyanolyan el­bánásban részesüljenek, mint a többi ipartele­pek, amelyeknek jelentősége egy hajszállal sem nagyobb, mint a fürdőtelepeké, azokon a helyeken, ahol ilyen fürdőtelepeknek meg­felelő rendeltetésük van. Mindezek alapján, anélkül, hogy elvileg bele tudnék helyezkedni abba a gondolkodási módba, hogy ilyen kivételeket statuáljunk fog­lalkozási ágak között, ha a mélyen t. Nemzet­gyűlés bölcsesége igy határozott, fájó szivvel bár, kénytelen vagyok ebbe belenyugodni, de akkor saját vidékem érdekében arra kérem a mélyen tisztelt minister urat és a Nemzetgyű­lést, méltóztassék elfogadni a Balaton védelme szempontjából és sok-sok, majdnem száz köz­ség szempontjából is azt a rendkívül fontos, módosítást, hogy a mentesség a fürdőtelepek számára is biztosittassék. Módosításom a következőképen szól (Ol­vassa): »A szakasz 2. és 3. pontjában, ahol a szövegben »akár gyár-, bánya-, vagy ipartelep szavak előfordulnak, mindenütt az alábbi szö­veg vétessék be : »gyár-, bánya-, ipar- vagy fürdőtelep.« Tisztelettel kérem módosító indítványom el­fogadását. (Helyeslés.) Elnök : A tárgyalásra szánt idő letelt. A vitát megszakítom és megteszem elnöki elő­terjesztéseimet. Bemutatom a belügyminister ur átiratát, amelyben a kivándorlásról szóló 1909 : II. te. 6. §-ának rendelkezéseihez képest bejelenti, hogy az United States Lines newyorki gőz­haj óstársaságnak 22.536/1922. B. M. szám alatt adott és 230.536/1922. B. M. szám alatt nieghosz­szabbitott engedélyét 1924. évi december hó 31-éig meghosszabbította. A belügyminister ur jelentése a hozzátar­tozó engedélyokiratokkal együtt ki fog nyo­matni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás

Next

/
Thumbnails
Contents