Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.
Ülésnapok - 1922-234
178 A nemzetgyűlés 234. ülése 1924. évi február hó 5-én, kedden. magam részéről is, több eseten okulva, a legmelegebben pártolom Dénes István képviselőtársunk indítványát. Csakugyan, ha bemocskolni nem akarjuk a földreform egész kérdését és mozgalmát, nem szabad egy percig sem tűrni tovább, hogy az elővételi jog gyakorlása, az afölött való döntés politikai hatóságok kezében megmaradjon. (Ugy van! balfelöl.) Szédítően siralmas esetek azok, amelyek megtörténnek. Tényleg ezt a szakaszt egyszerűen, nem törődve a törvényben lefektetett feltételekkel, arra használják fel a közigazgatási hatóságok, ezek a politikai hatóságok, hogy protekciós egyéneket jogtalanul elorzott, elkobzott, elrabolt ingatlanhoz hozzájuttassanak. Én magam is több ilyen esetet ismerek. Nem vádolom érte a földmivelésügyi ministert vagy ennek az egész szerkezetnek felsőbb tagozatában határozó embereket, mert hiszen nagyon sokszor nem tudnak a kérdéssel foglalkozni; referátumokat hallanak, alulról referátumokat terjesztenek fel hozzájuk s azután jóhiszeműen hagyják azokat jóvá. A valóság azonban az, hogy odalenn egyszerűen csak a protekció gyakorlására használják fel ezt az alkalmat. A valóság az, hogy ha csak egy haszonbérlet kérdése is szóba kerül, valamely birtokot haszonbérletbe adnak, s meghallja azt a főispán gentry fia, hogy itt egy kitűnő haszonbérletről lehet szó, akkor megtagadják a haszonbérletet attól a szegény haszonbérlőtől, aki kivette a földet s akinek a gazda is szívesen adta oda, mert itt különös jelentőséggel bir az a személyi kérdés is, hogy kire bizom a birtokot. Mondom, ilyenkor egyszerűen megtagadják a jóváhagyást, elveszik attól a szegény embertől a haszonbérletet és gyakorolják a jogokat egy ilyen protekciós alak javára. Annál súlyosabb sérelem az, ha ilyen módon ilyen emberek, ilyen kegyeltek, ilyen ki válogatottak, ilyen protekciósok korrupció utján hozzájutnak az ingatlan tulajdonához. Mit akarunk mi? Egy komoly célt tárgyilagosan és igazságos alapon elérni. Ha ezt akarjuk, ha csak a célt tekintjük, hogy az államnak megfelelő esetekben rendelkezésére álljon az_ a lehetőség, hogy egy elővételi jogot gyakoroljon, akkor nem szabad azon összevesznünk, hogy ezt a jogot ki gyakorolja, mert végre mégis csak a jog gyakorlása fontos; viszont azonban, ha kétely merül fel arra, hogy ezt a joggyakorlást nem a törvény szellemében és rendelkezései szerint végzik el a hatóságok, — és erre már példa van elég, s elég okunk van aggodalommal nézni a jövőbe is — akkor megnyugvássá] ezt a kérdést csak ugy lehet elintézni, ha maga a kormány is hozzájárul ahhoz, hogy olyan kezekbe tétessék le e fontos jognak gyakorlása, amelynél a garancia is megvan arra, hogy a törvényt szigorúan betartják azok, akik ezért felelősek is. Azzal, hogy esetleg azt mondja a minister: »kérem, viselem érte a felelősséget!«, ezzel az üres szólammal, ezzel a hazugsággal, ezzel a frázissal, amellyel naponta előjönnek a legszörnyűbb visszaélések fedezésére, nem érhetjük be. A minister azt mondja ugyan: »viselem érte a felelősséget!«, de felelősségre vonni magát nem engedi, nem is lehet felelősségre vonni, mert ott áll mögötte az a hatalmi szervezet, amely szintén helyesel mindenféle viszsza^lést. (Nagy zaj és ellentmondások jobbfelől. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Micsoda beszéd ez! Lehet ilyen h aneon beszélni a magyar képviselőházban?) Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom! (Folytonos zaj. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Tessék meggondolni, hogy mit mond!) Rupert Rezső : Ne izguljon a minister ur, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hogyne izgulnék ilyen beszédre, amikor a képviselő ur egyenesen megvádolja a többségi pártot azzal, hogy a visszaéléseket hozhatunk, hogy igenis szédítő visszaéléseket helyeseltek, s azoknál az interpellációknál, helyeseltek s azoknál az interpellációknál, amelyekben visszaélések tétettek szóvá, a minister válaszát, ha'bar a kérdés objektive ugy állt, hogy a ministernek csakugyan nem volt igaza, mégis tudomásul vették, s ezután is igy fog történni. (Zaj. — Horváth Zoltán közbeszól.) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ha Rupert azt mondja, hogy a minis.érnek nincs igaza, ebből még nem következik, hogy csakugyan nincs igaza ; mert Rupertnek sincs mindig igaza !) Rupert Rezső: Nem vitatom, hogy nem tévedünk, mert mindnyájan tévedünk. A t. minister ur azonban ezt ne vegye magára, mert valaha kormány volt, mindig ugy volt s ezután is ugy lesz, hogy a többsége fed mindenféle lehetetlenséget. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért nem is értem, miért tetszik igy felháborodni ! (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Azt mondja, hogy a visszaéléseket támogatjuk!) Drozdy képviselőtársam felolvasott itt egy esetei. Eféléí százat lenét felhozni, amelyekért végeredményében a minister urat terheli a felelősség, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hogyne! Természetes!), de a vége az, hogy sohasem fog a sor arra kerülni, hogy a legsúlyosabb ilyen visszaélésekért felelősségre vonják a ministert. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez sem volt visszaélés!) Egyezzünk meg abban, hogy minden magatartás, minden cselekvés, minden mulasztás, amely a törvényt sérti, visszaélés. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt talán nem méltóztatik állitani, minister ur, hogy a kormány vagy közegei nem sértenek törvényeket; nem méltóztatik állitani, hogy ez az egész földrendezés, amely végbement, mentes volt a törvénysértésektől? Hiszen százával, ezrével vannak ilyen esetek. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ezrével?) T. minister ur, a politika kezéből teljesen ki kell venni ezt a kérdést, (Helyeslés a bal és a szélsőba 7 oldalon.) és erre, minister ur, csak egy lehetőség van, az, hogy a politikától teljesen független fórumra bizassék e kérdés kezelése. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a minister ur is azt akarja, hogy ami a törvényben lefektetve van, az érvényesüljön és feltétlenül érvényesüljön, az ország pedig megnyugvással tekinthesen a jövendő elé, hogy ezen a címen semmiféle visszaélés nem fog történni... (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ugyanígy méltóztatott beszélni a bíróságról is-, mint ahogyan most a minist erről!) akkor méltóztassék ezt a kérdést a független, pártatlan bíróságra bizni. (Szabó István (nagyatádi) földmive'ésügyi minister: Arról épen igy beszélt!) Hogy néha igy beszéltünk és hogy ezután is igy fogunk «beszélni, az lehetséges; mi 1 eszelünk egyes esetekről. De. t. minister ur. nagy különbség az, hogy amikor mi egy tali ácsnak vagy egy embernek tévedését, vagy visszaélést szóvátesszük, azért mégis maga az
