Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

A nemzetgyűlés 234. ülése 192­ilyen óriási hatalmat, a/ ; adás-vételi szerződések, jogügyletek tudomásulvételének, vagy tudomásul nem vételének jogát nem lehet többé az albizott­ságok kezében hagyni, hanem az országos föld­reform-bizottságnak, mint független magyar bíró­ságnak hatáskörébe kell utalni. T. Nemzetgyűlés! Mondom, nem lehet ezt a kérdést a gazdasági albizottságok hatáskörében hagyni. Mert kik ülnek a gazdasági albizottságok­ban! Kedves vármegyei úriemberek, igen jóindu­latú, derék emberek, akik azonban mégis ezer és egy befolyásnak vannak kitéve; ők mégsem függet­len bírák. Különben is ezer és egy szál fűzi őket a vármegyei, községi érdekeltséghez, ugy hogy nézetem szerint nem lehet többé ezt a nagyhatal­mat közmegnyugvás szerint a gazdasági albizott­ságok kezében hagyni, mert magyar állampolgárok exisztenciájáról, vagyonáról van szó, már pedig exisztenciális kérdésekben kardinális módon egye­dül a független biróság itélkezhetik. Méltóztattak látni, hogy a földmivelésügyi minister ur olyan esetekben gyakorolta az elő­vételi jogot — nem tudom, tájékozatlanságból-e, vagy kinek hatása alatt és következtében — amelyek mélyen sértik a magyar állam törvé­nyes rendjét, a magyar alkotmányt és a magyar exisztenciák érdekeit. A földreform célja az, hogy ahol nagy, szétterpedt latifundiumok van­nai, azokból lenyessenek valamit és kissé arányo­sabb és egészségesebb birtokmegoszlást csináljanak ebben az országban. A földreform célja —- én ugy fogom fel — nem lehet az, hogy az egyik kis­embertől elvegyük a földet és odaadjuk a másik kisembernek. Hiszen akkor a törvényhozás nem végzett földreformátori munkát: egyszerüeii csak vagyonelkobzást csinált, elvette Pétertől és odaadta Pálnak; De tovább menve, nincs semmi értelme annak és nem is szabad, hogy a mai viszonyok között a földmivelésügyi minister ur földbirtokpolitikai célból gyakorolja az elővételi jogot. Nincs pedig ennek helye azért, mert a földmivelésügyi minis­teriumnak törvényünk értelmében tulajdonképen az egész földreformra nincs ingereneiája, az egész földreformhoz nincs köze. A földreformtörvény ugy van megalkotva, hogy a földreform ki van véve a földmivelésügyi minister ur hatásköre alól. Ha a törvényünk értelmében a földreformot az Országos Földbirtokrendező Biróság csinálja, akkor nagyon természetes, hogy az ilyen fontos, az állampolgárok exisztenciáját érintő kérdések­ben is az Országos Földbirtokrendező Biróság­nak kell döntenie. Igaz ugyan, hogy végeredmény­ben minden egyes esetben csak borzasztó kálvária után kerül az ügy az Országos Földbirtokrendező Birósághoz, a földmivelésügyi ministerium ha­tározatával, mely szerint közérdekből szükséges­nek látja az elővételi jog gyakorlását. Az Orszá­gos Földbirtokrendező Biróság tehát befejezett tény elé van állitva. Az OFB helyzete igen nehéz, mert sokszor a földmivelésügyi ministeriummal szemben kell állást foglalnia, különösen nehéz azért, mert a biróságban bent ül a földmivelés­ügyi ministerium embere. Törvényünk értelmében a földreformot az Országos Földbirtokrendező Biróság intézi ós igy természetszerűleg csak az OFB tudhatja — és ez a legfontosabb az elővételi jog kérdésében — hogy földbirtokpolitikai célból hol van szükség földre és hol szükséges az elővételi jogot gyako­rolni. Az igen t. töldmivelésügyi minister ur s a gazdasági albizottság ezeket nem tudhatja. A Földbirtokrendező Biróság bírái kint vannak az ország minden részében, tehát egyedül ők tud­hatják, hogy hol van szükség az elővételi jog gyakorlására. Ma az a helyzet, hogy az igen t. minister ur, amikor felérkezik hozzá a gazdasági í. éri február hó 5-én, kedden. 176 albizottságnak tudomásul nem vételt tartalmazó határozata, kénytelen egy ministeri tanácsost kiküldeni, külön költséget csinálni és külön eljá­rást indítani annak megállapitására, hogy szük­ség van-e arra a földre, vagy nincs szükség. Ezt a torturát, ezt a külön kiadást, külön köitséges­kedést és bizonyos tekintetben a hozzáértés hiányát ki kell küszöbölnünk ennél a kérdésnél. Az egész elővételi jog kérdését kizárólag az Országos Föld­birtokrendező Biróság kezébe kell letenni. Az országban — amint említettem — minden­felé a földbirtokrendező birák csinálják a föld­reformot, ök tudják, hogy mennyi földre van szükség; ők tudják, hogy valamely eladott kis­birtokra földbirtokpolitikai célból szükség van-e vagy sem. Náluk vannak a térképek, náluk van­nak feldolgozva az ethnografiai és területi viszo­nyok, tehát a logikus és reális csak az lehet, hogyha az elővásárlási jog gyakorlása szükségé­nek kérdése felmerül, ebben a kérdésben egyedül és kizárólag a független biróság döntsön. A földmivelésügyi ministeriummal szemben is ugyanaz a fontos szempont érvényesül, amely a gazdasági albizottságokkal szemben, t. i, hogy a földmivelésügyi ministerium nem független biróság, tehát természetesen különféle befolyások alatt állhat. Azok az állampolgárok, akiknek va­gyonára az állam elővételi jogot akar gyakorolni, nem fognak és nem tudnak belenyugodni, mint ahogy számtalan esetben nem tudnak belenyu­godni abba, hogy a »földmivelésügyi minister gyakorolja az elővételi jogot és elvegye a kis birtokaikat; nem pedig azért, mert olyan áron vették el tőlük, amely mellett azok a kis exisz­tenciák ráadásul még tönkre is mentek. A no­vella 6. §-ának 1., 2. és ?>, pontját tehát, amely arról rendelkezik, hogy továbbra is meghagyja a gazdasági albizottság, illetőleg a földmivelésügyi minister kezében ezt a rettenetes nagy jogot, melyet én nyugodt lélekkel csak a független biró­ság kezébe tudok letenni, a következő módon kérem átalakitani. Indítványozom, hogy: »Olyan esetben, amelyben az államot illető elővásárlási jog gyakorlását kizáró valamely körülmény feli­forgását a felek a megszabott módon hitelt^ ér­demlően külön bizonyítják, a telekkönyvi hatóság a kért bejegyzés elrendelése esetében való hatá­rozathozatal előtt a jogügyletről szóló okirat egy példányát vagy másolatát nyolc nap alatt felter­jeszti az Országos Földbirtokrendező Birósághoz« — tehát nem a földmivelésügyi niinisterhez — »Az Országos Földbirtokrendező Biróság az ügy tudomásulvétele kérdésében az iratok vételétől számított 30 napon belül dönt és erről az érdekel­teket, valamint a telekkönyvi hatóságot is értesiti. A határidő elmulasztása esetében a jogügyle­tet ugy kell tekinteni, hogy az Országos Föld­birtokrendező Biróság a jogügyletet tudomásul veszi«. Vagyis a földmivelésügyi minister és a gaz­dasági albizottság helyébe én egy független bíró­ságot, az Országos Földbirtokrendező Biróságot kivánom tenni az ország közmegnyugvására. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Östör József! Östör József: T. Nemzetgyűlés! Nem az én hivatásom, hogy Dénes István képviselőtárson! indítványával szemben védjem a javaslatot, csak arra vagyok bátor rámutatni .., Elnök: Kérem Östör képviselő urat egy pilla­natra. Most látom, hogy Dénes képviselő ur indít­ványa, amelyet beadott, módosítás a törvény­javaslat első, immár elfogadott, továbbá második és harmadik bekezdéséhez. így nem lehet tár­gyalni és ebben a formában ezt az indítványt, semmi körülmények között el nem fogadhatom 25»

Next

/
Thumbnails
Contents