Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-234

l7fi À nemzetgyűlés 234. ülése 3924. évi február hu 5-én, kedden. Egy már letárgyalt rész módosításába nem lehet belemenni. (Dénes István: Szót kérek!) Majd Östör képviselő ur után méltóztassék szót kérni. Östor József: Ami Dénes képviselő ur módosítását illeti, az teljesen el van intézve az alaptörvényben. Az alaptörvény 20. §-a ugyanis kimondja, hogy az állam nevében az elővásárlási jogot a földmivelésügyi ministerium hozzájárulásával az OFB. gyakorolja és ennek folytán abban a földmivelésügyi ministeriumnak döntő szerepe nincsen. A 6. §-hoz nekem két módosításom van, melyek közöl most csak az egyiket terjeszthetem elő, mert a második a negyedik bekezdésnél lesz. Ez utóbbira is ki kell azonban térnem. A módosítás tulajdonképen processzuális jelentőségű és az eljárás megrövidítését jelenti. Mi egészen csodálatos és különös nemzet vagyunk. Itt is áll az, hogy papiroson nagyon sokat megszoktunk csinálni, törvénybe szoktuk iktatni, a kivitelnél azonban — fájdalom — a törvénnyel és a papiros rendelkezésekkel gyakran ellentétbe kerülünk, íme itt van a törvény 1. §-a, amely előírja, hogy a javaslat első bekezdésében emiitett cél mielőbbi elérése érdekében köteles a közreműködésre hivatott minden hatóság, hatósági közeg, vagy bármely szerv soronkivül eljárni és eljárásánál jogszabályban elő nem irt, minden olyan felesleges alapszeriisóget mellőzni, mely a törvény gyors végrehajtását hátráltatná, Nagyon helyes és ime a 6. §-ban mégis ezzel az elvvel ellentétben álló intézkedéseket teszünk. A megváltási eljárásra később leszek bátor rátérni az illető szakaszra és ott is leszek bátor kimutatni, hogy a novella, fájdalom, nem fogja az eljárást meggyorsítani, hanem ellenkezően meg fogja lassítani. Mondom, a 6. ^-nál az elővásárlási jog tekintetében olyan intézkedéseket teszünk, amelyek e részben eltérnek az alaptörvénytől és az eljárást nem hogy meggyorsítanák, hanem ehelyett meglassítják. Eddig az alaptörvény 22. §-a értelmében az elővásárlási jog gyakorlása akként történt, hogy 30 napon belül kellett a földmivelésügyi ministernek határoznia a tekintetben, hogy vájjon él-e az elővásárlási joggal, vagy sem. Ezt a határidőt az Országos Földbirtokrendező Bíróság további 30 nappal meghosszabbította, tehát 60 napot vett igénybe, amig az eladó és a vevő többé-kevésbé tisztába jött azzal, hogy él-e a földmivelésügyi ministerium az elővásárlás jogával, illetve még többet, mert tudomásul kellett venni a kézbesítéseket stb. Most mit látunk a 6. §-nál! Azt látjuk, hogy ezek a terminusok nemhogy megrövidültek volna, hanem ellenkezőleg meghosszabbodtak. (Szabó István (nagyatádi) í'öldmivelésügyi minister : Nem lehet rövidíteni!) Lehet, kérem, csak meg kell csinálni. Azt látjuk, hogy a telekkönyvi biró köteles nyolc napon belül elintézni azt a telekkönyvi kérvényt, pedig az elintézés tulajdonképen semmi másból nem áll, mint hogy ráírja, hogy a bemutatott szerződés másodpéldányát a földmivelésügyi ministerhez kell felküldeni. Az első szakaszban azt mondjuk, hogy soronkivül, azonnal el kell intézni a kérvényt és ime a 6. §-ban a telekkönyvi bírónak nyolc napi határidőt adunk. Tovább menve ezt látjuk, hogy a közigazgatási bizottságnak szintén van tizenöt napi spáciuma. Ezután jön a földmivelésügyi minister, aki negyvenöt nap alatt köteles a tekintetben nyilatkozni, vájjon fog-e élni az elővásárlási joggal, vagy sem. De ezt a negyvenöt napi határidőt az Országos Földbirtokrendező Bíróság hozzájárulásával indokolt esetben egyszer meglehet hosszabbítani, tehát több mint negyvenöt napi határidőnk van. De tévednénk, ha azt hinnők, hogy most már végére jár a mulatság és a tortura, melynek ki van téve az eladó és a vevő, mert az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak is van még harminc napi határideje a 4. bekezdés szerint, mely idő alatt határozni fog. Ez, a kézbesítés idejét bele nem számitva, együttesen kitesz száznegyvenhárom napot, vagyis húsz hetet és három napot, egyszerűsítve az egészet, majdnem öt teljes hónapot. Azt látjuk tehát, hogy a két hónap helyett, amennyi az alaptörvényben van, itt most törvénybeiktatunk öt hónapi spáciumot. Kérdezem: a novella és a javaslat szolgálja-e ezzel az intézkedéssel azt, aminek tulajdonképen az egyik céljának kellene lennie, nevezetesen a gyorsaságot? Kérdezem: így van-e ez? A megváltási eljárásnál majd leszek bátor kimutatni, hogy hasonlóan, indokolatlanul hosszii határidők vannak, melyek miatt a novella nem hogy meggyorsítaná, ellenkezőleg meglassítja az eljárást. Az a csodálatos, hogy ez a 45 nap, az eredeti tervezet 6. §-ában nem volt benne, hanem ezt a bizottsági tárgyalás alkalmával vették bele. A törvényben megállapított 30 nappal szemben 90 napra lett ez a határidő a bizottsági tárgyalás alkalmával kiigazítva. Azzal indokolták ezt, hogy nagyon gyakran nem lehetséges kivizsgálni 30 nap alatt, de 45 nap alatt sem, hogy az illető érdekében, nevezetesen az illető gazdatársadalom érdekében óljen-e a földmivelésügyi minister ur ezzel az elővásárlási jogával, vagy sem. Megengedem, hogy lehetnek esetek, amikor 30 nap talán kevés erre, bár egészen őszintén szólva, ha az a ministeriális gépezet, le egészen a gazdasági felügyelőkig teljesen hivatása magaslatán áll, nem tudom elképzelni azt, hogy 30 nap alatt teljesen és minden tekintetben nem lehetne utánajárni annak, hogy az elővételi jogot gyakorolja-e a földmivelésügyi minister, vagy sem. Ilyen körülmények között tehát ezt a meghosszabbítást semmi körülmények között indokoltnak tartani nem lehet. Az alaptörvényben is, amint emiitettem, nem í)0 napról, hanem csak 30 napról van szó, amely egy ízben meghosszabbítható volt. (Rubinek István: Több izben!) Az a kérdés, hogy vájjon indokolt-e a novellának ez az intézkedése vagy pedig nem! Szerény felfogásom szerint nem indokolt. Nagyon jól tudjuk, hogy az elővásárlási jog tulajdonképen az egész nagy föld birtokrendezési akciónak egyik része, és pedig nem is kicsiny és nem is lekiesiiiyleudő része. Sőt azt hiszem a tekintetben senki sem lehet más véleményen, hogy a földbirtokpolitikai céloknak az elővásárlási jog keretében való érvényesítése tulajdonképen az elsősorban igazi és helyes. Az elővásárlási jog az, amelynek révén elsősorban hozzá tud férni a ministerium, illetőleg az OFB azokhoz a területekhez, amelyekre földbirtokpolitikai célokból szüksége van. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Amelyek eladatnak, csak azokhoz!) A statisztika bizonyítja, hogy a kiosztásra ós parcellázásra került néhány százezer hold területnek milyen tekintélyes részét foglalja el az, amit a földmivelésügyi minister ur már eddig is — nagyon helyesen — igénybe vett. Ezzel az igénybevétellel szemben azonban vannak egyéb érdekek" is, nevezetesen ott van az eladó érdeke is, akit szintén nem lehet és nem szabad öt hónapon keresztül bizonytalanságban tartani, különösen nem szabad bizonytalanságban tartani öt hónapon keresztül a mai nehéz gazdasági és valufáris viszonyok között, s akkor, amikor a földmivelésügyi ministernek az elővásárlási jog keretén belül egyébként is számtalan olyan eszköz áll rendelkezésére, amellyel az eladó érdekein lényeges rontást vihet végbe. így ki-