Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

166 A nemzetgyűlés 238. ülése 1Ù24, veszem észre, hogy önök mulatságnak veszik ezt a dolgot, kacagnak és viccelődnek ezen. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem komoly beszédet mond, ha azt mondja, hogy ját­szunk Vele !) Még lehet reparálni a dolgon. Én megint csak azt mondom, hogy hajtsuk végre az 1920: I. te. 30. §-át, amely megadja a módot és lehetőséget arra, hogy a szükséghez képest szaporítsuk a birák számát. Méltóztassanak ezt haladéktalanul foganatba venni, s akkor nincs szükség másokra. ""Ha pedig nincs elegendő biró, akkor ne ugy segítsünk ezen, hogy az Országos Földbirtokrendező Biróságba kívülről vegyünk be egyéneket, hanem tűzzünk ki pályázatot és fizessük megfelelő módon a birákat ; akkor annyi jelentkező lesz egyebüvé, hogy még sok is lesz. A birák számát lehet szaporítani, mert hiszen rengeteg ügyvéd van, akik szivesen elmennének a birói pályára. (Zaj a jobboldalon.) Engedelmet kérek, a magyar kormány az előadó ur javaslatá­ban kifejezett álláspontra nem helyezkedhetik. Vagy szükség van bírákra, vagy nincs. Ha szük­ség van, akkor azok számát szaporítani kell és azok fizetését ugy kell biztosítani, hogy jól meg tudjanak élni belőle, hogy el tudják látni a hiva­tásukat ; ha pedig nincs szükség bírákra, akkor ne jöjjenek elő sem egyetemi tanárokkal, sem ügyvédekkel. Minthogy látjuk épen az előadó ur által elő­terjesztett indítványból, hog}' bírákra szükség van, ennek következtében gondoskodjék olyan­formán a kormány, hogy irjon ki pályázatot és nevezzen ki birákat egyebüvé : a járásbíróságok­hoz, törvényszékekhez és táblákhoz ; ellenben az Országos Földbirtokrendező Birósághoz — ha már olyan nagy súlyt helyeznek arra, hogy kik kerülnek oda — nevezzen ki megfelelő praxissal rendelkező birákat. Minthogy az általam erre vonatkozólag elő­terjesztett indítványt az előbb leszavazták és nem fogadták el, bár — amint látom — az én inten­cióm e tekintetben egyezik a kormány és a többség intenciójával, s minthogy a t. előadó ur teljesen impraktikus egyéneket — amilyenek a jogakadé­miai tanárok, mert nincs praxisuk — akar be­vonni a földreformeljárásba : ezzel szemben van egy másik indítványom, amely praktikus em­bereket fog bevonni a földreformeljárásba s amely igy segitségére siet a kormánynak és a föld­rnivelésügiyi minister urnák. Azt indítványozom, hogy az igazságügyminister ur a kamarák által beterjesztendő listából praxissal biró, teljesen feddhetetlen és megbízható ügyvédek közül ne­vezzen ki birákat erre a célra. Ezek praxissal rendelkező egyének, akiknek megfelelő tudásuk és jártasságuk van ezekben a dolgokban és akik mindenesetre megállják a helyüket ugy, mint a jogakadémiai tanárok. Minthogy én örvendek annak, ha bárki segitségére jön a földreform» eljárásnak, elfogadom az előadó ur indítványát is. Bátorkodom azonban egy praktikusabb indítványt tenni, amely kiegészítésül, illetve uj pontul kö­vetkezőképen szól (olvassa) : »Az ügyvédi kamarák által előterjesztett ügyvédek közül az igazság­ügyminister a szükség mérvéhez képest az Orszá­gos Földbirtokrendező Birósághoz birákat nevez* het ki.« Kérem, méltóztassék ezt az indítványt elfogadni. Elnök : Szólásra következik ? i. évi február hó l~én, pénteken. Forgács Miklós jegyző : Drozdy Győző. Drozdy Győző : T. Nemzetgyűlés ! Annak de­monstrálására, hogy mi csakugyan elvi alapon állunk és a földbirtokreform kérdéséből párt­kérdést nem csinálunk, hanem azt kizárólag mint szociálpolitikai törvényalkotást tekintjük, kény­telen vagyok Dénes István és az ugyancsak ellen­zéki Gaal Gaston t. képviselőtársam felszólalásá­val ellentétesen felszólalni. Ugyanis az én meggyőződésem az, hogy ennél a kérdésnél a gyakorlatból kell kiindulnunk. Én azt látom, hogy a föídbirtokreform kérdésében csak csigaléptekkel haladunk előre. Azt látom, hogy immár harmadik esztendeje, hogy a föld­birtokreformtörvényt megalkottuk és még min­dig egy tizedrészét sem valósítottuk meg a föld­reformnak. Ha tehát ezt nézzük, akkor meg kell találnunk, meg kell keresnünk azokat az eszkö­zöket, amelyekkel a földreformot gyorsítani tudjuk. Ennek a novellának is elsősorban ez a célja és rendeltetése. Már pedig, ha az igen t. minis­ter ur javaslatában a novella gyorsitására olyan intézkedést ajánl, amely a birák számát szaporí­tani kívánja, s itt a kissé talán méltatlanul is, nem mondom, lekicsinyelt, — mert Gaal Gaston t. képviselőtársam ezt nem tette — de talán bizo­nyos elfogultsági körrel körülhatárolt, humoros vonatkozásba hozott tanárokról is szó van : én igenis szivesen veszem ezeknek a tanároknak a segítségét is, és bármilyen helyes judiciumu, okos, szociális érzékkel megáldott férfinak segít­ségét a földreformnál, mert tűrhetetlen az az állapot, hogy biró hiányában ilyen sokáig kelljen várni a nép ezreinek a földreform megvalósítá­sára. Már pedig egy jogakadémiai tanár, akinek a jog tanítására megvan a képesítése, abban praxisa van, miért ne vehetné át alaposan a törvényt és miért ne lehetne meg a szociális érzéke, hogy ebben a primitív, szinte sematikus kérdés­ben'hely es Ítéleteket, helyes döntést tudjon hozni ? (Ugy van ! a jobboldalon.) a Én a tanárokban talán jobban megbízom, mint sok ügyvédben, mert az ügyvédnek nagy praxisa van abban, hogy hog} r an kell a felekkel megegyezni, de a jogaka­démiai tanárok ezt a praxist még egyáltalán nem folytatták. (Rothenstein Mór : Meg fogják tanulni ! — Derültség.) Ezért feltétlenül helyes­lem ezt az indítványt, — amint mondám — már csak azért is, hogy bebizonyítsuk, hogy elvi alapon küzdünk a földreformért. Az előadói módosítást fogadom el. Elnök : Szólásra következik ? : Forgács Miklós jegyző : Létay Ernő Î Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés 1 Felszólalá­somban röviden két dologra kívánok kiterjesz­kedni. A felszólalók egy része a tanárokat, mint ilyeneket, gyakorlatiasság szempontjából stigma­tizálva igyekszik beállítani. Én ehhez a felfogás­hoz nem csatlakozom. A tanároknak ilyetén be­állítását nem helyeslem. A tudományos elő­képzettségű, általam igen nagyrabecsült tudomá­nyos műveltségük előtt és — mondjuk — az egész országnak, egész nemzetnek, egész emberi­ségnek előrehaladását biztositó tudományos elő­képzettségük előtt csak meghajolni tudok. De amikor ezt megállapítom, amikor a nemzet neve­lésére vonatkozó eme óriási lelki befolyásukat tökéletes mértékben ismerem el, teljes mérték­ben perhorreszkálom azt, hogy a földrendezés

Next

/
Thumbnails
Contents