Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

A nemzetgyűlés 233. ülése 1924. évi február hó 1-én, pénteken, 167 kérdésének gyakorlati megoldásával tanárokat Mzzunk meg. Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy olyan feltétlenül gyakorlati embernek, mint a földmivelésügyi minister ur, agyában ez a módosítás nem született meg. (Szilágyi Lajos : Klebelsberget gyanúsítom ! — Derültség ' balfelől.) Ez valami külső behatás folytán, hogy ne mondjam, valami protekció folytán került bele a szövegezésbe. Sőt abban is bizonyos vagyok, hogy ez nem is az előadó ur javaslata. Ezt valaki, vagy valakik bizonyos politikai vagy egyéni befolyás folytán szövegezték be ide, hogy egynéhány embernek, akik ilyen képesítéssel birnak, mint amilyen erős meghatározással az előadó ur ezt a képesítést módosító javaslatában beállítani igyekszik, a földrendezési eljárással kapcsolatban elhelyezést biztosítsanak. Nekem praktikusan volt alkalmam látni, hogy még törvényszéki bírák is, akik vidéken működtek és a tárgyaló bizottságokban megkezdték működésüket, akik elismert kiváló képességű emberek, kiváló bírák, elsőrangú gyakorlati emberek voltak pl. a büntetőjog vagy kereskedelmi jog terén, amikor odakerültek, hogy birtokiveket «vizsgáljanak felül, abszolúte tehetetleneknek bizonyultak, s amikor odakerültek, hogy a birtokbejárásoknál az egyes gazdasági szakértők véleményét felülbírálják, vizsgálják, teljesen tehetetlenül állottak ott, mert a kérdés, a terület, amelyen mozogniok kellett, ismeretlen volt előttük. Én tehát a magam gyakorlati tapasztalata révén azt láttam, hogy még a törvényszéki bírák, járásbirák között is csak azok voltak kiválóan alkalmasak a földrendezési eljárásra, akik egyébként ilyen ügyekkel, pl. a tagositási eljárások alkalmával már foglalkoztak. Ezeknek judiciuma, bírói mérlegelése és kogniciója, összekapcsolva azzal a gazdasági gyakorlati tapasztalattal, amelyet az élet adott meg nekik, tette őket leginkább alkalmassá arra, hogy a földrendezési eljárásnál helyesen műkőclhessenek. I*%N Ha tehát mi most azt a lehetetlen jogalkotást végezzük, hogy ilyen magas kvalifikációt kívánunk, mint amilyen a módosításban kontemplálva van, —tíz évi rendes jogtanári szolgálat, jogtudori oklevél, öt évi jogtanári szolgálat, egyetemi tanári képesítés — mindezek nem kvalifikálnak valakit arra, — ha egyébként egyénileg nem alkalmas — hog}

7 a földrendezési eljárásban résztvegyen. Ha még ehhez a módosításhoz azt fűzte volna hozzá az előadói javaslat, hogy »amennyiben egyéni képességük is van erre«, akkor megnyugtatást találnék benne, de így ridegen beállítva, " hogy »magántanári képesítés, tíz évi vagy öt évi tanári működés« képessé tegyen valakit arra, hogy a földrendezési eljárásban résztvegyen és ott gyakorlati hasznát is lássuk működésének — ha ez ebben a szakaszban törvényerőre emelkedik, lehet hogy haszna lesz belőle annak az általam igen-igen sajnált egyhéhány egyénnek, akik most nem tudnak a társadalmi életben elhelyezkedni, de a földrendezésnek ebből nem lesz semmi haszna sem. Sőt más szempontból nézve, a földrendezésnek nemcsak az a célja, hogy a földmivelés érdekeire legyen tekintettel a kérdés megoldásánál, hanem igenis, szociális megoldásnak kell lenni a földrendezés keresztülvitelénél, hogy megnyugtatást teremtsen. Ebben a pillanatban értesülök egy^olyan körülményről, amelynél fogva további felszólalásomat tárgytalannak tekintem. (Mozgás.) Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem, kíván-e valaki szólni. (New !) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan nyilatkozni. Neubauer Ferenc előadó : T. Nemzetgyűlés ! Előrebocsátván, hogy az általam előterjesztett kiegészítő indítványra vonatkozólag a prioritás jogát magam részére nem tartom fenn, méltóztassék megengedni, hogy csodálkozzam azon, hogy ez az indítvány oly nagy port vert fel, mert tényleg ugy áll a dolog, hogy információm szerint néhány ilyen jogakadémiai tanárnak elhelyezéséről van szó. (Szilágyi Lajos : Halljuk névszerint ! — Zaj.) Az elhelyezésük ilyen módon való eszközlésénél, minthogy ez a törvényes rendelkezés szükséges volt annak lehetővé tételére, nyilvánvalóan már előbb elbírálás tárgyát képezte az, hogy átlagos egyéni képességük megfelel legalább is annak a feladatnak, amelyre ki vannak szemelve. Egyébként csak azt vagyok bátor Gaal Gaston képviselő urnák szives figyelmébe ajánlani, hogy ha azok a jogakadémiai tanárok, akik Farkas Tibor képviselő ur szerint jogbölcsész etet. statisztikát, jogtörténelmet, stb. adtak elő, véletlenül fiatal korukban azt a diligenciát gyakorollak, hogy az ügyvédi képesítést megszerezték, ami esetleg lehetséges volt és egyeseknél meg is van, akikre nézve természetesen ez a törvényes rendelkezés nem volna szükséges, ugyanolyan egyéniségek lehetnének, mint azok az urak, akikről itt szó van, anélkül, hogy bármiféle különbséget tenne az alkalmasságuk szempontjából. Akinek ugyanis ügyvédi képesítése van, de soha ügyvédi gyakorlatot nem folytatott, hanem professzor volt, az ellen ngyanazokat a kifogásokai lehet emelni, mint az ellen, aki jogtudori oklevéllel megy a professzori pályára. Ezt csak a magam igazolására voltam bátor felemlíteni. Visszatérve még Dénes István képviselőtársam inditvánvára, megjegvzem, hogy amikor az 1922. : I. U. 32. §-ára Hivatkozott, félreértette az általam elő terjszetett eket az előbbi kikezdésnél. Bátor vagyok itt rámutatni arra, hogy amidőn én állandó bíráknak az OFB-hozvaló kinevezésére vonatkozóan indítványt terjesztettem elő, ezt abban a meggyőződésben tettem, hogy itt tényleg gyakorlati szempontból a legjobb bírálat erre a működésre csak fokozatosan lehet alkalmazni. Egyébként azonban a képviselő ur ajánlott és általunk el nem fogadott módosítása arra nézve, hogy hajtassék végre az 1922. : I. törvénycikk 30. §-a, teljesen felesleges volt, mert hiszen az végre van hajtva. T. i. az első kikezdésnél áll az, amit én a fokozatosságra nézve, az . állandó bírói tagokra mondottam, mert nincs semmi értelme annak, hogy a királyi Curiához felesleges számú olyan biró neveztessék ki, akinek praxisa földbirtokrendezésben nincs. Ezzel nem mozdítjuk elő az ügyet, hanem igenis nézetem szerint annak van értelme, amit most statuál a novella, hogy direkt lehessen az OFB-hoz bírákat kinevezni, szükséges azonban, hogy az illetők elnyerjék a képesitést, amely feltétele az ő kúriai vagy Ítélőtáblai biró kinevezésüknek. A második kikezdésben sincs fixirozva számszerűleg a bírák száma, hanem utasittatik az igazságügyminister, hogy a pénz24*