Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

IßO A ni'Mzelyijiilé.s 233. ülése 1924, olyan intenciói, amely a közélet tisztaságára vagy a képviselői állás függetlenségére, vonatkozik, csupán helyeselni lehet, Farkas Tibor t. képviselő ur részéről igen sokszor tapasztaltuk, hogy a legnemesebb intenciók sugallják felszólalását és állásfoglalását. Ha arról van szó, hogy valaki részt vett a földbirtokeljárás során akár mint szakértő, akár mint ügyvéd, akár mint biró a törvény végrehajtásában és ezáltal magának bizonyos körökben népszerűséget igyekezett szerezni és ezt, hogy ugy mondjam, lépcsőnek használja fel arra, hogy érvényesülhessen, ezt nem helyeslem, és ha arról volna szó, hogy összeférhetetlenségi törvényjavaslatot tárgyalunk, a magam részéről minden meggondolás nélkül elfogadnám Farkas Tibor t. képviselőtársam álláspontját, amelynek itt kifejezést adott. Azonban az ő határozati javaslatában más is van, aminek elfogadására már nem igen volnék hajlandó. Javaslatának második részében az ügyvédekhez címzett tilalomról van szó. Ebben a nemzetgyűlésben igen sokszor tapasztalhatni azt az elfogultságot, hogy bizonyos foglalkozásokat •— hogy magyarosan beszéljek •— kipécéznek. Hol a nagybirtokot, hol a grófokat támadják, hol, nem tudom, a csizmát kicsinyük le, hol az egyes iparvállalatok élén állókat támadják, vagy a képviselőket egyszerűen el akarják tiltani attól, hogy hasznos foglalkozásokat űzzenek. Tisztelettel vagyok bátor kérdezni a nemzetgyűléstől itt, az ország szine előtt, követtem-e el akkor hibát, amikor Schluckenauből ide áthoztam egy gyárat Magyarországra, amely a régi osztrák-magyar monarchia területén a legnagyobb bélésárugyár lesz, és én annak igazgatósági elnöke vagyok, igen vagy nem? (Gaal Gaston : Nem helyes 1) Azt hiszem, Gaal Gaston t. képviselő ur, hogy aki egy orsóval többet hoz ide, az sokkal több hasznot csinál, mintha mások irigységét felkelti. (Meskó Zoltán: Ide kell hozni, de nem igazgatósági tagságot vállalni ! —Gaal Gaston : Legalább húsz vállalatnak lehetnék igazgatósági tagja, mert felhívtak rá ! Nincs szó irigységről !) A képviselő urnák 700 hold földje van. Hagj^juk tehát a folytonos okvetetlenkedéseket, hogy ügyvéd vagy orvos ne lehessen képviselő. Minden társadalmi réteghez tartozó egyénnek, a nincstelen embernek (Meskó Zoltáu ; De a törvény végrehajtását ne gátolják !) is joga van arra, hogy ha valamely kerület érdemesnek találja bizalmára, itt felemelt fővel helyet foglaljon és ne legyen kipécézve. (Meskó Zoltán: Ne jöjjön a kerületembe védeni I) Nem Meskó képviselő ur beszédével vagyok bátor ezúttal foglalkozni, hanem Farkas Tibor t. barátom beszédével. Azt vagyok bátor kérdezni, — feltétlenül elismerve és honorálva t. barátomnak minden alkalommal megnyilatkozott jóhiszeműségét, — hogyan méltóztatik gondolni, hogy a jogrendszer megzavarására tilalmat állítsunk fel, amely in praxi oda vezetne, hogy ha az ügyvédi kamara például Kováts-Nagy Sándor ügyvédet kijelöli, ezt a megbízatást, melynek vállalására esküje és a törvény kötelezi, el ne fogadja. Ez abszurdum volna. Még Meskó Zoltán t. képviselő ur okfejtésére vagyok bátor néhány rövid kritikai megjegyzést tenni. Azt mondotta a képviselő ur, meg van győződve arról, hogy egyes képviselőket azért bíznak meg - akik különben ügyvédek is — évi február hó 1-én, pénteken. ügyfél képviseletével, mert befolyásuk van, amelyet érvényesítenek. Adós maradt azonban annak megmondásával, hol érvényesitik befolyásukat. Mert amennyire én választókerületemben egyesek érdekeiben eljártam, még azt sem sikerült megtudnom a földbirtokbiróságnál, ki a referens. Azonkívül pedig, amint méltóztatnak tudni, héttagú tanács van. Nem gondolom, hogy a héttagú tanácsnak mindegyik tagja hasra vágódnék — bocsánatot kérek ezért a közönséges kifejezésért—, ha egy nemzetgyűlési képviselőnek méltóztatik őt felkeresni, ha ugyan ez megtörténik. Ezt a nagy befolyást én el sem tudom képzelni, de őszintén megvallva, Meskó Zoltán képviselő ur vélekedésével szemben vitatom, hogy azt nem is tapasztaltam. Ellenkezőleg, igen sokszor tapasztaltam azt, hogy az érdeklődésem tárgyává tett közigazgatási ügyekben is máskint történt a döntés, ahogyan akartam. Természetesen mindig megvizsgálom, vájjon igazságosnak tartom-e azt az ügyet, amelyet képviselni kénytelen vagyok. Felvilágosítás kedvéért megjegyzem, hogy nem vagyok ügyvéd és igy nem pro domo beszélek, de igazságérzetemet érintette a kérdés és ez késztetett felszólalásra. A képviselőket igen különböző társadalmi rétegekből szokták választani. Franciaországban, méltóztatnak tudni, volt olyan idő, amikor az ötszáznéhány képviselő közül 250 állatorvos volt. (Létay Ernő : Ötvenhárom volt, de ez is sok !) En igy hallottam Hieronymi Károlytól, aki azt hiszem . . . (Létay Ernő : Baromorvos kell ide is Î) van olyan szakértő ebben a kérdésben, mint a képviselő ur, aki nem igen szokta meggondolni, amit, mond. Én nem szólaltam fel személyes kérdésben, amikor engem azzal vádolt, meg, hogy munkapárti voltam. Tisztelt képviselő ur igen rosszul volt informálva, mert én munkapárti sohasem voltam. Ahhoz hozzá vagyunk szokva, hogy az ellenzéknek mindent szabad állítani, de jegyezze meg a képviselő ur, hogy állítani anélkül, hogy bizonyítana, csak nőknek szabad, azért, mert nőkkel nem disputálunk. (Gaal Gaston : Házszabály ! Ilyen beszéd Î) Elismerem, nem vagyok azon a magaslaton, mint Gaal Gaston t. képviselő ur, de nem is igyekszem arra, hogy mindenben az ő Ízlésének megfelelően cselekedjem. Vagyok annyira független, hogy a magam ízlésétől kérek,tanácsot és nem Gaal Gastontól. (Zaj balfelől) Ő ugylátszik megfeledkezik arról, hogy nem az elnöki székben ül, ahonnan jogosan utasitgathat rendre másokat. Ezt a jogát csakis az elnöknek ismerhetem el és ennélfogva Gaal Gaston t. képviselő ur rendreutasitását" visszautasítom 1 (Felkiáltások balfelől : Ártatlan megjegyzés volt !) Ami pedig felszólalásomnak és állásfoglalásomnak igazi indokát illeti, bátor vagyok a következőket felemlíteni. Tudvalévőleg a képviselői választójog, tehát az aktív és a passzív választójog, valamint az összeférhetlenség külön-külön jogalkotások. Ami mindenekelőtt az összeférhetlenség et illeti, azt külön törvény szabályozza, ami pedig a választójogot illeti» azt nem törvény, hanem ezidőszerint rendelet szabályozza. Mar pedig eltekintve ettől a jogforrási különbözőségtől, nem tartanám helyesnek, hogy ilyen kérdést incidentaliter szabályozzunk. Ezért a részemről kifejtetteknél fogva