Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

í-18 A nemzetgyűlés 233. ütése J.'J24. évi február hó 1-éít,, pénteken. összeegyeztethető, sőt abból logikusan következik az, amit indítványomban feltettem, hogy nemzetgyűlési képviselő pedig nem szerepelhet mint felek szakértője és mint jogi képviselője. Szükségesnek tartanám ennek kimondását már a nemzetgyűlés leromlott tekintélyének emelése szempontjából is. Ha kizárjuk a nemzetgyűlési képviselőt abból, hogy szakértő, vagy jogi képviselő legyen, evvel még nem vettük el a nemzetgyűlési képviselőtől a módját annak, hogy érdeklődhetik a kerületének ügyei iránt. (KovátsNagy Sándor : Hogyan ? Nem lehet és nem szabad!) Tanácsot mindenkinek lehet adni. A tanácsadás, felvilágosítás . . . (Barthos Andor : Törvényellenes ! — Kováts-Nagy Sándor : Nem lehet ! Benne van a törvényben ! — Zaj. Halljuk ! Halljuk ! — Elnök csenget. — Gaal Gaston : Ha valaki hozzám jön tanácsot kérni, ne adhassak tanácsot ? Melyik törvényben van ez benne ? — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A bíróságnál nem lehet érdeklődni ! — Xagy zaj-) Elnök (csenget) ; Csendet kérek, képviselő urak. Farkas Tibor : Hiszen mi lehet a képviselő hivatása ? Az, hogy a helyes tényállást megmagyarázza az illetőknek, s ezenkívül ha a közigazgatási, vagy más bíróságnál anomália van, annak utánanézzen. Ez mind olyan, amihez egyénektől való külön megbízásra nincs okvetlenül szükség és különösen nem folyik ebből az, hogy valaki egyedül ebből élethivatást csinálhasson magának. Én nem állítom ezt, tisztán csak a tényekkel számolok, amelyek bekövetkezhetnek, ha ezt az anomáliát meg nem szüntetjük. Azt hiszem, hogyha indítványom elfogadtatnék, az egész ügyet mindenesetre sokkal higgadtabban, sokkal nyugodtabban kezelhetnők és nem adnánk módot arra, hogy valaki visszaélve a törvényben lévő latitüdökkel egyéni érvényesülése szempontjából a közérdekkel nem mindig összeegyeztethető, de nem is a köz érdekéből folyó magatartást tanúsítson. Bátor vagyok inditvánvom elfogadását ajánlani. (Helyeslés balfelől.) * Elnök : Szólásra következik? Bartos János jegyző : Meskó Zoltán ! Meskó Zoltán : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom, hogy az előttem szóló igen t. képviselőtársam indítványát a maga egészében nem fogadhatom el. Elfogadom az első részét, amely azt mondja, hogy az Országos Földbirtokerndező Bíróság tagja nemzetgyűlési vagy országgyűlési képviselővé nem választható sem időszaki, sem általános választásnál. Ez rendben van. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister ; Benne van a törvényben 1) Azt hiszem egyébként, erről intézkedés is történt. De semmi szin alatt sem tudom elfogadni azt az álláspontot, hogy ha egy nemzetgyűlési képviselő, egy népképviselő, akihez a választói, a nincstelenek, a szegény emberek, akik nem birnak ügyvédet fogadni, mint a nagybirtok, bizalommal fordulnak, akár mint az igénylők szakértője, akár mint tanácsadó szerepel, ez esetben abban a kerületben, ahol becsületes kötelességét teljesiti, a jövőben ne lehessen képviselővé választható. Szerény felfogásom szerint egy képviselőnek a mai viszonyok között ez nemcsak joga, hanem, kötelessége is, mert a vidéken nagyon szomorú tapasztalatok vannak. A gazdasági felügyelők, akiknek kötelességük lenne azt a kis nincstelen embert, azt a földnélküli igénylőt felvilágosítani, hogy mi illeti meg őt, mi az eljárás, mit kell tennie, hogy földhöz jusson, hozzá kell folyamodnia, mit kell csatolnia a folyamodványához stb. — egész határozottan és nyíltan megmondom — 70%-ban nem teljesitik a kötelességüket ugy, amint azt tőlük elvárhatnék. Azt látjuk, hogy a nagybirtok képviselői mindent elkövetnek, hogy a kisembert elüssék a földigényétől, ha nem megy fenyegetéssel, akkor rábeszéléssel, lebeszéléssel dolgoznak, azt mondják : barátom, miért vár maga itt olyan sokáig, nem lesz ebből semmi, elégedjék meg egy kis haszonbérlettel 1 A szegény ember gondolja, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, s a legtöbb esetben enged a rábeszélésnek. Nem akarok bőven beszélni erről a kérdésről, de mentül közelebb jutunk az általános, titkos és egyenlő választójoghoz, amikor tényleg a nép igaz barátai lesznek a képviselők, annál inkább kell hogy érvényesüljön az az elv, hogy a nép képviselője az ő népéért dolgozhassék, és ettől a jogától és kötelességétől senkit elütni nem lehet. (Kováts-Nagy Sándor : Ez népszerüséghajhászás !) Azt mondja a képviselőtársam, hogy ez népszerüséghajhászás. Hát ha valaki kötelességét teljesiti, a népet szereti és a népért dolgozik, az igenis népszerű lesz ; aki pedig a népért nem dolgozik, aki nem törődik a néppel, az nem lesz népszerű. Ez egészen világos. Ennél a kérdésnél azonban kénytelen vagyok egy n ásik szempontot figyelembe venni. A, képviselőket ez az indítvány elütné attól a joguktól és kötelességüktől, hogy a szegény, gyámoltalan, magára hagyott falusi népet képviselhessék mint gazdasági vagy jogi szakértők. Hangsúlyozom, hogy itt is önzetlenséget tételezek fel, t. i. hogy ezt a kötelességét a képviselő önzetlenül és díjtalanul végezné a saját kerületében. Gaal Gaston t. képviselőtársam a tegnapi ülésen nagyon helyesen mutatott rá olyan, dolgokra, amelyek a képviselői állással összeférhetíenek. Rá ez János t. képviselőtársamnak szintén volt hasonló indítványa, amelyet egyhangúlag el is fogadtunk. Ha megáll az, hogy a képviselő nem igényelhet földet, akkor százszorta helytállóbb, vagy legalább annyira helytálló az, hogy a nemzetgyűlésnek ügyvédi gyakorlatot folytató képviselői ne lehessenek a nagybirtokosok képviselői, s a megváltásra kerülő nagybirtokot semmi szin alatt se képviselhessék. Lényeges különbség az, hogyha én mint nemzetgyűlési képviselő azt a szegény embert képviselem, aki, ha akarna sem fizethetne, vagy képviselem az 1000-, vagy 100.000 holdas uradalmakat, különösen akkor, amikor ezt országszerte tapasztaljuk,— és ezt itt ünnepélyesen leszögezem, mért ez a tényállás, ez a valóság. (Kováts-Nagy Sándor : Mondjon le a képviselő ur a bérletéről, ha az ügyvédtől ezt kívánja !) Állami birtokot nem is vehetek bérbe, képviselő ur ! (Kováts-Nagy Sándor : Mindegy !) A tisztelt nagybirtokosok és különösen a háborús vagyonok tulajdonosai nagy előszeretettel szaladnak ügyvéd-képviselőkhöz, (Kováts-Nagy Sándor : Nem lehet eltiltani a foglalkozásától ! Ebből él!) és mentül demokratább az illető, annál inkább. (Kováts-Nagy Sándor : Tessék lemondani