Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-233

IM À nemzetgyűlés 288. ülése 19,24 utolsó pontjaként felveendőnek tartom a következő szöveget '. »A tárgyaló bizottság ülésén, illetőleg a tárgyalási idő alatt a községben a rendet és a fegyelmet a tárgyalás vezetésére kiküldött biró tartja fenn. A karhatalom igénybevételét és a kihágási büntetés fokozatait a földmivelésügyi minister, a belügy- és igazságügy minis terek kel egyetértésben, rendeletileg szabályozza.« T. Nemzetgyűlés ! Aki résztvett a földreformtárgyaló bizottság ülésén, tapasztalhatta, hogy az eddigi fegyelem és rendtartás nem vált be. Eddig kormányhatósági rendelet alapján a főszolgabírónak tétetett kötelességévé, hogy a tárgyalás ideje alatt a rendet és a fegyelmet ugy a bizottságban, mint a községben fentartsa. A legtöbb esetben a főszolgabíró nem is törődik azzal, hogy tárgyalás van, sem ő, sem képviselője nem jelenik meg. Rendzavarások pedig rendszerint előfordulnak. A birónak nem lévén fegyelmi joga, egyszerűen összepakkolja az iratokat és elmegy. Távozása után másfél év telik el, mig uj tárgyalást tűznek ki, ha utána járnak is az érdekelt felek vagy a képviselőjük. Én azt hiszem, nagyon üdvös és célszerű volna, ha az általam proponált szöveg felvétetnék és magának a birónak adatnék meg a fegyelmi jog. Ezen szakasz folytán egészen más szerepkörhöz jut a biró a bizottságban, mint eddig. Egyébként is a birónak általam proponált fegyelmi joga a legkisebb perben is megvan. Ilyen nagyfontosságú feladatkörben tehát, amilyent a tárgyaló biró tölt be, igenis meglehet ezt neki adni anélkül, hogy bármilyen törvénybe vagy szabályba ütköznék ez a külön felhatalmazás. Ajánlom a t. Nemzetgyűlésnek elfogadásra a proponált szöveget. Elnök : Szólásra következik ? Bartos János jegyző : Létay Ernő l Létay Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak azzal a tendenciájával, amelyet az eredeti szöveg képvisel, tökéletes módon egyetértek, bár el kell ismernem, hogy nagy jelentőséget a névjegyzékek összeállításának és felülvizsgálásának a mai napon már csak azért sem tulaj donithatok, mert hiszen tudvalevőleg az Országos Földbirtokrendező Bíróság az igényjogosultak összeírásában és felülvizsgálásában már annyira előrehaladt, hogy az én magánértesülésem szerint ez év júniusára alig-alig marad az országban olyan hely, olyan község, ahol az igényjogosultak érdemességi felülvizsgálata az Országos Földbirtokrendező Bíróság révén meg nem történt volna. Ha tehát valamiféle jelentősége van ennek a szakasznak, akkor ez csak az ujrafeívétel szempontjából jöhet tekintetbe. Ezt nem is lehet figyelmen kívül hagyni, mert egy további szakaszban az ujrafelvételnek igenis helyt fogunk adni, sokkal tágabb mértékben, mint amilyen mértékben az eredeti törvényalkotás, az 1920. évi XXXVI. te. alapján, ez az ujrafeívétel eszközölhető lett volna. Épen azért, mivel az ilyen újrafelvételi esetekben bizonyára a pót jelentkezésre is meg lesz adva a mód és az érdemesség ujabb elbírálásának is a jelen törvényalkotás alapján újra helye lesz, igazságérzetem követeli, hogy rámutassak néhány visszásságra, néhány igazságtalanságra, amelyet majd annak, idején érvényesíteni lehet. Azokat a megbélyegző kihagyásokat, amelyeket az eredeti törvény 3. szakasza tartalmaz, különösen pedig annak 6. pontja, mely ellen akévi február hó 1-én, pénteken. cióm irányul, lehetetlennek tartom és igazságérzetemmel sehogy sem tudom összeegyeztetni. Nem tudok az olyan jogalkotásnak hive lenni, amely az apák bűneit a gyermekeken is megtorolja. (Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Nem tudok olyan jogalkotásnak, olyan méltánytalan eljárásnak hive lenni, hogy azért, mert az apa valamely bűncselekményt követett el, a család tagjai gazdasági téren retorzióban részesüljenek. Az is ellenkezik igazságérzetemmel, hogy már rég elfeledett bűnök miatt, amelyekért az illető 25—30 esztendeje — leszek bátor majd erre nézve egy példát is felhozni •— megszenvedett, azt az embert most osztentativ módon bocsátva közszájra, talán kifüggesztve a községi képviselőtestület által erre rendelt fekete táblán, ismét a falusi közvélemény szájára bocsássuk és egy ujabb megbélyegzésnek tegyük ki, pedig bűncselekménye talán nem is volt olyan nagy, hogy a közvélemény, a köztudat már régen el ne felejtette volna. A következő példát vagyok bátor erre nézve felhozni. Az egyik általam ismert községben van egy igen tisztességes, becsületes polgár, egy iparosember, aki a földhözjuttat ásnál igényét bejelentette, akinek mint önálló iparosnak, magától értetődően egy katasztrális holdra volt igénye. Eszeágába sem jutott, hogy ott valaki kifogásolni fogja az ő jelentkezését, érdemességét. Az illető igen becsületes, érdemes polgára annak a községnek, aki semmiféle tekintetben, sem erkölcsi, sem megbízhatósági tekintetben kifogás alá nem eshetett. A bűnügyi nyilvántartóban azonban a következő pont szerepel : Három napra elitélték orgazdaságért 27 esztendővel ezelőtt. Amikor ugyanis 19 éves volt az illető, egy pajtása a pipáját, melyet egy barátjától lopott el, otthagyta az ő lakásán, ezért a bíróság őt annak idején, bizonyára méltán, bűnösnek találta és három napra elitélte orgazdaságért. Ennek alapján most ezt az embert, akit 27 évvel ezelőtt három napra ítéltek el orgazdaságért s aki ma földhöz jutott volna, ki akarták zárni és a nagybirtokosok képviselői valóságos harcot indítottak, hogy az ilyen emberre vonatkozik a törvénynek az a szakasza, amely az érdemetlenséget állapítja meg. (Barthos Andor : Ki is zárták?) Bocsánatot kérek, nem zárták ki, de én nem a kizárást tartom fontosnak, hanem az illető egyén meghurcoltatását. Én ebből a szempontból vizsgálom a kérdést. Az, hogy őt nem zárták ki, nem annak tudható be, mintha az azon a tárgyaláson részt, vett jogászok felfogása nem abban az irányban működött volna, hogy az illetővel szemben a törvény retorziv hatását érvényesítsék, hanem annak volt betudható, hogy a tárgyaló biró méltányosságával nem tartotta összeegyeztethetőnek, hogy az illetőt ilyen bűncselekményért kizárja. De az a biró lehetett volna olyan biró is, aki a törvény hideg betűjét hajtja végre és az emberi méltányosságot nem engedi érvényesülni. Lehetetlennek tartom azt, hogy forradalmi bűncselekményekért ma, négy évvel a forradalom után büntessünk egyéneket, holott tudomásom szerint igen magas közjogi méltóságokat töltöttek már be olyan egyének, akik igenis, nagyon exponálva voltak a forradalmi mozgalmak alatt. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Az a falusi kicsiny ember nem hoz-