Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

128 J: nemzetgyűlés 232. ülése 1924 a névjegyzékbe való felvételt kérni. Nem vagyok egészen tisztában azzal, hogy miféle értelme van ennek a két bekezdésnek igy egymással szemben. Először a bekezdés szerint összeírják az igénylőket, az összeírást felülvizsgálják, megállapítják a névjegyzéket Most egyeseket kihagynak a névjegyzékből, egyeseket benthagynak a névjegyzékben. Most annak, akit kihagytak a névjegyzékből, rekurrálni, fellebbezni kell és efelett azután elkezd ítélkezni az OFB., amikor elintézi a felszólalást. megállapítja, hogy csakugyan érdemes az illető, fel kell venni. Nem tudom, hogy ez az egész, dolog mire való, amikor a második bekezdés azt mondja: ráértek emberek, ne nagvon szaladjatok, hogy magatokat az Összeírásba felvétessétek, mert hiszen a második bekezdés szerint nektek addig van időtök, amig csak a biró az eljárást meg nem kezdi; sőt nemcsak addig van jogotok a jelentkezésre, hanem azután is, mert azután még a vezető bírónak határnapot kell kitűznie az utólagos jelentkezésre. Ebből nagy zavarok származhatnak. Az első bekezdés alánján lefolyik az egész, a névjegyzék összeállítására vonatkozó eljárás; most az a névjegyzék fölmegy az OFB-hoz, mert hiszen az OFB. dönt véglegesen (Hegedüs György: Nem megy fel!); vagy nem megy fel, hanem megvárják, amig jön az egész ügy felterjesztése, mert hiszen ezt világosan kivenni nem lehet. Lehetséges az is, hogy felterjeszti a biró. mert joga van hozzá, a törvény nem tiltja és mert az OFB. hatáskörébe tartozik, hogy a felvétel felet döntsön és nem köteles bevárni az eljárás végét, előzetesen is dönthet; tehát csak a tárgyaló biró gusztusától fog függni, hogy azt felterjeszti-e vagy nem. Ez is késedelmei' szenvedhet tehát. De tegyük fel, hogy az utasításban benne lesz, hogy ne terjessze fel, csak a végén. így nem érteni az egész dolgot. Miért legyen egy ilyen közbevetett felszólalás és hogy ez a felszólalás miért nem történhetik meg az érdemben beadó t észrevételeknél, mert hiszen jogászilag csak akkor van értelme külön felszólalásnak, ha nekem nincs alkalmam érdemben nyilatkozni, de ha az OFB. úgyis az érdemmel együtt intézi el a felszólalás kérdését, akkor teljesen elégséges, hogy az észrevételekben kérjem a reparációtl De a magam részéről látok még itt eg-y lényeges hibát. Amikor a bíró megérkezik a faluba, megkezdi a tárgyalást, utólagos határidőt tüz ki. De nincs kimondva, hogy ez az utólagos határidő mennyi legyen. Igaz, hogy látom, hogy a t. túloldal, a kormánypárt részéről módositás fog benyujtatni etekintetbeu, mert Mszeu azt, íme, előre jelzi az a csomó, amelyet nekünk ideadtak s amelyben a t. kormánypárt módosításai foglaltatnak; módositás fog tehát benyujtatni, hogy a második bekezdés negyedik sorában a »jelentkezésre« szó után beszúrandó lesz: »legfeljebb 15 napi utólagos határidő tűzendő ki.« Ez rendben volna, ha á 15 napot kitűzik. Miután azonban azt mondja, hogy: »legfeljebb 15 nap«, lehetséges, hogy ennek keretén belül egy napot fognak kitűzni az utólagos jelentkezésre, — hiszen: legfeljebb 15 nap van. Meg kellene tehát az alsó határt is állapítani. Ezért ón azt indítványozom, hogy a »jelentkezésre« szó után a második bekezdésben beszurassauak a következő szavak: »legalább 8 és legfeljebb 15 napi«. Amikor már ott van a biró, a 8 napot elegendőnek tartom. m Most még azzal á kérdéssel akarok foglalat/-?' január hé 31-én, csütörtökön. kőzni, amellyel Farkas István t. képviselőtársam foglalkozott, hogy ugyanis a névjegyzék összeállítása alkalmával, az összeíráskor, aa összeírás felülbírálásakor döntetik el az a kérdés is, hogy valaki érdemes-e a földhözjuttatáshoz, vagy sem. Én, aki gyakorlatból ismerem ezt a kérdést, igen sokszor szomorú esetek tanuja lehettem. A leglehetetlenebb jogcímeken alkalmazzák a törvény 3. Í-át és zárják el az embereket a földhözjuttatástól. Mikor az OFB kimondia valamely birtokra, hogy a megváltási eljárás megindítható ellene, akkor azonnal megindul a hajsza: az uradalmi fiskálisok, az uradalmak összes kasznárjaí, ispánjai, minden megmozdítható ember egyszerre átalakul detektivvé, egyszerre kopóvá válik és mindenkinek lettjétvolt ját, múltját, jövendőjét, mindenét kikutatják, jegyzékbe foglalják, a legrémesebb pletykáknak helyt adnak, és valósággal minden igénylő neve mögött egy nagy bűnlajstroni van, ugy hogy mikor az a szegény ember jelentkezik, akinek nincs semmi más bűne, mint hogy a másiknak több földet, vagy túlsók földet adott az Isten és neki meg megengedi a törvény, hogy jelentkezzék, kérjen abból egv darabot, akkor az történik, hogy az ő becsülete válik rögtön a tárgyalás substratumává, rögtön a vádlottak padjára ültetik és neki ott végig kell szenvednie egy stigmatizáló, becstelenitő eljárást: a végén pedig igen sokszor sok érdemes, derék ember, akit az egész község, az egész falu tisztel, mint becsület vesztett hagyja el a tárgyalótermet. (Ugy van! balfelől.) • Emlékszem egy esetre. Az egyik községben az egyik legtiszteltebb ilyen gazdáról volt szó. Szó volt arról, hogy ő a törvény kedvezéséből esetleg egy mintagazdasághoz jusson. Jelentkezett tehát az az ember, aki annak az egyébként szegény községnek első gazdája, egy rendkívül érdemes és értelmes ember volt, két vitézségi éremmel, arany vitézségi éremmel is, a mellén; meg is nevezhetem: Cseh Lajos, Alsóiszkászon. (Egy hang jobb felől: Nem fontos!) Arany vitézségi és nagyezüst vitézségi érme van. S akkor egyszerre odaállt az uradalom, s | azt mondta, hogy az az ember érdemetlen, mert lopott. Csakugyan kiderült, hogy legénykoraban virtuskodásból, habár elég jómódú gazda fia volt, csakugyan elkövetett egy stiklit, mert nem kapott elég pénzt az apjától. Ugyanis ilyenkor ezek a legények ugy szoktak tenni, ugye, hogy csupa virtuskodásból feltörnek egy magtárt és elvisznek egv zsák búzát. (Egy hang jobb felől: így nem szoktak tenni!) Tisztelt képviselőtársam! Ne tessék itt tartuffe-eskedni, ne tessék itt müfelháborodást rendezni; megtörténik ez is; de azért abból a 20 éves gyerekből, abból a suhaneból válhatik ig'en derék, érdemes és becsült férfi. És t. képviselőtársam, ha önnek még az sem elég, hogy egy nagyezüst és nagyarany vitézségi éremmel tette jóvá ezt a hibáját, nagyon sajnálom t. képviselőtársam, de akkor azt hiszem, sohasem tudjuk megérteni egymást, mikor arról van szó, hogy jóakarattal letárgyaljunk egy törvényt, amellyel segíteni akarunk. Elnök: Figyelmezetem a képviselő urat, hogy a tanácskozásra szánt idő letelt, méltóztassék beszédét befejezni! Rupert Rezső: Befejezem beszédemet. Azt akarom, hogy a földreformeljárás ne váljék alkalmává annak, hogy mindenféle ehetetlen jogcímeken embereket becsületüktől megfoszszaíiak. Azt akarom, hogy adassanak meg nem ilyen erkölcsi és más, szétfolyó jogcímek arra.