Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

Ä nemzetgyűlés 232. ülése 1924. hogy ki milyen címen érdemetlen. Mert lia pl. odajön egy szegény nő, aki véletlenül egy gyermeket szült házasságon kívül, akkor az egész tisztelt társaság összeröffen nagy képpel, hogy ez- micsoda erkölcstelenség, pedig azt az erkölcstelenséget, amelynek ez a következménye volt, mindenki hajlandó minden pillanatban elkövetni, mihelyt aem látják. Az ember restelli, hogy emberek, komoly férfiak adják a bankot, adják az ártatlant, adják nem tudom, a szűzies tisztaságot és ezt a szegény, szerencsétlen kis nőt, aki ott jelentkezik, aki mindenesetre a becsületét megmentette azzal, hogy azt a gyereket, aki házasságon kívül nemeztetett, világrahozta, elűzik, becstelennek nyilvánítják. Az ilyen gyerekeskedéseket lehetetlenné kell tenni. Oda kell visszatérni, hogy ki ellen állapított meg jogerős birói Ítélet valami kifogásolni valót. Erre az egyre lehet adni, de semmi másra. Hogy ott esküdtszéket tartsanak, azt megengedni, tűrni nem szabad. Igenis, akiket bűntett miatt vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt elitéltek, és pedig ismételve vagy pedis: igen rövid időn belül, úgyhogy annak hatása még nem enyészett el, ám tessék ezeket mellőzni, a többinek azonban hagyjanak békét, mert a földreformeljárás nem arra való, hogy esküdtszéket, Ítélkezést folytassunk emberek felett. Csak egyet vagyok bátor ínég három négy szóval megemlíteni. Megtörténik országszerte, hogy még mielőtt az OFB. Ítéletet hozott volna, az egyes kiküldött bírák magas költségbiztositékokat szednek be. Például most Kislődről írják, hogy aki házhelyet irat, — még- csak irat — csak akkor veszik fel, ha tizenhatezer korona biztosítékot letesz, aki pedig földet irat, a'bban csak akkor lehet része, ha négyszögölenként tizenöt koronát letesz. A törvényben erre semmiféle határozat sincs, de ki kell mondani, mert ez az nzus országszerte dívik, hogy míg az OFB. Ítéletet nem hozott, tehát amíg a nép nem látja, hogy valóban hozzájut a földhöz, addig ne lehessen tőle semmiféle költséget követelni. Hogy mindazt, amiket elmondtam, realizálni lehessen, bátor vagyok a következő indítványt beadni. (B. Podmaniczky Endre: Már nem lehet beadni! — Dénes István: Miért ne lehetne! Majd az elnök fogja megmondani!) Uj harmadik bekezdés gyanánt javaslom (oltassa): »Érdeuietleuség címén csak az mellőzhető, aki bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt ismételve, vagy öt éven belül jogerősen elitéltetett«. Uj negyedik bekezdés gyanánt indítványozom (olvassa): »Mielőtt az Országos Földbirtokrendező Bíróság Ítéletét meghozta, költségbiztositék vagy előleg Kern miféle jogcímen nem követelhető.« Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. A mentelmi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Rubinek István: T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés 1924. évi január 30-iki ülésén Lendvai István nemzetgyűlési képviselő uratanemzetgyülés elnöke a mentelmi bizottsághoz utasította a nemzetgyűlés ülésén tanúsított magaviselete miatt, A mentelmi bizottság folyó hó 31-én tartott ülésében az előtte fekvő gyorsírói jegyzetekből tény gyanánt megállapította, hogy Lendvai István nemzetgyűlési képviselő ur a tárgyalás menetét közbeszólásaival ismételten zavarta. Megállapította azt is, hogy eme magaviselete' miatt az elnök ur részéről kétizél*? január hó 31-én, csütörtökön. 129 ben rndreutasitáaban részesült, zavaró magaviseletét azonban ennek ellenére tovább is folytatta. Ezért az elnök kérdést intézett a nemzetgyűléshez, óhajtja-e a nemzetgyűlés, hogy Lendvai István nemzetgyűlési képviselő ur a mentelmi bizottsághoz utasittassék. A nemzetgyűlés ilyetén módon határozott és a mentelmi bizottság ennek következtében tárgyalás alá vette az ügyet. Miként az imént említettem, tényként állapíttatott meg Lendvai István nemzetgyűlési képviselő ur ezen zavaró magaviselete. A mentelmi bizottság megállapitotta továbbá azt is, hogy a képviselő ur a mai ülésen a nemzetgyűléstől önként ünnepélyesen bocsánatot kért az előző ülésen tanúsított magaviselete miatt. Ilyen tényállás mellett a mentelmi bizottság egyhangúlag hozott határozatával azt a javaslatot terjeszti a nemzetgyűlés elé: mondja ki a nemzetgyűlés, hogy Lendvai István nemzetgyűlési képviselő urat a folyó hó 30-án tartott ülésén tanusitott magaviselete miatt a házszabályok 258. §-a érelmóhen a nemzetgyűlés ünnepélyes megkövetésére utasitja. Tekintettel azonban arra, hogy nevezett képviselő ur a mentelmi bizottsághoz történt utasítása után a nemzetgyűléstől^ önként ünnepélyesen bocsánatot kért, mondja ki egyúttal a nemzetgyűlés azt is. hogy nevezett képviselő ur ezáltal a házszabályok rendelkezésének és a mentelmi bizottság határozatának már eleget tett. (Helyeslés.) Elnök: A házszabályok 258. §-a értelmében vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést : méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Ipen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig javaslatot teszek legközelebbi ülésüuk idejére és napirendiére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pénteken, február hó 1-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a földreformnovelláról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. Méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni! (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Eőri-Szabó Dezső képviselő ur a. házszabályok 215. $-a alapján kért szót. Eőri-Szabó Dezső : T. Nemzetgyűlés! Nem szándékom a szenvedélyeket felkavarni; remélem, hogy nyugodtabb és méltóságteliesebb atmoszférában fog meghallgatni a t. Ház, mint tegnai). (Felkiáltások a johbfelől: Maga csinálta!) A tegnapi napon, amikor szerintem képviselői kötelességemnek téve eleget egy országos, sőt világraszóló panamaügy kivizsgálását sürgettem, a személyes invektivak egész orkánja zúdult fel, (Hedry Lőrinc: Jogosan, megérdemelten!) különösen pedig azért, mert egy hírlapban megjelent vádat itt felolvasni bátorkodtam. Tisztelt Nemzetgyűlés! Abban az esetben, ha a megvádoltak a vádaskodó _ ellen eljárást indítottak volna, akkor talán jogosan vádolhattak volna engem bizonyos illojális magatartással. (Dínich Ödön: Ön vádolt! Magáévá tette azt, amit mások mondtak! —- Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Eőri-Szabó Dezső: Mert tény az, hogy mindnyájunkat megvádolhatnának hírlapban alaptalanul, méltatlanul. De akinek — mint ahogy kell, hogy mindenkinek az legyen—- drága a becsülete, annak vigyáznia kell. hogy ne múljanak el hónapok anélkül... (B. Podmaniczky Endre; Már megint kezdi! — Nagy zaj 18'