Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

122 J nemzetgyűlés 232. ülése 1924. Elnök : Dénes képviselő ur indítványát visszavonta. Nagy Ernő : Én is visszavonom ! Elnök : Nagy Ernő képviselő ur is visszavonta indítványát, Marad Gaal Gaston képviselő ur indítványa. A vitát bezárom. A minister urat illeti a szó ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Először is kénytelen vagyok Nagy Ernő t, képviselőtársam felszólalására néhány megjegyzést tenni. (Horváth Zoltán : Visszavonta !) Nem az indítványra vonatkozólag, hanem a kifejezéseire vonatkozólag. (Ugy van! jobb felől.) T. Nemzetgyűlés ! Azt vágni ide egyenesen a kisgazdaképviselők közé, hogy a kisgazdaképviselők, nem tudom, elárulják a falut, vagy más ... (Nagy Ernő : Nem ! Nem teljesitik azokat a kötelességeket, amelyek teljesítését megígérték a népnek ! — Zaj) Elnök : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: Igen t. képviselőtársamnak ügyeimébe ajánlom, hogy én is kisgazdaképviselő vagyok és azonosítom magamat a többi kisgazdaképviselőtársaimmal (Éljenzés jobbfelöl.) és leszögezem azt a tényt, hogy tiltakozom az ilyen kijelentés ellen. Nem ismerhetem el akármelyik képviselőtársamnak, annál inkább Nagy Ernő képviselőtársamnak aki uj r képviselő ebben a nemzetgyűlésben, hogy akár a kisgazdát ársa dalom, akár az ország érdekében többet dolgozhatott volna, vagy módja lett volna, vagy többet akart volna is dolgozni, mint a kisgazdaképviselők azt teljesítették. (Nagy Ernő : Ezt nem is mondtam ! -— Horváth Zoltán : Majd a történelem, minister ur !) Meg kell állanom ennél a kijelentésnél. Mit tapasztalunk az életben ? A mai rettenetes viszonyok között, amikor e megcsonkított ország megnyomorított lakosságának nyakán óriási teher, drágaság, nyomorúság, adók és minden van, akkor halljuk künn, ahol csak panasz merül fel, hogy — sok helyen, nem mondom, hogy mindenhol — a tisztviselőknek, vagy az úriembereknek az a része, amelynek nincs Ínyére, hogy ebben a nemzetgyűlésben még kisgazdák is ülnek, azt mondja : »Igen, neked nincs ruhád, te nyomorogsz, neked sok az adód ! Hiszen kisgazdakénviselők vannak az országházban, azok csinálják ezeket !« (Felkiáltások jobbfélöl : Ez iff2/ van! —- Cserti József: Baj, hogy ilyen kevesen jöttek be !) T. Nemzetgyűlés! Annak, aki tárgyilagosan nézi a helyzetet, ilyen kijelentést tennie nem szabad. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha pedig- kívül álló emberek akár rosszakaratból, akár a helyzet nemismeréséből ilyen nyilatkozatokra ragadtatják magukat, akkor annál inkább elváriiatnók eíry nemzetgyűlési képviselőtől, —• akinek módjában van itt látni a helyzetet, akinek módjában van és kell is ismernie az ország nyomorúságos állapotát és akinek tudnia kell, hogy ennek egyik osztálya sem lehet különlegesen oka és egyik osztály sem tudja ezt megváltoztatni (Ügy van jobb felől.) — hogy akkor az ilyen rosszindulatú, a legrosszabb indulatra vezethető kijelentéseknek ne adjon tápot épen a nemzetgyűlés padjairól. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát a magam részéről ezt a kijelentést a leghatározottabban visszautasítom (Helyeslés jobbfelöl.) és kérnem kell i. képviselőtársamai arra, hosy ilyen hirtelen odadobott szavak következménveit máskor jobban méltóztassék megfontolni. (Helyeslés jobbfélöl.) T, Nemzetgyűlés! Ami magái a módosító évi január hó 31-én, csütörtökön. javaslatot illeti, én az általános vitánál tényleg rámutattam arra, hogy nem tartom helyesnek, ha emitt-amott az országban a földkiosztásnál olyan rendszert követtek vagy alkalmaztak, hogy a legkisebb igénylőknek a nekik juttatott földet a községtől igen nagy távolságra adták ki, feltéve ha közelebb is lehetett volna azt kiadni. Én akkor ezzel a témával foglalkozva, megmagyaráztam, mi ennek a hátránya és mennyire lehetetlen helyzetbe sodorja azokat a kisembereket, akiknek igavonó állatjuk nincs. Én is ezen az állásponton vagyok és már az általános vitánál jeleztem, hogy ha a novellából törvény lesz és a földmivelésiigyi miniszternek meglesz az a joga, hogy az egyes tanácsok ítéleteit megfellebbezhesse az elnöki tanácshoz, ha azt látom, hogy ok nélkül adták azokat a földeket, esetleg igen messze, amikor közelebb is kiadhatták volna, az ilyen ítéleteket mindenesetre meg fogom fellebbezni az elnöki tanácshoz. Ezt kijelentem és nem azért jelentem ki, hoery csak mondjak valamit, hanem kijelenteni azért, hogy ha én maradok ezen a helyen, így kívánom gyakorolni azt a jogot, amelyet nekem a törvény ad. Rupert Rezső : De ha nem marad!) Ha az általános heb^zetet nézzük is, azt látjuk, hogy esetleg lesznek az országban egyes helyek» ahol talán a birtokos, akinek a birtokából a föld elvétetik, azon iparkodik, hogy azt a földet minél messzebb juttassa az igénylőknek, ilyen esetben feltétlenül gondoskodnunk kell az orvoslásról . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem képviselő urak, méltóztassanak megengedni, hogy ha már felálltam, én is beszélhessek. Elég türelemmel hallgatom képviselőtársaimat. Jelezni akarom azt, hogy nem a saját érdekükben dolgoznak azok a nagybirtokosok, akik esetleg erre törekednek, — mert hiszen azt nem lehet mondani, hogy minden esetben igy van, mert igen sok esetben igen szépen ott adták ki a földeket, amilyen közel csak lehetett és a nagybirtokos is azon volt, hogy a földet olyan helyen juttassa, amely megfelel az igénylőknek. De mondom, ha vannak olyan esetek, — amint pár esetben tényleg előfordultak ilyen esetek — az a nagybirtokos nem a saját maga előnyére erőlteti ezt ki — ha ki tudja erőltetni — mert jelezhetem, hogy ha a birtokreformtörvény végrehajtatik Magyarországon, akármilyen < nemzetgyűlés, vagy akármilyen kormány jön is, én azt hiszem, a novellát követnie kell egy általános tagositási eljárásnak ebben az országban. (Ugy van ! balfelől.) Mert lehetetlenség — különösen a dunántúli részeken, de máshol is — ha az intenzivebb gazdálkodásra minél jobban rá lesz szorítva nemcsak az ország, hanem a birtokosság maga is, hogy azok a széttagolt földek, amelyek ma jellemzik, különösen a dunántúli részeket — ha pl. egy embernek van 30 hold földje, az harminc helyen van és egymástól egy óra járásnyira — igy maradhassanak. Már pedig, ha a tagositási eljárás bekövetkezik, amely most is folyik, de nagyon kis mértékben, — akkor a tagositási eljárás elve az lesz, hogy akinek legkevesebb földje van, annak leg-közelebb, akinek kissé több földje van, annak kissé messzebb, akinek pedig legtöbbje van annak legmesszebb adnak földet, ennél az eljárásnál tehát, amelynek szerintem be kell következnie, nem szolgál a nagybirtokosoknak előnyére, ha most a földet nagyon messze adják ki, mert a tagosításnál azok a kisemberek úgyis csak oda kerülnek a község alá, annak pedig, akinek nagyobb birtoka van,