Nemzetgyűlési napló, 1922. XX. kötet • 1924. január 29. - 1924. február 20.

Ülésnapok - 1922-232

A nemzetgyűlés 232. ülése 1924. földhöz juttatandók.« Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Elnök: Kivan még valaki szólani! Csik József: T. Nemzetgyűlés! Már itt a nemzetgyűlés előtt kifejezésre jutott, az a gondolat, — ami különbén a dolog természetéből is következik — hogy lesznek olyan helyek, ahol az igények kielégitése lehetetlen lesz, azon egyszerű okból, mert abban a helységben nincs olyan területű nagybirtok, amellyel az igényeket ki lehetne elégíteni. így tehát magától adódik a gondolat, hogy telepítésekre lesz szükség már a törvényes intézkedések folytán is. A telepítéseket a novella sem zárja ki, sőt bizonyos szempontból kezdeményezi is a telepítéseket. Én azonban szeretném, hogy ha a fenmaradó területekből bizonyos mértékig a kisbirtokosok is kielégítést nyertek, a telepitések is eszközölhetők legyenek. Tudok egy konkrét esetre is hivatkozni. Mezőkövesden például nincs olyan nagyterületű nagybirtok, hogy az igényeknek csak kis hányadát is k'i tudnák elégiteni. Mezőkövesd határán kivül azonban van egy nagybirtok, amelyre a mezőkövesdieket át lehetne telepíteni. Nemcsak egy, de több eset is előfordul, amikor arra lenne szükség*, hogy bizonyos község lakosait máshova kell telepíteni. Ha már most ezekkel szemben az ottlevő nagyobb birtokosokat előnyben részesítjük, akkor illuzóriussá válik a telepítés gondolata. Én tehát azt proponálom, hogy a 6. pont harmadik sorában ezen szavak után »gondoskodni kell« a következő szavak iktatandók: »Egyrészt megfelelő telepitések eszközléséről, másrészt«. Elnök: A képviselő ur a 6. ponthoz beszélt! Csik József: Igen! Elnök: Most egyelőre Dénes István képviselő ur indítványáról van szó. Az indítványát méltóztassék a 6. pontnál megtenni. Kivan még valaki Dénes képviselő ur indítványához hozzászólni! Rubinek István: T. Nemzetgyűlés! Legnagyobb sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy Dénes képviselőtársam indítványát elfogadhassam. A legnagyobb zavarokra adhatna alkalmat ennek az indítványnak elfogadása. Gyakorlatból beszélek; nagyon jól ismerem a helyzetet, jól tudom, hogy olyan községekben, ahol egyes földmiveléssel foglalkozó egyének talán iparral is foglalkoznak, bizony mint mellékfoglalkozást űzték az ipart. Nem ismerem el, hogy földmives mellékfoglalkozásként iparral, vagy pláne kereskedelemmel foglalkozhassak: mihelyt meg van az iparigazolványa és iparral foglalkozik, annak igenis az ipar a főfoglalkozása^ nem pedig mellékfoglalkozása. (Dénes István: A képviselő ur téved!) Ez így van. A magam részéről nem volnék hajlandó ehhez hozzájárulni már azért sem, mert hiszen az országban néhány ezer helyen már le van folytatva a földbirtokrendezési eljárás. Ennek az indítványnak elfogadása lehetővé tenné, a törvényjavaslat 18. §-ával kapcsolatban, hogy most az összes Ítéletek újra felvétessenek s t hogy a már egyszer megnyugodott kedélyek újból felizgattassanak. Ott, ahol a törvény alapján a megváltás már tényleg le is folytattatott, az eljárás most újból folyamatba tétessék s a kedélyek újból felizgattassanak. (Zaj a szélsöbaloldalon.) A magam részéről az indítványt célszerűtlennek, az életben keresztülvihetetlennek és feleslegesnek is tartom. (Zaj.) Elnök: Két óra van, az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el) évi janii ár hó 31-én, csütörtökön. IKl Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ! > Forgács Miklós jegyző: Szólásra senki sincs feljegyezve. Létay Ernő (szólásra jelentkezik). Elnök: A képviselő ur milyen elmen óhajt szólani? Létay Ernő: Dénes István képviselőtársam indítványához. Elnök: Tessék! Létay Ernő: T. Nemzetgyűlés! A Dénes István t. képviselőtársam által beadott módosításra vonatkozólag lenne egy pár gondolatom, amely által szeretném meggyőzni a t. túloldalt arról, hogy ennek a javaslatnak korántsem az a célja, hogy itt valami óriási mértékben terjesztessék ki a földreformnak elvi jelentőségű földadományozása olyan kategóriákra, amelyek idáig még nem voltak a törvényben benne. De épen nem lesz helytelenül alkalmazott, ha arra mutatok rá, hogy amennyiben ezeket a minősítéshez nem kötött iparokat üző, egyébként földmiveléssel foglalkozó egyedeket a földhöz juttatásból

n ezen a címen kizárjuk, akkor direkt ellenkezőt cselekszünk, mint amit idáig gyakorlatba vettünk, t. i. hogy a falu földmives népét szoktassuk rá arra, hogy iparával és kereskedelmével önmaga foglalkozzék. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Nagyon csodálkoznám épen én, aki soha, de soha nem állottam felekezeti alapon, hogy épen egy keresztény kormányzat idején sújtatnának a földhöz juttatástól való elütéssel azok a földmi vesék, akik egyébként mellékfoglalkozás gyanánt iparral vagy kereskedelemmel foglalkoznak. Világéletünkben arra oktattuk a népet, hogy kereskedelmi érzékkel birjon, hogy az iparoskodás útjára térjen, hogy a házában és mezőgazdaságában szükséges iparcikkeket, amennyiben csak teheti, házilag gyártsa. És akkor, amikor ilyen minősítéshez nem kötött iparigazolványt nyer egy egyébként földmiveléssel foglalkozó egyén, azt lehetetlenség ezen a címen a földhöz juttatás előnyeitől elzárni. Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, legyen kegyes fontolóra venni Dénes István t. képviselőtársamnak ezt a módosítását, amelyet a magam nézete szerint is teljes lelkiismerettel ajánlok elfogadásra. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Kiván-e még valaki szólni! (Nem!) Senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur kíván szólni. Neubauer Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Azok a körülmények, amelyekre Denes István képviselő ur javaslata rámutatott, s amelyek a gyakorlatban kétségtelenül bizonyos mértékben megvannak, csak akkor bírálhatók el igazságosan a földhöz juttatás szempontjából, hogyha azt lehet mondani, egyénileg nézzük azt, hogy milyen az az eset, vagyis, hogy az a körülmény, hogy az illetőnek iparigazolványa van, és esetleg kereskedéssel vagy iparral foglalkozik, hogy az tényleg elveszi-e neki a jellegét, mint földmi vésnek, illetve megszünik-e ezáltal a főfoglalkozása neki, mint földmi vésnek, vagy pedig nem. Szerény véleményem szerint épen azért, mert itt disztingválni kell minden egyes esetre nézve, nem tartom helyesnek, hogy az ilyen értelmezési rendelkezésekkel úgyis már olyan messziremenő novellának szövegébe erre vonatkozólag is rendelkezést vegyünk bele. Azt hiszem, hogyha a végrehajtási utasitás kapcsán történik intézkedés arra nézve, hogy egy olyan egyén, akinek iparigazolványa ugyan van, azonban földmiveléssel foglalkozik, hiteltérdemlőleg igazolhatja azt, hogy neki csak mellékfoglalkozása az, amit az iparigazolvány alapján üz, tulajdonképeni keresete és főfoglalkozása pedig a földmivelés, ebben az esetben meg kell állapítani azt, hogy neki a foglalkozása földlö*