Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. 6 sem köteles jobbat csinálni. (Zaj, — Kuna P. András: Nem tudja helyrehozni!) Megállapí­tom azt, hogy erről az oldalról, a szociál­demokrata párt és a polgári demokrata ellen­zék részéről akadályokat nem állítottunk a kormány útjába. Sokszor volt szó arról, hogy a kormány azt mondotta: te ellenzék, légy csendben, mert én most konszolidálok, konszo­lidációs hímes takarót szövök, amellyel bámu­latba akarom ejteni a világot. Mi tudtuk, hogy ez megfelelő előfeltételek nélkül lehetetlen, de azért csendben voltunk. A kormánynak mindig volt egy kis betege a háznál, aki miatt lábujjhegyen kellett járni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon.) És mi lábujjhegyen jártunk, mert nem akartuk vállalni a felelősséget a kormány munkájának megzavarásáért. Keserűséggel megvallom, de lábujjhegyen jártunk s adtunk a kormánynak időt arra, hogy konszolidációs, himes takaróját elkészítse. (Szijj Bálint: A vi­haros ülések ennek ellenmondanak Î) Szijj Bálint képviselő ur, ha ön csendre vágyik, ak­kor nincs más hátra, mint haza kell vonulnia a szobájába^, mert a szócsaták helye elég vi­haros. (Szijj Bálint: Ez a lábujjheg\yenjárás. — Zaj.) Méltóztassék tudomásul venni, hogy nem régen, amikor még nem voltunk idebenn, ebben a szép teremben tintatartókat hajigáltak egy­máshoz,. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Szijj Bálint: Mi nem!) Ön akkor még ott volt, ahol én voltam; önnek sem volt joga, nekem sem volt jogom. (Szijj Bálint: Volt jogom! — Ras­say Károly: Joga volt. csak válasz.ója nem! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendéi kérek! (Vanczák János: Nem tudott a jogával élni! — Rakovszky István: Milyen gyönyörűen vezetik ezt a több­séget.) Propper Sándor: Mondom, lábujjhegyen jártunk, de a betegből mindig halott lett, nem lett a dolognak folytatása. Az első alkalom­mal pl. azt mondták: »fel kell oszlatni az ÉME-t, járjatok lábujjhegyen, erre kell a par­lamenti nyugalom.« Ne legyen félreértés közöt­tünk. Én a teljes közszabadságok hive vagyok. Semmiféle egyesületnek feloszlatását nem kö­vetelem, csak egyenlőséget követelek. Amit szabad másnak, azt legyen szabad nekem is és meg'fordítva. (Meskó Zoltán: Megfordítva sza­bad!) Én nem szűkíteni, csonkítani akarom a közszabadságokat; én nem kívánok feloszlatá­sokat, csak mederbeterelést. (Eay hang a jobb­oldalon: Qnod licet Jovi, non licet bovi!) Igen, fordított értelemben. Amit szabad az ökörnek, azt legyen szabad Jupiternek is. (Szomjas Gusztáv: Olyan fejbeverés lenne a vége, hogy no! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Egyforma elbánást a szabadságjogok te­rén! De a minister elnök tovább akart menni. Fel akarta, oszlatni az ÉME-t. Csend volt, nem volt parlament, nem volt lárma, amely Szijj Bálint képviselő ur füleit sérti, — és a beteg meghalt, az EME megmaradt, azóta bombát is dobtak. Nem tudom, van-e összefüggés a bomba és az ÉME között, vagy nincs; a szálak mindenesetre odavezetnek. (Zaj.) Most is azt mondom, tessék egyenlő jogokat biztosítani! Ne leg'yen állam az államban, vagy ha van, akkor elfér ott több állam is. Egy egyesület­nek nem lehetnek kiváltságai; ha pedig egy­nek van, akkor a többi számára is követeljük. Tessék ezt tudomásul venni, igen tisztelt kor­mány, igen tisztelt Nemzetgyűlés: a dolgozó néu ezt a kétféle elbánást nem hajlandó tűrni. (Kuna P. András; Mi sem tűrjük!) Lehetetlen. NAPLÓ XIX, évi január hó 10-én, csütörtökön. 87 hogy az állampolgárok között egy állam köte­lékén belül osztályozzanak. Egynek sokat sza­bad, a másiknak nem szabad semmit. Egynek szabadossága van bizonyos cselekedetekre, amiknek halvány kópiájáért másokat súlyo­san megbüntetnek. (Kuna P. András: közbeszól.) Elnök: Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék az örökös közbeszólások­tól végre-valahára tartózkodni. (Rakovszky István: Igazán, végre-valahára! — Zaj.) Csen­det kérek, képviselő urak. Propper Sándor: Ilyen beteg volt és ilyen csendre volt szükség a különböző külföldi utak alkalmával. A kormány treuga deit kért, ami azt jelenti, hogy maradjunk békében és várjuk a fejleményeket. Az ellenzék beleharapott. Treuga deit adott egyrészről, másik részről pedig a kormány a megszokott, sőt fokozott mértékben folytatta a maga _ szabadságtipró tevékenységét. És amint tudjuk — amiről majd később fogok beszélni — ez a beteg, a kölcsön sem érdemelte meg azt a csendet. Ezért a betegért sem volt érdemes hallgatni és lábujjhegyen járni. Ha keressük a konszolidációt, — amint azt előbb mondottam, —- induljunk el jóakarattal, megértéssel, tárgyilagosan. A magam részéről készséggel előrebocsátom, hogy ha ilyenre fo­gok bukkanni a társadalmi s állami élet akár­melyik területén, azt készséggel fogom koncé­dálni és meg fogom állapítani, hogy: itt egy konszolicláeiős rétegre akadtam. Nézzük csak ezt politikai téren. Politikai téren ugy vagyunk, hogy még a túlsó oldalon is teljes bizonytalanság uralkodik. A többségi pártnak nincs programúi ja, (Ellenmondások a jobboldalon.) A többségi párt tagjai egymással sincsenek tisztában. (Zaj jobbfelöl.) Meg- me­rem kockáztatni azt a mondást, hogy a minis­terelnök ur háta mögött nem ül többséa:. Az a többség, amely ott van. odatartozik Gömbös Gyula háta mögé. (Zaj és derültség jobblelől. — Szijj Bálint: A szavazások megmutatják!) Ezt nem épen a jelenlévő urakra, az úgyneve­zett Stammgastokra értem. (Derültség és zaj jobbfelől.) Ugy tudom, az egységes pártnak 160 tagja van, s ezek közül 20—30 látogatja az üléseket, tapsol és szavaz. Hol vannak a töb­biek! De még ezek között is érdemes meg-­figyelni. hogy akkor, amikor a túlsó részről a fajvédelmi jelszavak felhangzanak, szinte fo­lyik a nyáluk a gyönyörűségtől, ugy örülnek neki. (Derültség és zaj jobbfelől.) Mit jelent ez? Jelent ez egy kiforrott politikai nézetet 9 (Renczes János: Közelebb állunk hozzájuk, mint magukhoz!) Lehet igy korszakok lezárása s korszakok megnyílta idején országot vezetni s erre rá lehet fogni, hogy ez termékeny.^ eszé­lyes munkai Hiszen akinek nagyon csekély az igénye, az talán-talán megelegyedhet ezzel, de akinek igénye vau ebben a tekintetben, az nem elégedhet meg. (Zaj jobbfelől.) Azt is bejelentettem, hogy lefokozott igé­nyekkel fogok kereső utamra indulni; nem gondolok nyugateurópai állapotokra, uem gondolok az angol közszabadságokra, az ame­rikai, vagy északeurópai, vagy akármelyik fej­lett ország közszabadságára, ahol — amint az előbb mondottam, — ez ma már nem probléma. Nem gondolok ezekre, mert bennünket, magyar plebejusokat roppant szerényen neveltek a közszabadságok szempontjából. Itt ^ sohasem voltak közszabadság-ok a szó igaz, és nemes értelmében. Szerények vagyunk; mértékül csak a megelőző, a háború előtti korszakot vesszük. Ez, ugyebár, elég szerénység? Szerényebb már.

Next

/
Thumbnails
Contents