Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

88 A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. nem lehet valaki. A közszabadságok terén ezt a minimális igényt sem látjuk kielégítve. Nem olvasok fel végzéseket arról, hogy az egyik szolgabíró a szabadba összehívott gyű­lést azért nem engedélyezi, mert »alacsony a mennyezet«, a másik azért nem engedélyezi, mert »magas a mennyezet«, a harmadik pedig azért nem engedélyezi, mert a községben — »sajnos — nines erdő«. Nem fogom ezeket fel­olvasni, mert már sokszor felolvasták; csak arra hivatkozom, hogy nincsenek közszabad­ságok, s ami kevés van, az pictus masculus, csak arra szolgál, hogy a külföld elhigyje, hogy mi szabad ország vagyunk. Ha belenézünk a dologba, azt látjuk, hogy a szó nyugateurópai értelmében vett közsza­badságokról itt beszélni nem lehet. (Sándor Pál: Dehogy nem! Van adófizetési közszabad­ságí — Meskó Zoltán: Adót fizetni szabad, azt nem tiltja meg senki!) Keressük a konszolidációt a jogbiztonság terén is, de nem találjuk. Az ország tele van Csák Mátékkal, akik szabadon csatangolnak. Vannak kormányok, ellenkormányok, plus­kormányok, — vagy ahogy tetszik. (Meskó Zoltán: Pótkormány!) Ezek szabadon csatan­golnak és nincs hatalom, amely velük szembe­szállni merne. Az igazságszolgáltatás és köz­igazgatás diplomáciai módon érintkezik ezek­kel az urakkal. (Szomjas Gusztáv : Talán azok hirdették ki a statáriumot?) Hol van itt jog­biztonság, hol lehet itt arról beszélni % Hol van itt a jogbiztonság, ha akkor, amikor szóbake­rül egy gyalázatos esemény, a Somogyi-gyil­kosság, a túlsó oldalon nem azon háborodnak fel, hogy a gyilkosság megtörtént és nem azoin igyekeznek velünk együtt, hogy ezt a gyaláza­tosságot letöröljük az országról . . . (Szomjas Gusztáv: Akkor nagyon sok letörölni való lenne! Már régebben kezdődött. — Sándor Pál: Minden gazság ellen el kell járni! — Meskó Zoltán: Egyik gazság a másikat nem igazolja! Szomjas Gusztáv: Előbb kezdődött ez! — Vanczák János: Nemcsak az egyik oldalon vannak akasztófák, hanem a másik oldalon is! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: T. Szomjas képviselő ur! Én az előző rezsimet védeni nem akartam, ezt megmondottam, különösen nem akartam vé­deni annak kilengéseit. Erre majd még akad alkalom, amikor erről beszélni fogunk, de végre tessék egyszer tudomásul venni, hogy azt megtorolták, azt már jobban megtorolni nem lehet. Vary könyve szerint 70.000 embert csuktak be és 64 embert akasztottak fel. (Van­czák János: Hivatalosan!) Igen, hivatalosan. (Farkas István: Hol van még Orgovány, Sió­fok, meg a többi atrocitás !) Hiszen csak most kezd a lepel valahogy fellebbenni. Nem is tud­tam például, hogy Szent-Gotthárdon is agyon­vertek négy embert, csak most derüli ki a do­log. Nem lehet itt jóhiszeműen analógiát fel­állítani a két esemény között, mert azokat a kilengéseket megtorolták. És amikor mi ezek­kel, a kérdésekkel előállunk, akkor azért hábo­rodnak fel hogy mi ezeket szóvátesszük, nem pedig azért, hogy mindez megtörtént, vagy hogy megtorlatlanul maradt. Vass József nép­jóléti minister ur, amikor a Somogyi-gyilkos­Kágról volt szó, a múltkor egy közbeszólás for­májában azt mondta, hogy Pápán revolverrel lőttek az elvtársak 1919 március 15-én. Nem tudom, ezt az esetet nem ismerem, de lehet, mert akkor a revolverdörrenések nem voltak olyan ritkák. (Renczes János: Azt is ki kell kutatni !) Igen ki kell kutatni ! Ön van korma­évi január hó 10-én, csütörtökön. nyon, ön van hatalmon, Renczes képviselő ur, tessék kikutatni a dolgokat mind a két rész­ről! Viszont azt akkor rögtön megmondottam, közbeszólás alakjában, hogy ez demagógia, hogy ministeri demagógia, mikor mi egy gyil­kosság megtorlását követeljük, azt állitani, hogy 1919-ben Pápán az elvtársak revolverből lőttek. (Saly Endre: Ez a bosszúállás politi­kája! — Rassay Károly: Gyilkosságokat nem lehet rekompenzálni! — Vanczák János: 1918­ban az egész országiban ropogtak a gazdátlan puskák! — Szabó István (sókorópátkai): Az elvtársak /honosították mieg Magyarországon az ilyen dolgokat ! Ez is igazság, az is igaz­ság, de nem most kezdődött! — Sándor Pál: Akkor mind a kettő ellen ment! — Szomjas Gusztáv: Bizzák azokra, akik a kilengéseket megtorolják! Nekünk jogunk van ezt köve­telni, de önöknek nincs erre joguk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, mind a két oldalon. (Zaj.) Csendet kérek! Propper Sándor : Ha Pápán 1919-ben nem tudom kicsodák revolverrel lőttek — haláleset nem történt, azt biztosan tudom és sebesülés sem történt — tessék kikutatni (Rassay Károly : Lecsukni!), tessék őket megbüntetni. Nyugod­tak lehetnek, erről az oldalról senki sem fogja őket védelmezni, (ügy van! Ugjj van! a szélső­baloldalon.) Az októberi kormány se védel­mezte akkor, — hogy stílszerűen fejezzem ki magamat — a kilengéseket. Ez a kormány azonban, sajnos, védi és óvja. (Vanczák János: Dédelgeü!) A kettő között ez a különbség. (Szijj Bálint: Akkor a csongrádi gyilkosokat se tartóztatták volna le, ha védené! — Van­czák János : Tessék csak megnézni azt az ud­variasságot Héjjas Ivánnal szemben!) Köszö­nöm szépen. Ha a nem tudom hányadik ilyen esetet végre kinyomozták, akkor ez érdem ? Más országokban ez természetes kötelesség, amiről a parlamentben nincs is szó, amiről nem is keli beszélni. (Egy hang jobbfelől : Önök hozták ide!) De az előbbi kilengéseket védik. (Szijj Bálint : Én nem védek senkit, aki bűnös.) Ön, Szijj Bálint képviselő ur, épen olyan jól tudja, hogy most két tárgyalás is folyik, ahol palám et publice beszélnek gyil­kosságról és gyilkosságokról, ahol neveket neveznek meg. (Szijj Bálint: Fel kell akasztani őket!) Tessék megcsinálni. (Szijj Bálint: Az a bíróság dolga! — Farkas István: Látjuk! — Rassay Károly: Akkor miért akar maga biró lenni mások fölött? — Zaj.) lit van a a So­mogyi-gyilkosság. (Szijj Bálint: Tessék meg­adni a nyomot!) Tanuk vannak, akik jelent­keznek azzal, hogy ők tudják, hogy kik a gyil­kosok. Hol van hát az újrafelvételi Miért nem olyan fürge ilyenkor a bíróság vagy a köz­igixgatás, mint amilyen fürge akkor, amikor emberek barátságos vacsorára gyűlnek össze, akár a limanovai csal a, akár az októberi dátum megünneplése céljából. Akkor méltóztatnak az egész nagy apparátust megmozgatni, akkor be­citálnak embereket és jegyzőkönyveket, de amikor főbenjáró bűnről van szó: mindenki hallgat, mint a csuka és egyik a másiktól várja, egyik a másikra tolja a cselekvést. Szijj Bálint: Adja meg a rendőrségnek a nyo­mokat, ha tudja!) Képviselőtársam nekem mondja, hogy én toroljam meg. Én nem va­gyok rendőrség, nem vagyok hatóság, nem az én kötelességem. (Szijj Bálint: Az enyém sem!) Nekem csak az a kötelességem, hogy ezekre rámutassak és ezí megtettem. (Szijj Bálint: Mutasson rá az ügyészségnél, hogy hol a bű­nös!) Itt van Nagy Emil igazságügyminisier

Next

/
Thumbnails
Contents