Nemzetgyűlési napló, 1922. XIX. kötet • 1924. január 08. - 1924. január 25.

Ülésnapok - 1922-220

86 A nemzetgyűlés 220. ülése 1924. ilyen felszólalásnak mi a szankciója! Mi a magyarázata annak, hogy a ministerelnök ur csúfondáros hangon úgynevezett demokráciáról beszél és egyik legerősebb párthíve lándzsát tör a demokrácia mellett! Ide állok én, mint egyszerű plebejus és felvilágosítást kérek. Nemcsak egyet, sokat fogok kérni és várom a választ, mert súlyos kérdések, azt hiszem, nem maradhatnak válasz nélkül. A mostani vita már a negyedik indemnitási vita a nemzetgyűlés együttléte óta, a túlsó részről döntőnek nevezett korszakos fordulat előtt. Legyen szabad azt óhajtanom, hogy ez a vita végr i megtermékenyüljön. Jöjjünk tisztába egymással, önök tudják, hogy mi mit akarunk, mert mi ezt megmondottuk, de odaátról még sohasem mondták meg, mit akarnak. Mondtak ugyan sok mindenfélét, itt van egy sereg ministeri nyilatkozat, de nem akarom ezzel a nemzetgyűlés idejét igénybevenni. Nem akarom vele a képviselő urakat untatni, de ha majd valaki egyszer politikai librettót akar csinálni egy csinos zenéhez, akkor ezt az anyagot bátran felhasználhatja, mert annyi ellenmondás, annyi rivalitás, annyi egymással szöges ellentétben álló kijelentés egy kormány részéről sem hangzott el sohasem, mint ennek a kormánynak a részéről. Én erre is magyarázatot akarok kérni a kormánytól. Legyünk egymással (tisztában. Majd. megkérdezem később, hogy tulajdonképen mit akar a kormány. Nevetséges, ha kormánypárti képviselő vagy minister feláll és azt mondja: Nem alkothatunk, mert az ellenzék nem adott be indítványokat, javaslatokat, hát mit akar az ellenzék! Ez nem a mi teendőnk, nem a mi kötelességünk. A mi kötelességünk a bírálat. A kezdeményezés, irányítás és végrehajtás ott van önöknél, ott van minden hatalmi eszköz. Sok esztendeig, úgyszólván három évig, teljes bírálat-felettiséget élveztek odaát. Hát hol vannak azok a nagy fogadkozások, nagy nekilendülések, nagy programmok, amelyekkel jöttek és amelyekkel el akarták homályosítani az előző korszakokat! Hol vannak ezek! (Zaj a jobboldalon.) Nem fogadom el, igen tisztelt Szijj Bálint képviselő ur, ezt a felfogást. (Szijj Bálint: Ez nem eredmény, hogy önök itt vannak! — Zaj a szélsőbaloldalon, — Peidl Gyula: Mi nem vagyunk kisgazdák, akiknek fontos, hogy itt üljenek! Nekünk ez nem eredmény! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Tisztelt Szijj Bálint képviselő ur, én sokkal szivesebben lennék odakint és látnám az ország szénáját rendiben, mint hogy itt vagyok bent és látom, hogy minden züllik és rothad. (Zaj.) Az, hogy mi idebenn vagyunk, nem eredmény, hanem szükséges valami, amivel azonban elkéstek, (Szijj Bálint: Igaza van!) amivel hátramaradtak a világ minden állama mögött. Ez egy külön szerencsétlenség, ezt ne tessék eredménynek feltüntetni. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Épugy ne méltóztassék azzal a kifogással élni: önök is voltak uralmon és nem tudták megmutatni, hogy mit tudnak. Rendben van, elfogadom a tételt, noha nem igaz. Feltévetagadva, hogy mi is voltunk uralmon és nem csináltunk semmit, (Zaj a jobboldalon. — Kuna P. András: Nagyon sokat csináltak! Nem tudják helyrehozni !) ez jogcím arra, hogy most se történjék semmi! (Vanczák János: Es négyhónapi idő, az más!) Ez nem lehet arra jogcím, épen ellenkezően. Ha önök eltiporták, büntették és üldözték az előző rezsim látható évi január hó 10-én, csütörtökön. és megfogható szereplőit, akkor önökre nézve az az erkölcsi kötelesség éled fel, hogy különbet produkáljanak, mint az a másik rendszer, amelyet önök büntetésreméltónak Ítélnek. (Szijj Bálint: Hát nem különb! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem! Nem! -— Sándor Pál: Rosszabb és véresebb! — Renczes János: Tiz esztendő kell, amig helyrehozhatják, amit azok csináltuk! — Nagy zaj. Elnök csenget.) Hogy különb-e, arra rá fogok térni. Be fogom bizonyítani hogy nemcsak hogy nem különb, de sokkal rosszabb, (Zaj és ellentmondások a jobboldalon.) mint az a másik, (Zaj a jobboldalon, — Szijj Bálint: Tehát vissza kívánja ön azokat a viszonyokat! — Zaj.) Tessék csak rám bizni és ne tessék az én fejemmel gondolkozni. (Zaj, derültség és felkiáltások a jobboldalon: Isten ments!) Ezt az egyet megszoktam és attól nem tágítok, hogy a saját fejemmel magam gondolkozhassak. (Kuna P. András: Még azt a szemüveget sem akarjuk használni, amelyet használ! — Zaj. Derültßeg. —- Sándor Pál: Még egy spriccert!) Ugy látom, ön azért lát rosszul, mert nincs szemüvege. (Folytonos zaj.) Azután azt mondottuk: adjanak közszabadságokat, Lehet ma ennél kevesebbet igényelni! (Szijj Bálint: Ha nem teljes is, de több, mint akkor volt!) Hogy mindenki kivétel nélkül élhessen állampolgári jogaival, ez olyan dolog, hogy nem hiszem, hogy van egyetlen kis foltja a világnak, ahol ez ma probléma. A polgári jogok gyakorlása és tisztelete nem probléma sehol, csak itt nálunk. (Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon,) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: így összefoglalva meg akarjuk szabadítani az országot a multuk béklyóitól, mert béklyója volt a múltnak és nehézsége a jelennek az, hogy itt a múltban nem volt demokrácia, nem voltak polgári közszabadságok s igy elvadult a helyzet. Minden baj ebből származott. Midőn ezt akarjuk, le akarjuk rakni egy egészségesebb jövendő alapjait. És mit tett a kormány azonkívül, hogy a ministerelnök ur felállott s azt mondotta, hogy az urak csak ismételnek! Mit tett eddig! Megfogom keresni. El fogok indulni a társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai élet különböző területeire. Lefokozott igényekkel fogok elindulni, hogy megkeressem iazokat a szép intézményeket, amelyeket ez az irány, ez a kormány, ez a többség eddig létrehozott. Emiitettem az imént» hogy a kormány rávetette magát a múlt rezsimek hulladékaira és azokból él. Az, állatvilágban van erre példa. A szalonkák élnek társaik hulladékaiból (Zaj.) Egy állani szempontjából, egy ország jövendője szempontjából azonban veszedelmesnek tartom azt (Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.), hogy letűnt rezsimek hulladékaiból éljen egy kormány, egy kormányzati rendszer. Sohasem hallottunk mást — később még rátérek — illetékes helyről, felelős helyről, mint kifakadásokat: ti se csináltátok különben. Ez nem lehet jogcím erre az eljárásra, különösen akkor, amikor szép, nagy, uj jelszavakkal és Ígéretekkel jönnek. Ezzel a kormány nem tesz egyebet, mint hogy igazolja a megelőző, szerinte rossz rezsimeket. Ha állandóan erre hivatkozik, önmagának okoz kárt, mert bebizonyítja egyrészt azt, hogy nem tud elszakadni ettől árrészéről perhorreszkált rossz rendszertől, másrészről azt, hogy nem tud ujat csinálni, hanem megelégszik azzal, hogy ha a régi nem volt jobb,